Féljünk-e még az AIDS-től?

Éppen 30 évvel ezelőtt történt, hogy nyolc New-York-i fiatal férfinél egyszerre diagnosztizáltak egy bizonyos bőrráktípust. Az eset az egész világon óriási riadalmat keltett, mert az orvosok hamar rájöttek, hogy egy új, ismeretlen vírussal állnak szemben. A betegség neve: AIDS.

Éppen 30 évvel ezelőtt történt, hogy nyolc New-York-i fiatal férfinél egyszerre diagnosztizáltak egy bizonyos bőrráktípust. Az eset az egész világon óriási riadalmat keltett, mert az orvosok hamar rájöttek, hogy egy új, ismeretlen vírussal állnak szemben. A betegség neve: AIDS.

A négybetűs halálról szóló, kedélyborzoló cikkek elöntötték a világajtót, majd hatalmas erőket megmozgató tudományos munka kezdődött. Az eredmény néhány hatékony gyógyszer lett, és az új kór felett a közvélemény lassan napirendre tért. Olyannyira, hogy közben felnőtt egy nemzedék, amelynek tagjai alig tudják, mit jelent, ha valaki HIV pozitív. A 80-as években a napilapok és a színes magazinok még tele voltak az AIDS-ről szóló híradásokkal. Kezdetben a tudósok is alig értették, mivel állunk szemben, és úgy sejtették, hogy a betegség csak homoszexuálisok körében terjed. De hamar kiderült, hogy heteroszexuálisok is elkaphatják, sőt, amikor egy húszhónapos kisgyermek vesztette életét egy vérátömlesztést követően, akkor bebizonyosodott, hogy nem csak nemi úton terjed. A világban több ismert ember bevallotta, hogy ebben a betegségben szenved. 1991-ben, amikor Freddy Mercury meghalt, már mindenki tudta, hogy az énekes az AIDS áldozata lett, és az emberekben megszületett az együttérzés. „A vírus felfedezése és a diagnosztikai eljárások kifejlesztése után 1986-ban emeltek le egy gyógyszert a polcról, amely hatásosnak mutatkozott – meséli dr. Bánhegyi Dénes, a Szent László Kórház osztályvezető főorvosa. – Ez egy rákellenes készítmény volt. Addigra a tudósok szinte minden létező gyógyszervegyületet kipróbáltak, óriási szellemi és anyagi erőfeszítések indultak ugyanis, és az első gyógyszereket újabbak követték. Ma már ott tartunk, hogy 22-23 különféle készítménnyel dolgozhatunk, és bár végleges gyógyulást nem tudunk elérni, azt mondhatjuk, hogy a betegek megfertőződésük után még 35-40 évig élhetnek. Ez azt jelenti, hogy amennyiben diagnosztizálni tudjuk a kórt, nem kell hirtelen halállal számolni, egy harmincéves ember hetvenéves koráig is elélhet, jó életminőségben. Emiatt az AIDS már nem az a rettegett kór, mint korábban volt. Ehhez azonban az szükséges, hogy aki úgy érzi, veszélyeztetett, elvégeztesse az AIDS tesztet.” Bánhegyi doktor kimutatásai szerint a fertőzöttek között hetero- és homoszexuálisok, férfiak és nők is előfordulnak, sőt a felnőttek mellett akadnak gyerekek is. A legnagyobb növekedés mégis a meleg férfiak körében mutatható ki, és ez a tény mindenképpen felveti egy célzott, nagyon pragmatikus kampány szükségességét. „Kevesen tudják, hogy Budapesten van a legtöbb melegbár Európában és ezekben óriási a nemzetközi forgalom – hangsúlyozza dr. Bánhegyi Dénes. Jó volna, ha maguk a homoszexuálisok mondanák el egymásnak, hogy a melegbárok sötét szobáiban, ahol egymást sem látva nagyon személytelenül zajlik a szex, sokkal nagyobb a kockázat. A vírus ugyanis a kezdeti szakaszban, az első három-hat hónapban a legaktívabb, ilyenkor a legveszélyesebb. A betegségnek még semmilyen tünete nincs, a fertőzött maga sem tudja, hogy hordozza a kórt.” Erre az esély egyébként annál nagyobb, minél promiszkuisabb életmódot folytat valaki, akár homo-, akár heteroszexuális. A külföldi, különösen az afrikai partnerkapcsolat további kockázati tényező. A fekete-afrikai országokban ugyanis a lakosság 15 százaléka vírushordozó, a prostituáltak között az arány 60-90 százalék. A kérdésről bővebben az Elle Man őszi lapszámában olvashatunk.