„48 óra Ubudban” – Cseke Eszter betekintést engedett az otthonukba Balin

Cseke Eszter szerepel az októberi ELLE címlapján. 

Ez nem egy szokványos címlapsztori. A fotók Nagymaroson készültek, a sztori pedig Balin, ahol szerzőnk 48 órát töltött Cseke Eszterrel, hogy mindent elmesélhessünk arról, hogyan él és gondolkodik az idén 15 éves On The Spot egyik fele, a női oldal.

Így indult a történet

Késő éjjel érkezem meg Balira. Miközben sorban állok a reptéren a beléptetéshez, a visa on arrival kitöltéséhez rákapcsolódom a reptéri wifire. Pittyeg a telefonom. Hat órával van több itt, Balin, mint otthon, Magyarországon. Az első üzenet Esztertől érkezik egy Andrással közös messenger csoportban, ami a „48 óra Ubudban” nevet kapta. 

Peter! Welcome! Mire ezt olvasod, én már aludni fogok, Andris talán ébren lesz még. Várni fog egy sofőr, és remélem, tudsz aludni majd egy nagyot! A csapvíz nem iható, de van a szobádban egy nagy kancsó víz a fotel mellett, illetve a fürdőszobában is a fogmosáshoz. Reggel visszük a gyerekeket suliba, de mire felébredsz, lesz finom avocado toast. A teraszodon lehet lekapcsolni a kinti villanyokat. Világíts a telefonoddal, amikor jössz befelé a kertben, éjszaka lehetnek kígyók. De inkább békák. Két kutyánk es egy cicánk van, ne ijedj meg. Ők nem engedik a hüllőket a közelbe.

A reptérről kilépve egy szívből jövő széles mosolyt látok a nevem mellett egy fehér üdvözlőlapon: Welcome to Bali. Amíg van wifim, írok egy üzenetet a Turkish Airlines csapatának, megköszönöm, amiért elhoztak Balira, hogy elkészülhessen ez a nem szokványos címlapsztori. Kapok egy palack hideg vizet a sofőrtől, akivel kedélyesen cseverészünk. Hajnal háromra érek a házhoz, alig egy óra volt az út.

Forgalomban legalább kettő lenne

– mondja a sofőr, miközben bekísér egy ösvényen a házhoz.

Az érkezés Cseke Eszterék otthonába

Izgalmas, egzotikus illatokat érzek, valószínűleg a virágzó bokrok árasztják magukból. Az egyik, Eszter üzenetében is említett kiskutya komolyan védi a házat. Amikor meglát, hangosan csaholni kezd. Próbálom magyarul csitítani a kutyát, bízom benne, hogy érti, amit mondok. Azon aggódom, hogy felébresztem Esztert, Andrist és a gyerekeket az éjszaka közepén. Az ösvényen túl, az éjszakában kivilágítva látom a kertet, középen egy gyönyörű, fává nőtt murvafürt. Látok egy orchideát is, két hosszú fürt a virágzata. Elhaladok egy medence mellett, és benyitok a vendégszobába. A falon egy archív indonéz fotó, az ágy fölött egy kortárs festmény, a szobában azt érzem, van benne tér is, idő is. Rákapcsolódom a wifire, Esztertől jön még egy üzenet az éjszaka közepén.

Megérkeztél?

Ránézek az órára, hajnali negyed négy van, gyorsan pötyögöm a választ:

Holnap reggel találkozunk!

Amikor olvasottnak mutatja az üzenetet a telefon, lefekszem aludni. 

Másnap reggel tízkor Andrást látom meg először a medence másik oldalán a teraszon. Egy könyvvel a kezében fekszik, megörülünk egymásnak. Kiderül, meghúzta a derekát, amikor felemelte a kislányát, Kálát a minap. Ez negyven felett elég gyakori lesz, mondom neki, amire felhúzott szemöldökkel mondja: „de hát én még csak 37 vagyok!” Átvonulunk a kerten a nappaliba, megérkezik Eszter is. „Bevásárolni voltam – mondja, majd megfogja a karom. – Még el kell hinnem, hogy itt vagy nálunk Balin.” 

Régi jó ismerősök 

Ez a harmadik címlapsztori, aminek a kapcsán találkozunk egymással, de ez az első, ami csakis Eszterről szól. Az első beszélgetésünk több mint tíz évvel ezelőtt készült velük Budapesten, a Hadikban. Abban az interjúban árulták el először a nyilvánosságnak, hogy ők valójában egy pár. Bár azóta több interjút készítettünk, találkoztunk Nagymaroson is, mégis ott tudjuk folytatni, ahol akkor abbahagytuk. Annak a több mint tíz évvel ezelőtti beszélgetésnek az lett a vége, hogy el kell utazniuk valahová, ahová nem dolgozni mennek, ahol határidők helyett csak magukra figyelnek.

Sabbaticalra indultunk, éreztük, ha nem tesszük, kiégünk a folyamatos terhelésben. Hat hét teljes kikapcsolódást engedtünk meg magunknak. Jóga és búvárkodás volt a cél, ezért választottuk Balit 11 évvel ezelőtt

– meséli Eszter.

Gondoltátok volna, hogy valamikor itt fogtok élni?

Akkor, 2013-ban azt mondta Andris, hogy egy dolog biztos, ha valahová nem költözünk, az Bali. Mert ott minden a szellemvilágról szól.

Az elmúlt több mint egy évtizedben persze sok víz lefolyt a Dunán, idén 15 éves lett az On the Spot. Eszter és András negyedik éve már, hogy az Istenek szigetén élnek.

A teljes cikket az ELLE októberi lapszámában találod, ami már elérhető az újságárusoknál. 

Fotó: Mihály Zoltán

Styling: Csík Melinda