Karmikus babonaságok

Néhány évvel ezelőtt még beértük a fekete macskától való félelemmel, izgultunk, ha péntek 13-ára esett, és örültünk, ha kéményseprő jött velünk szembe. Mára azonban soha nem látott méreteket öltött a hiedelmekbe vetett hitünk. Pedig társadalmunkat az európai magas kultúrába soroljuk, és a tudomány és technológia fénykorát éljük.

Néhány évvel ezelőtt még beértük a fekete macskától való félelemmel, izgultunk, ha péntek 13-ára esett, és örültünk, ha kéményseprő jött velünk szembe. Mára azonban soha nem látott méreteket öltött a hiedelmekbe vetett hitünk. Pedig társadalmunkat az európai magas kultúrába soroljuk, és a tudomány és technológia fénykorát éljük.

A paraszti kultúrában évszázados múltja van a babonáknak, de modern kori hiedelmeink középpontjában is a jó és a rossz szerencse áll. Csak épp manapság, amellett, hogy a népi hiedelmek is jelen vannak nagyvárosi életünkben, inkább az olyan kifejezések váltak divatossá, mint karma, univerzum, tapasztalás, és még sorolhatnám. De a dolog lényege nem változott. Míg a paraszti kultúrában a gazda készpénznek vette, hogy a jégeső csak úgy csillapodhat, ha fejszét vág az udvar közepébe, az újkor babonásai is biztosra veszik, hogy ha a napi horoszkópjuk tanácsainak ellentmondóan cselekednek, nagy baj lesz belőle. Mindebben a legfurcsább talán az, hogy valaki, aki teljes meggyőződéssel állítja, hogy az Univerzum majd biztosan minden bajt megold, és hogy mindenki azt “vonz be”, amit csak akar, rendszerint elutasítja a klasszikus értelemben vett vallásokat, sőt, kicsit szánakozva tekint azokra, akik hisznek egy megszemélyesített, magasabb erő mindenhatóságában. A modern kori babonások eközben a saját maguk által kidolgozott hiedelmeknek maximálisan alávetik magukat. Képesek a karrierjüket, a párkacsolatukat, de még az egészségüket is egy látó vagy jós tanácsainak alárendelni. A nagyobb baj, hogy ők megmondják. Akár kérdezzük, akár nem. Mert ők aztán tudják, mit nem csinálunk jól. „Kiment a bokád? Ideje elgondolkoznod: biztos rossz úton jársz” Ellentmondást nem tűrően állítják, hogy minden betegség lelki eredetű, és mindenkinek magában kell keresnie a hibát, ha megbetegszik. Kivéve azokat a kisbabákat, akik betegen születnek, mert ott a szülők sötét múltjában lehet megtalálni a választ. Afrikában percenként két gyerek hal meg maláriában – vajon az afrikai szülők ilyen elvetemültek lennének? Valóban mindnyájan akkora hibát követtek el, hogy az egész kontinensen járványok és éhínség tombol? A kérdésekre a választ illetve modern babonaságainkról szóló cikket az Elle októberi számában találhatjuk A karma, akaratlanul címmel.