Szerelmek a karanténban

„A randizás a COVID-19 idején olyan, mint a székfoglalós játék. Bárkivel találkozgattál a karantén előtt, tutira vele is maradsz.” Három nő meséli el, hogyan léptek szintet a szerelmi életükben – és éppen a felfordult világ miatt.

Nem sok vigasztaló van a koronavírus járványban. Az emberek félnek, betegek és teljesen bizonytalanok a jövőjükkel kapcsolatban. És pont ez a bizonytalanság készteti őket arra, hogy valami vakmerőt húzzanak. Mondjuk, hogy elküldjék végre a randipartnerüknek a „hogyan is állunk mi egymással?” üzenetet. Az egyedülállók ugyanis a pár hétnyi karantén után végre összegyűjthetik a bátorságukat, hogy színt valljanak az érzelmeikről.

Teresa, 26

Körülbelül két hónapja randiztam a fiúval a koronavírus felbukkanása előtt. Vacsorázni és múzeumokba jártunk, a péntek estéket jazzklubokban töltöttük, a szombat délutánokat meg sétálással a parkban. Kedves volt és figyelmes, én pedig egyszer csak azt vettem észre, hogy beleestem. De nem tudhattam, hogy a város szinte teljes leállása milyen hatással lesz a kapcsolatunkra. Láthatom majd? Tudunk egyáltalán majd telefonon beszélni? Együtt lehetünk a karanténban? Mindenesetre azt reméltem, hogy a krízis nem jelenti számunkra egyben a véget is.

Kiderült, hogy csak a kezdetet jelentette. Együtt töltöttünk néhány napot a lakásomban, aztán a hétvégét, majd a következő heteket is. Közben vásároltunk neki pár váltóruhát, közösen főztünk, régi filmeket néztünk, kártyáztunk, boroztunk és nevettünk a karanténos mémeken. Amikor a szüleimtől megérkezett a „biztonsági fertőtlenítő csomag”, azt is együtt pakoltuk ki. Ha a járvány miatt rám jött a szorongás, megsimogatta a hátamat. Felhúztuk a kesztyűinket és hosszú sétákat tettünk (természetesen 1,5 méter távolságot tartva az emberektől!). Órákig tudtunk beszélgetni.

Aztán néhány nap után úgy döntöttük, elköteleződésünket a lehető „legmilleniálisabb” módon bizonyítjuk egymásnak: mindketten letöröltük a randiappokat a telefonunkról. „Nem akarok mással randizni” – mondta, és én sem akartam. A külvilág számára (mármint a Zoom-on keresztül) ő lett az én Karantén Barátom.

Rengeteget tanultunk egymásról ebben az összezártságban, ami a szokásosnál sokkal gyorsabban mélyítette el az érzéseinket. A múlt héten már azt is kimondta, hogy szeret. És én is kimondtam, hogy szeretem őt – és komolyan is gondoltam. Tulajdonképpen olyan érzés ez, mint egy előrehozott nászút, ami aztán egy komfortos kapcsolatot alapoz meg. Mert persze lettek vitáink is, és kompromisszumokat is közöttünk.

Számomra mégis ő egy igazi biztos pont ebben a félelmetes helyzetben, és emiatt nagyon hálás vagyok. Sosem gondoltam, hogy valaha pont az izolációban fog rám találni a szerelem, pedig most ez történt.

Ali, 28

Egy randiappon ismerkedtünk meg, decemberben találkoztunk először. Nagyon vicces és lökött fiúnak tűnt, és tiszteletben tartotta a függetlenségemet. Randizgatni kezdtünk, bemutattuk egymást a barátainknak és a családunknak, de nem címkéztük a kapcsolatunkat. Az elmúlt két hétben viszont eldöntöttük, hogy hivatalossá tesszük azt. És azt hiszem, ezt a stressz váltotta ki belőlünk – én nemrég a nagymamámat is elvesztettem –, ami ráébresztett minket arra, hogy elkötelezzük egymással magunkat. De tekintve, hogy a kapcsolat nagyon új volt, ez elég bizarr is volt.

Közben én megtanultam otthonról dolgozni, de a pasim még mindig „bejár” dolgozni, miután a nemzeti légierőnél van állományban. A két lakótársam emiatt aggódik is kicsit. Próbáltam rájuk tekintettel lenni, de a barátomat sem szerettem volna elhanyagolni, miközben fogalmam sincs, meddig fog ez az egész tartani. De mostantól egy ideig biztosan nem találkozunk. Két külön államban élünk, amik bármikor úgy dönthetnek, hogy lezárják a határaikat, én pedig nem szeretnék „bent ragadni”.  Azelőtt hosszú ideig nem jártam senkivel, és most, hogy végre találtam valakit, nem láthatom.

De azt hiszem, mindez csak megerősít minket. Sokat FaceTime-ozunk, jókat beszélgetünk, örülünk, hogy vagyunk egymásnak. A vírus miatt fel kellett tennünk a kérdést, „Oké, akkor most mi legyen?”, és mi azt válaszoltuk, hogy legyen ez egy kapcsolat, hiszen nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Legyen végre kontrollunk valami felett, ami felett tényleg lehet. Jól jön most ez a biztonság – mondjuk meggyőződésem, hogy a férfiak általában kevesebbet aggodalmaskodnak az ilyesmi miatt.

Amikor ennek az egésznek vége lesz, remélem, visszatérhetünk egy normális élethez és újra úgy lehetünk együtt, ahogyan azelőtt. Hogy ez mikor jön el, és a mostani helyzet milyen hatással lesz a kapcsolatunkra? Nem tudom, mert a dolog még mindig nagyon új, és a járvány a randizás legjobb szakaszát szakította félbe.

Addy, 25

Különböző városokban élünk, de egy helyről származunk, és amikor a múlt tavasszal hazalátogattam, ő is pont ott volt. Miután találkoztunk, chatelni, majd randizni kezdtünk.  Decemberben aztán abban állapodtunk meg, hogy csak barátok leszünk, pedig tényleg kedveltük egymást. Ezután még beszéltünk párszor, majd ő teljesen felszívódott. Már legalább egy hónapja nem kerestük egymást, amikor február elején váratlanul rám írt. Nagyon meglepődtem, de elég dühös és frusztrált is voltam. Viszont végre sikerült rendesen tisztázni a dolgainkat. Elmondtam neki, hogy nem ábrándozom arról, hogy több is lehet köztünk barátságnál.

Csakhogy jött a koronavírus és mi egyre többet beszélgettünk. Mindennap felhívtuk egymást és rengeteget chateltünk. Aztán egyszer csak azt mondta, hogy több szeretne lenni egy barátnál, és nem tudja, erről mit gondolok – „ugyanezt”, mondtam.

Azt hiszem, hogy mi tényleg azért kerültünk közelebb egymáshoz, mert mindketten magányosak voltunk a karanténban – és ő ezt be is vallotta nekem. Bár egyedül élek, de elég extrovertált vagyok ahhoz, hogy még belegondolnom is nehéz legyen abba, hogy meddig húzódik el ez a krízis. De miközben az izoláció miatt szorongtam, nagyon jó volt azt érezni, hogy nem vagyok egyedül.

Közhely, de tényleg azt hiszem, hogy egy ilyen világjárvány összehozza az embereket, ahogy bennünket is ez hozott össze, és most ki tudjuk egymásnak beszélni a kiborulásainkat. Minden linksége ellenére úgy érzem, hogy már jobban megbízhatok ebben a fiúban, hiszen az elmúlt kritikus időszakban végig ott volt mellettem.

Amúgy is elég jó móka szerelembe esni – ez az a dolog, ami ugye mindenkinek az életét feldobja. Olyan időkben, amikor félünk és nem tudjuk, körülöttünk mi történik – ilyenkor kell csak igazán keresni a szerelemet! Én most éppen azt a kellemes izgatottságot érzem, amikor kezdesz nagyon beleesni valakibe. És ez sokkal jobb annál, mintha a reménytelenséget vagy a félelmet érezném.