Jó munka után jár a pihenés

Furcsa tendenciát vehetünk észre magunkon és barátainkon: gyakran annyira figyelünk saját lelki egészségünkre, hogy elfelejtjük, a munka és a tanulás ugyanannyira hozzátartozik belső egyensúlyunkhoz, mint a meditáció és a barátokkal való beszélgetés. Pedig már a kínaiak is rájöttek: Yin és Yang csak együtt ér valamit.

Furcsa tendenciát vehetünk észre magunkon és barátainkon: gyakran annyira figyelünk saját lelki egészségünkre, hogy elfelejtjük, a munka és a tanulás ugyanannyira hozzátartozik belső egyensúlyunkhoz, mint a meditáció és a barátokkal való beszélgetés. Pedig már a kínaiak is rájöttek: Yin és Yang csak együtt ér valamit.

A szép időknek vége, de dacára a válságnak és annak, hogy a barátaink a szemünk előtt vesztik el az állásukat, a cégek sorra bedőlnek, a karrierek megtorpannak és megbénít minket régi reményeink és elképzeléseink súlya, sokan még mindig meg vagyunk győződve róla, hogy a mágikus magunkra fordított idő előbb lesz képes ezen is segíteni, mint a több munka. Úgy hisszük, önértékelésünk megerősítésével és stressz-szintünk csökkentésével majd jobb benyomást teszünk az irodában. De vajon miért nem jut eszünkbe, hogy dolgozzunk, esetleg kicsit jobban, mint a mellettünk ülő munkatárs? Sokan latolgatják, hogy kellene csinálniuk “valami társadalmilag hasznosat”. De vajon tényleg másoknak szeretnének segíteni, vagy egyszerűen csak kivonnák magukat a forgalomból, abban a reményben, hogy ez ráadásul még némi nem túl nehezen megszerzett személyiségfejlődést is hoz majd? Hitegetik – hitegetjük – magunkat azzal kapcsolatban, hogy mire van szükségünk valójában. Mindeközben a valóságshow-k azt hirdetik, hogy a siker nem a céltudatosságon, a jó kapcsolatokon vagy – uram bocsá' – a kemény munkán alapszik, hanem azon az egy lehetőségen, amikor valamelyik szereplő egy pillanatra szembekerül az ünnepelt sztárral. A popzenei önjelöltek helyből azt gondolják, hogy a zeneipar meghódításához nem szükséges az az elkötelezettség és az alázat, amit egy könyörtelen amerikai turné jelent, míg csak minden állam minden helyi rádióját nem sikerül megnyerni (ez az az út, amit a Spice Girls is bejárt 15 évvel ezelőtt). Ehelyett a reflektorfénytől megrészegedő tömegek azt hiszik, elég, ha végigállják a kilencórás sort az X-faktor válogatáshoz, még ha a szél szétfújja is a frizurájukat és a zsűri meg sem kérdezi, honnan jöttek. Mindezekből tisztán látszik: újra kell értékelnünk, mi tesz minket igazán boldoggá. Bizonyos szintű önvizsgálat szükséges, de a kényeztetés és a lazítás önmagában nem elég. Freudnak igaza volt, amikor azt mondta, hogy létezésünk alappillére a munka és a szeretet. Egész biztos, hogy nem foglalkozott butikhotelekben töltendő hosszú hétvégékkel. Ahogy a kiváló Csíkszentmihályi Mihály kifejtette: a flow állapot elérése, az időérzék elvesztése valamely kielégítő tevékenység végzése közben maga az út a boldogsághoz. Elég világosan fogalmazott az egyensúllyal kapcsolatban: “Az elfojtás nem vezet jóra. Csak szabadon választott fegyelemmel lehet az életet élvezettel és mégis a józanész korlátai között élni”. Még több egyensúly-tippért lapozzuk fel az Elle magazin január-februári számát!