Hogyan kergessük őrületbe a férfiakat?

A nők legidegesítőbb szokásai

Nem mondják ki nyíltan, mit akarnak

Ez a probléma mindjárt át is vezet a következő nagy és általános hibához, ami a két nem eltérő kommunikációs stratégiájából adódik. Ha a férfi akar valamit, szól. Ha a nő akar valamit, nem szól, hanem azt igényli, hogy a párja magától találja ki. De nem fogja, és a nő akkor megsértődik, hisztizik, jelentet rendez, csapkod és vissza akar költözni az anyjához. Az a figyelmeztetés, hogy a férfiak nem gondolatolvasók, ha tehát szeretnénk tőlük valamit, akkor ne célozgassunk (azt úgysem fogják elérteni), hanem beszéljünk nyíltan, vezérfonalként vonul végig a könyvön.

Azt kérdezgetik: Nem látszom kövérnek ebben a ruhában?

A válaszadók szerint abban, hogy egy nőt vonzónak találnak-e, a kulcsszerepet az adott személy attitűdje játssza. Ha magabiztos és láthatólag jól érzi magát a bőrében, akkor is szépnek látják, ha egyébként egyetlen magazinnak sem jutna eszébe őt választani címlapmodellül. Amelyik nő szexisnek tartja magát, az öntudatlanul ezt az üzenetet küldi a külvilágnak, így mindenki megfordul utána. Ez az egyik tanulság, a másik pedig, hogy a férfiak gyűlölik az olyan kérdéseket, mint: Nem túl nagy a fenekem ebben a nadrágban? Nem úgy látod, mintha meghíztam volna? Szerinted nem vagyok túl öreg ehhez a ruhához? Mivel fogalmuk sincs, mit várunk tőlük, sejtik, hogy ingoványos talajon járnak, és bármit válaszolnak, csak rosszul jöhetnek ki a helyzetből. Úgy érzik, csapdába csalták őket, azt pedig szívből utálják.

Kullancsként tapadnak a párjukra

Ha férfi lennék, a legszélesebb ívben a tapadós nőket kerülném el, pedig istenkém, milyen sok szaladgál belőlük! Nincs idegesítőbb, mint amikor valaki megállás nélkül sms-eket küldözget, naponta ötszázszor felhívja a másikat csak azért, hogy megkérdezze, hogy van, és minden programot kizárólag „Ön és partnere” felállásban tud elképzelni. Ez már csak azért is öngyilkos taktika, mert a rövid pórázon tartott, halálra gyötört férfi, ha van egy csöpp esze, előbb-utóbb faképnél hagyja tíz körömmel belé akaszkodó barátnőjét, és akkor a lány ott áll majd egyedül, mint az ujjam, hiszen valamennyi önálló elfoglaltságát, barátnőjét, időtöltését leépítette. A könyv egyik legfontosabb tanítása (ha valaki magától nem tudná): Ne tapadj! A férfiak imádják, ha egy nő odavan értük, hiszen ez növeli az egójukat, ám ha kullancsként akaszkodik rájuk, azonnal jeges borzadály vesz erőt rajtuk. Számukra az igazán vonzó az önálló nő, akinek az élete önmagában is teljes.

Túl nagyok az elvárásaik

Sok nő valamikor kislánykorában összeállított egy listát arról, milyen feltételeknek kell megfelelnie a jövendőbelijének, és ettől akkor sem tágít, ha a tapasztalat már megtaníthatta volna rá, mesebeli hercegek a nevüknek megfelelően kizárólag a mesékben léteznek. Ahogyan Baxter fogalmaz: „A nőknek túl nagyok az elvárásaik. Pedig az élet nem lányregény, megpróbálhatnák inkább élvezni egy kicsit!”

Meg akarják változtatni a másikat

Szintén top antikedvenc, és lássuk be, szintén jogos követelés, hogy hagyjuk őket békén. Elvégre olyannak szerettük meg őket, amilyenek, nem? Felnőtt embert megváltoztatni amúgy sem lehet, ki tudná ezt jobban, mint egy másik felnőtt ember, akinek ugyancsak rosszul esne, ha rá akarnák venni, hogy másképp járjon, beszéljen, viselkedjen, öltözködjön. Használjuk a beleérző képességünket, amire mint tipikusan nőinek tartott képességre olyan büszkék vagyunk, és máris nagyot léptünk előre a nemek békés egymás mellett élésének útján.

További tanácsokat az ELLE márciusi számában olvashattok.