„A testem minden porcikája gyűlöli az anyaságot” - a nő vallomása bejárta az internetet

Egy nő őszintén vallott arról, hogy gyűlöli az anyaságot. 

Az anyaság nem könnyű feladat, és sokan csak akkor szembesülnek ezzel, és realizálják magukban, miután már túl vannak a gyermekvállaláson. Egy nő a Redditen osztotta meg a gondolatait, amire rengeteg reakció és komment érkezett, hiszen brutális őszinteséggel vallott arról, hogy számára, milyen érzés számára anyának lenni. 

A történet elmesélője egy 30 éves házas nő, akinek van egy 4 éves kisfia. Kiderült, hogy a gyermek nem volt tervezve, de mivel korábban már felmerült  a pár között a gyermekvállalás gondolata, ezért úgy döntöttek, hogy megtartják a kicsit. Az édesanyának azonban rettenetes terhessége volt, rengeteg egészségügyi és mentális problémával. 

Szülés után majdnem meghaltam egy placenta leválás okozta vérzésben. A fiam teljesen kék volt, és intubálni kellett. Gyorsan felépült, és én is fizikálisan 5 nap kórházi kezelés után. Úgy tűnik, már az elején szörnyű döntést hoztam. Ezt követően a fiam nyelve és felső ajka be volt kötve, így a szoptatás nem sikerült. A kelleténél tovább próbálkoztam, mielőtt az anyatejet elhagytam volna. Súlyos depresszióm volt, ami a szülés után rosszabbodott. A tápszerre váltás segített, mert jobb adag gyógyszert kaphattam, de még mindig üresnek éreztem magam, és utáltam az újszülöttemről gondoskodni. Soha nem aludt. Folyton ideges volt, én pedig állandóan fáradt voltam. Mindig szomorú voltam. A dolgok azóta sem javultak számomra

- kezdte a bejegyzését a fiatal édesanya.

A nő hozzátette, hogy a férje hatalmas segítség, és próbálja a vállalkozását otthonról vinni, hogy még többet otthon lehessen a családjával. Hozzátette, hogy az anyósa szintén sokat segít nekik a gyereknevelésben, de azt mondja, hogy amint rámarad a fia újra rosszul érzi magát. 

Szeretem őt és törődöm vele. Nem akarok neki mást, csak a legjobbat. De akkor... úgy tűnik, nem tudom neki a legjobbat nyújtani. Ami a világ legrosszabb dolga. 2 éves korában kicsit jobb lett a helyzet. Szórakoztatóbb és engedelmesebb volt, és átaludta az éjszakát. De még akkor sem, amikor olyan jó volt és édes, vagy bolondos és boldog, nem igazán élveztem vele lenni vagy a gyereknevelést úgy általánosságban.  Tudom, hogy ezt  ő is érzi, és ez még jobban összetöri a szívemet

- folytatta a történetét a nő.

Az édesanya elmondta, hogy a fia 3 éves korára a rossz irányba változott, és egyre nehezebb vele minden, mert nem fogad szót. A nő tudja, hogy a gyermeke viselkedése nem normális, és úgy érzi, hogy ő az oka annak, hogy a fiú így viselkedik a nap minden percében. A gyermek édesapja már szintén nehezen viseli a dolgot, és beszélni sem lehet róla. A 30 éves édesanya ma már teljes állásban dolgozik, mert elmondása szerint nem tudna egész nap a gyermekével lenni, aki iskolai előkészítőbe jár. 

Abban a pillanatban, hogy érte megyek, újra nyomorultnak érzem magam. Nincs az a pihenés, ami segít rajtam. Gondolom, mert azt akarom, hogy a szünet tartós legyen, bár most nem tudok változtatni a dolgokon. Minden egyes nap minden pillanatában azt kívánom, bárcsak ne lennék anya, de anyának kell lennem. Ő minden egyes nap minden pillanatában jobb anyát érdemel

- zárta le a sztorit az elkeseredett édesanya.

Ezt írják a kommentelők 

Legyünk őszinték, hogy szinte minden szülő egyszer megkérdezi magától, hogy miért vállalt gyerekeket. Sokszor nehéz a kicsikkel. Ha nem bírsz megbirkózni, keress egy pszichológust, aki segíthet

- írta valaki.

Sokszor én is így érzek, pedig a fiamat 100 százalékban mindketten akartuk. A gyerekekkel nehéz, de ez nem lesz mindig így, a dolgok változnak

- szólt hozzá valaki más.

Azt hiszem a terápia segíthet, hogy jobban átlásd a dolgokat, és a gyerekednek is megadhasd érzemileg azt, amire szüksége van

- javasolta egy másik hozzászóló.