Quantcast

DIVATIPAR

Törvénnyel próbálják elérni, hogy megbecsüljék a modelleket

Törvénnyel próbálják elérni, hogy megbecsüljék a modelleket
© stock_colors/Getty Images

A divatban dolgozni nem csupa fény és csillogás, az ipar ugyanis teljesen kizsákmányolja a fodrászokhoz, a sminkesekhez és a modellekhez hasonló munkakörben dolgozó szakmunkásokat. Vajon egy úgy rendelet képes lehet szabályozni magát a divatipar kizsákmányolását?

 

A modellek és a manökenek szakmája nem éppen az a hivatás, amit együttérzéssel és szimpátiával jutalmaznak meg: gondoljunk csak arra a több száz YouTube videóra, ami a kifutón való szerencsétlen esésüket és botlásukat figurázza ki – ám ez csak a jéghegy csúcsa, ugyanis a topmodellek minden egyes őszinte megnyilvánulását és panaszát csak legyintés fogadja. Ezt a felháborító közeget szeretné felszámolni Sara Ziff, a divatmodellek támogató egyesületének, a Model Alliance-nek az alapítója és elnöke.

Az emberek azt hiszik, a modellszakma csupa fény és csillogás

Sara, aki korábban maga is divatmodellként kereste a kenyerét, úgy vallja, hogy vajmi kevesen törődnek manapság a topmodellek jogaival.

„A nyilvánosság szinte semmilyen empátiával nem rendelkezik a topmodellek felé, de igazából bárki más felé sem, aki a divatiparban dolgozik. A legtöbben azt hiszik, hogy ez egy csodás és csillogással teli, fényűző szakma. A publikum számára nem munka az, amit mi végzünk, inkább egy privilégium, ezért panaszkodásnak nyoma sem lehet”

– vallja be Sara, aki egy olyan törvényjavaslatot nyújtott be a New York-i Állami Szenátusnak, mely szabályozza, ellenőrzi és támogatja a divatiparban dolgozók jogait és munkakörét.

Ez a törvény lehet a megoldás

A Fashion Workers Act névre hallgató törvényjavaslat többek között arra kötelezi a munkaadókat, hogy a kreatív szakmában dolgozók bérét legkésőbb 45 napon belül fizessék ki, valamint hagyják abba az olyan kizsákmányoló munkagyakorlatokat, mint például a topmodellek túlórázási munkadíjának megtagadása vagy a manökenek „rejtett” költségeinek számonkérése.

„Több-kevesebb kihagyással csaknem 14 éves korom óta modellkedem, a jövő hónapban pedig a 40. életévemet fogom betölteni. Sajnos a körülmények azóta sem változtak, ugyanazokkal a problémákkal kell szembenéznie ma egy fiatal modellnek, mint nekem csaknem három évtizeddel ezelőtt. Ezen ideje változtatni.”

– mondja Sara Ziff, akinek támogató egyesülete, a Modell Alliance szoros együttműködésben áll az anonymus felhasználók alapította @shitmodelmanagement Instagram profillal, ahová a manökenek támogatásért fordulhatnak úgy, hogy közben nem kell félniük a szakmabeliek megtorlásától vagy attól, hogy esetleg elveszítik a munkájukat.

„Ha az emberek félnek, nem érzik lehetségesnek azt, hogy kinyilvánítsák a panaszaikat. Az ilyen és az ehhez hasonló platformokra azért van szükség, hogy végleg véget vessünk ennek, végtére is erre való a közösségi média”

– vallja Sara Ziff, aki nemrégiben egy sajtókonferenciát is tartott a Triangle Shirtwaist Fire emlékére. (A Triangle Shirtwaist Fire a New York-i Manhattan városának legnagyobb tűzvésze és divatipari katasztrófája volt, a tragédia 111 évvel ezelőtt történt.) A konferenciát résztvevő modellek között Karen Elson, Teddy Quinlivan és a L’Oréal Paris globális nagykövete, Nidhi Sunil is részt vett, ám a manökenek között még mindig kevesen merik az arcukat vállalva felszólalni a divatipar kiszsákmányolása ellen.

Félnek a feketelistától

„A feketelistára való felkerülés nagyon is valódi és igaz. Rengeteg modell azért nem áll ki nyilvánosan a kizsákmányolás ellen, mert félnek, hogy problémásnak lesznek titulálva és többé senki sem akar velük dolgozni. De ha nem állnak ki, akkor nem lesz változás és a divatipar ugyanis ki fogja használni őket, mint eddig. Ördögi kör ez, amiből csak úgy lehet kilépni, ha a modellek ki mernek lépni az utcára és elmondják a történeteiket a nyilvánosság előtt”

– mondja Sara Ziff, aki rámutat arra is, hogy az indiai Nidhi Sunilhoz hasonló topmodelleket a modellügynökségek keményen zsarolják a munkavízum és a tartózkodási engedélyük bevonásával akkor, ha éppen nem akarnak elvállalni egy olyan munkát, ami megalázza vagy netán kényelmetlen pozícióba hozza őket.

Nidhi Sunil megerősítette az elmondottakat és bevallotta, hogy az eset már vele is megtörtént, sőt, szerinte a legtöbb kezdő topmodellel is mind megtörténik.

„Az ügynökségek nem mondják el a jogaidat, semmiről sem tájékoztatnak, a kezdő modellek egyszerűen semmiről sem tudnak. Durván fogalmazva, az ügynökség tulajdona vagy, egy bevándorló, család és barátok nélkül, sokszor még a nyelvet sem beszéled. Rettentő könnyen ki lehet használni így a lányokat”

– mondja Nidhi Sunil, aki Sara Ziff-fel összeállva próbálnak egy olyan globális változást véghez vinni a divatiparban, mely egyaránt védi és támogatja a modellek munkajogait.

„Miért nagy kérés az, hogy kifizessék a munkánkat? A 45 napon belüli fizetés elvárható; egyáltalán nem nagy kérés. Miért ne lehetne ezt teljesíteni?”

– veti fel a jogos kérdést Nidhi, akit rengeteg alkalommal nem, illetve hónapokkal később fizettek ki.

A Fashion Workers Acts törvényjavaslat az idejében történő kifizetés mellett egyébként sok más munkajogot is kérvényez a modellek felé, melyek más szakmában alapvetőnek számítanak, a divatiparban viszont nem.

Sok minden van a háttérben, amiről nem tudnak az emberek

„A legtöbb ember azt gondolja, hogy mivel minden annyira a nyilvánosság előtt zajlik, törvényes keretek között is működik, pedig nem. A fiatal 17-18 éves modell lányokat feketén dolgoztatják, semmit sem vetnek papírra az adózás miatt, mindenből spórolni akarnak, téged pedig nem fizetnek ki. Minden egyes munkának kőbe vésettnek kell lennie, ahogyan a többi iparágban is, ez nem nagy kérés. Fontos, hogy a modellek munkajogai is le legyenek alapozva, akárcsak a többi szakmában, mert a divatipar jelenleg rettentően kizsákmányolja a modelleket”

– mondja Nidhi Sundi topmodell.

Sara Ziff még hozzáteszi, hogy ez szerinte sem nagy kérés, főleg azt figyelembe véve, hogy csak New York-ban kb. 180 000 ember dolgozik a divatiparban.

„Ez a sok ember évente 11 billió dollárt (kb. 3 745 885 000 000 forintot) keres az államnak, még sincsenek szabályozva a kreatív dolgozók munkavállalási jogai. „Itt az idő, most kell cselekedni, változást kell vinni a divatiparba”

– mondja Sara, akinek törvényjavaslatát jelenleg szemlézi a New York-i Állami Szenátus. 

Via

Még több hír a divatvilágból

A világ 10 legdrágább cipője

Nincs most trendibb ennél a táskánál

Újra divat lesz tinikorunk kedvenc kiegészítője, így viseld