A randi kritikus első két másodperce

Amikor találkozunk valakivel az ellenkező nem képviselői közül, nagyjából az első két másodpercben eldől, hogy egyáltalán milyen kapcsolatra van lehetőség közöttünk. Ez nem egy hosszas és megfontolt mérlegelés eredménye, hanem egy gyors és ösztönös döntés...

Amikor találkozunk valakivel az ellenkező nem képviselői közül, nagyjából az első két másodpercben eldől, hogy egyáltalán milyen kapcsolatra van lehetőség közöttünk. Ez nem egy hosszas és megfontolt mérlegelés eredménye, hanem egy gyors és ösztönös döntés. Ekkor aktiválódik az ún. „adaptív tudatalattink”, ami gyakran legalább ugyanolyan jó, sőt, néha még jobb intuitív döntések meghozatalára képes, mint a tudatos énünk.

Párkereső és házasságközvetítő cégek szakértői egybehangzóan állítják: az esetek döntő többségé­ben már a köszönésnél tudjuk, hogy az illető megnyert-e minket. Tudattalan helyzetfelismerés lép életbe: meglátjuk az illetőt, és ha tetszik, agyunk pontos üzeneteket küld, indirekt csatornákon. Izzadni kezd a tenyerünk, felgyorsul a lélegzetvételünk, esetleg kipirulunk. Mielőtt tudatára ébredhetnénk annak, hogy megtetszett nekünk valaki, agyunk már következtetésre is jutott - ám ezt még nem közölte velünk. Az adaptív tudatalatti vagy tudattalan viszonylag újonnan bevezetett fogalom a pszichológiában, ahogy ez az Elle márciusi számában A pillanat törtrésze alatt című cikkből kiderül.. Ez a része agyunknak olyan, mint egy óriási számítógép vagy mint egy robotpilóta – halkan és hatékonyan működik a háttérben: mérlegel, és célokat határoz meg helyettünk, segít helyzeteket megítélni, és cselekvésre késztet, amikor a tudatos elme idő vagy kellő mennyiségű információ hiányában leblokkol. Az adaptív tudattalan dönti el, hogy egy helyzet számunkra kedvező vagy fenyegető-e, hogy a két másodperccel azelőtt megismert illetőt rokonszenvesnek találjuk-e vagy sem, és ha Marilyn Monroe arcát kell felidéznünk, a kép is adaptív tudattalanunkból bukkan elő.