„Nem tudom szeretni a gyerekemet, bár sose vállaltam volna be az anyaságot”

Egy nő őszintén elmondta, hogy gyűlöli az anyaságot. 

Egy anyuka, akinek már 6 éves a gyermeke őszintén bevallotta, hogy megbánta a gyerekvállalást. Rájött, hogy az anyaság nem teszi boldoggá, és ma már, ha tehetné másképp döntene, és inkább lemondana a szülőségről. Íme, a sokkoló vallomás részletei:

100%-ban megbántam. Az első néhány hónap után tudtam, hogy nem akarok többé anya lenni, de azt is tudtam, hogy életem hátralévő részében megrekedtem az anyaságban. Mély depresszióba estem, amit mindenki szülés utáni depressziónak nevezett, de amit senkinek nem mondhattam el, az az, hogy egyértelműen lelkiismeret-furdalásom van

– vallotta be az anyuka.

A fiatal nő a vallomásában elmondta, hogy a gyermeke előtt spontán életet élhetett, valamint volt egy felfelé ívelő karrierje, és a férjével sokkal érdekesebb dolgokról beszélgettek, mint arról, hogy „van-e pelenka a lakásban.” Hozzátette, hogy azt is hiányolja, hogy legyen pénze a saját igényeire és kívánságaira. Kifejtette azt is, hogy szereti a rokonait, de most már sokkal rendszeresebben kell velük találkozni a gyerek miatt, és meg kell hallgatnia a kéretlen véleményeket és ítéleteket. 

Azt mondanám, életem legszomorúbb része, hogy elvesztettem mindent, ami boldoggá tesz, és ezt elcseréltem arra, amire a társadalom azt mondta, szükségem van ahhoz, hogy elérjem a férjemmel való sikeres kapcsolat végső szakaszát

– mondta őszintén a fiatal nő. 

Kiderült, hogy a házaspár kapcsolata sem a régi már. 

A házasságom teljesen mentes a rajongástól és az örömtől. A férjemmel inkább szobatársakká váltunk, mintsem romantikus partnereké. Régen alig vártam, hogy lássam munka után. Gyakorlatilag az összes barátom elhagyta az életem. Akik maradtak, azok is gyerekesek, és csak a gyerekekről beszélnek

– folytatta. 

Nem szereti a lányát

A legsokkolóbb, hogy az anya a vallomásában bevallotta, hogy valójában nem szereti a lányát. 

Soha nem kívánnék rosszat a gyerekemnek. Soha. Bár azt kívánom, hogy ne született volna meg, de most, hogy itt van, biztosan nem kívánnék neki rosszat. Csak az a helyzet, hogy bölcs döntést hoztam, és minden reggel úgy kell felkelnem, hogy tudom, hogy az életemet alapvetően tönkretette ez a döntés. Szeretem őt? Tudom, hogy igent kellene mondanom, de Isten előtt az őszinte válasz az, hogy nem. Szeretek bizonyos időszakokat, amikor együtt vagyunk. Szeretem a vele töltött pillanatokat. Annyira szeretem őt, ha azt akarom, hogy boldog és virágzó legyen, de nem szeretem semmilyen valódi értelemben. Csak kötelességem van. Ez egy kötelesség. Ha elmennék egy évre, nem hiányozna. Biztosan gondolnék rá, és utálnék kihagyni a pillanatokat, de túltenném magam rajta, és teljesen jól lennék vele. Igazából néhányszor gondoltam arra, hogy elmegyek. Elhagyni a házasságomat és elhagyni őt is. Tudom, hogy utálnának érte

–  vallotta be őszintén a gyermek édesanyja.

Tudja, hogy nem jó szülő 

A nő a vallomásában azt is elmondta, hogy tudja, hogy nem jó szülő, mert nincs meg benne a kellő elszántság, türelem és energia, hogy az legyen. Hozzátette, ha az lenne az elsődleges célja, hogy jó szülő legyen, akkor tudná abszolválni, de nem így van. 

Ez az egyetlen életem. Egy. És nyomorult vagyok

–  zárta a sorait az anya. 

A levelében leírta, hogy tudja vannak anyák, akik 100 százalékban is képesek élvezni az anyaságot, de sajnos ő nem tartozik közéjük. A nő szerint nem szabadna másoknak is az ő hibájába esni, és csak akkor vállaljanak gyereket, ha tisztában vannak a jó és rossz részekkel is valamint, képesek megadni mindazt, amire a kicsiknek szükségük van. 

Magamra sem ismerek, és minden áldozatomért csak egy gyereket kell megmutatnom – ami, ha őszinte akarok lenni, aligha éri meg nekem

– áll az üzenet végén. 

Via