A szélhámos-szindróma

avagy az önismeret kegyetlen játéka

Tipikus romantikuskomédia-forgatókönyv, amikor a főhős másnak adja ki magát, ezáltal különböző bonyodalmakba keveredik, de a film végén várja a jól megérdemelt happy end. Ám mi van akkor, ha nem egy amerikai film főszereplői vagyunk, és azzal az érzéssel megyünk dolgozni nap mint nap, hogy lebukhatunk és a főnökünk rájöhet, csalók vagyunk csupán? Nos, akkor a több millió tagot számláló, szélhámos-szindrómában szenvedő nők klubjába tartozunk.

A kutatások szerint sok nő szenved attól, hogy meggyőződésük szerint a sikereik csupán az isteni közbenjárás következményei: jókor voltak jó helyen, vagy eredményesen álcázták tudatlanságukat. Visszautasítják a dicséretet, elért eredményeiket csak a szerencsének tulajdonítják, vonakodnak a felelősségteljes feladatoktól, mert félnek a kudarctól, és túlérzékenyen reagálnak az építő kritikára. Sokszor hiába dolgoznak többet mindenki másnál, úgy érzik, ez nem elég. Megkérdőjelezik a saját képességeiket, csodálkoznak, hogy jutottak magas pozícióba, a lebukás miatt pedig gyötrő félelmet éreznek. A legmegdöbbentőbb az, hogy a magas beosztású és valóban sokat elért nők szenvednek leginkább ettől az érzéstől.

Nem látják, hogy csalok?

A jelenségről először Pauline Rose Clance és Suzanne Immes írt 1978-ban. A Georgiai Állami Egyetem két kutatója öt évet töltött 150, magas pozícióban lévő és a szakmájában elismert nő tanulmányozásával, és arra a következtetésre jutott, hogy hiába a diploma és a sok elismerés, ezek a nők mégsem örülnek a sikereiknek. Sőt, egyenesen csalónak tartják magukat. Bár a karrierjük csúcsán járnak, sok híresség is szenved ilyen jellegű bizonytalanságtól és az önbizalomhiánytól. Amikor a Bridget Jones sztárját, Renée Zellwegert egy interjúban megkérdezték, érezte-e magát valaha is szélhámosnak, azt válaszolta: „Néha az éjszaka közepén felébredek és azt kérdezem magamtól: mégis mit gondoltak, hogy nekem adták ezt a szerepet? Hát nem látják, hogy csak színlelek?”

A szélhámos-szindrómának szöges ellentéte az, amikor valaki a hozzá nem értők rendíthetetlen magabiztosságával végigblöfföli az életét, így jutnak magas pozícióba annak ellenére, hogy a képességeik nincsenek összhangban a megbízatásaikkal. Ahogyan már Charles Darwin is megfogalmazta, a tudatlanság gyakrabban vezet önhittséghez, mint a tudás.

„A nők hajlamosak irreális dolgokat követelni önmaguktól, így teret adva a szélhámos-szindrómának. Nem szabad a saját ellenségünkké válunk, hiszen lehetetlen a tökéletest elérni. Ha profi sportolók elvesztenek egy nagy meccset, visszanézik és megpróbálnak tanulni belőle, hogy legközelebb jobbak legyenek” – mondja Dr. Valerie Young, aki magát is gyógyuló szélhámosnak tartja.