Nagyvárosi fóbiák

Hömpölygő tömeg a metrón, magas épületek szűkös liftekkel, zsúfolt plázák és betongerendákba befészkelt galambok – a nagyváros tálcán kínálja mindazt, ami szorongást, undort, félelmet vagy pánikot kelthet bennünk. Pedig a fóbia korántsem csak a városbéli puhányok nyavalyája.

Hömpölygő tömeg a metrón, magas épületek szűkös liftekkel, zsúfolt plázák és betongerendákba befészkelt galambok – a nagyváros tálcán kínálja mindazt, ami szorongást, undort, félelmet vagy pánikot kelthet bennünk. Pedig a fóbia korántsem csak a városbéli puhányok nyavalyája.

Manapság mindenkinek van valami lökete. Vagy kisebb, vagy nagyobb. A lehetőségek tárháza végtelen. Vannak olyanok, akik azon is meglepődnek, hogy mások félnek a galamboktól. Akik azonban, tegyük fel, terdekafóbiában szenvednek, azaz rettegnek a tizenhármas számtól, nyilván nem lepődnek meg, ha összefutnak egy nomofóbiással, akit az az eshetőség tart félelemben, hogy nem lehet őt elérni mobiltelefonon. Vannak persze szinte klisészámba menő tárgyai is a rettegésnek: tömeg, magasság, tér, bezártság, de vannak egészen elképesztő fóbiák is. Magyar neve nincs is, pedig létező fóbia a szájpadlásra felragadó földimogyóróvajtól való félelem. Nemrég tanúja lehettem egy gombfóbiás őszinte kitárulkozásának, akit a lyukas gomboktól ver ki a frász. Rosszul van, ha hozzár a bőréhez, azonnal zuhanyoznia kell,és pontosan számontartja, melyek azok a márkák, amelyek gomb bevonása nélkül is képesek alsónadrágot gyártani. Természetesen csak ezeken a helyeken vásárol, ha ez mégsem jön össze, a felesége eltávolítja a gombot, és összevarrja, amit össze kell. És ha teheti, ő maga is kerüli a gombos ruhákat, legalábbis ha azt szeretné, hogy a férje szorongás nélkül érintse meg. Szintén mostanában hallottam először a kutyafóbiáról. Aki ebben szenved, nem attól fél, hogy megharapja egy kutya, hanem a puszta jelenlététől, sőt, már az ugatásától is. A kutyafóbiásnak mindegy, hogy egy malamut vagy egy csivava közelít felé, a félelme pontosan ugyanakkora. Fél falun és a fél a nagyvárosban, hiszen az ember leghűbb társa bármelyik pillanatban előbukkanhat. Akik valami ilyen vagy ehhez hasonló fóbiában szenvednek, nagyjából mind egyetértenek, hogy mindez viccesen hangzik, de megélni már egyáltalán nem olyan vicces. Egy népszerű brit komédia sorozatban hippopotomonsztroszeszquipedaliofóbiának nevezik a különben létező, a hosszú szavak kimondásától való félelmet, azonban egy olyan embernek, aki ettől szenved, ez a szó maga lenne a vég. A fóbiának pont az egyik legalapvetőbb jellemzője, hogy lehet a tárgya bármi, maga a félelem irracionális. Van, aki szerencsésebb, mert mondjuk „csak” nanofóbiában szenved, azaz a nanotechnika tartja rettegésben. Vannak, akikkel közepesen bánik el a sors, mert esetleg xenofóbiások, azaz az idegenektől félnek, vagy koreofóbiások, tehát őket a hideg rázza, míg másokat a ritmus, mert ezekkel a félelmekkel, ha kisebb kellemetlenségek árán is, de együtt lehet élni. Azonban olyanok is vannak, akiknek a mindennapjait különösen megnehezíti, netán lehetetlenné teszi egy-egy fóbia. Nem mernek repülőre szállni, remegnek attól, ha valaki heteroszexuális, de olyan is akad, aki falloszfóbiás.

Íme néhány a legbizarrabb fóbiák közül:

Ambulofóbia: a sétálástól való félelem

Deipnofóbia: attól való szorongás, hogy mások kinevetik, ahogy az illető eszik

Eufóbia: a jó hírektől való rettegés

Graphofóbia: szorongás az írástól Phalacrofóbia: a kopaszságtól való félelem

Sophofóbia: rettegés a tanulástól Kuloulrofóbia: félelem a bohócoktól

Dexterofóbia: rettegés mindattól, ami jobbra helyezkedik el tűlünk