Otrovertált: nem introvertált és nem extrovertált, de mit jelent pontosan?

A mentálhigiéniás szakmában is egyre inkább terjed az a nézet, hogy nem csak introvertált és extrovertált ember létezik. Egyrészt valaki bizonyos jegyekben lehet egyik és bizonyos jegyekben pedig a másik csoporthoz tartozó, másrészt pedig egy harmadik csoport is egyre nagyobb figyelmet kap.

Rami Kaminski New York-i pszichiáter az „otrovert” fogalmát vezette be, amely a spanyol „otro”, azaz „másik” szóból származik. Az otrovertáltak nem illenek bele a megszokott közösségi sablonokba – ők olyan emberek, akik saját útjukat járják. De vajon mit is jelent ez a mindennapokban?

Másként gondolkodók

Az introvertáltakat gyakran a befelé fordulás, az extrovertáltakat a társaság iránti vágy jellemzi. Az otrovertált azonban egyik csoportba sem illeszkedik: nem az emberektől vonul vissza, hanem attól a gondolkodástól, cselekvési mintától, amiben a közösséghez illeszkedés befolyásolja az ember gondolatait, döntéseit. Ők azok, akik hajlamosabbak önállóan szemlélődni besorolódás helyett, számukra nem az elfogadás vagy az egyedüllét, hanem a független gondolkodás az, ami energiát ad. Nincs szükségük arra, hogy a tömeghez tartozzanak és a hasonlóságból nyerjenek megerősítést, sőt sokszor tudatosan kerülik az éppen aktuális divatot, a felkapott trendeket vagy a közösségi nyomást.

Körkörös logika mentén

Természetesen a tömeghez tartozás és az erre való vágyakozás, illetve a beilleszkedés megtanulása is a túlélés érdekében kifejlesztett eszköz. Az emberek többsége ugyanis azért csatlakozik közösségekhez, mert azok biztonságot, identitást és viselkedési mintákat adnak. A közösségi szabályok azonban nem objektív igazságok, hanem emberi konstrukciók és sokszor önmaguk igazolásán alapulnak: azért követjük őket, mert sokan mások is követik – tehát egyfajtakörkörös logika működik. Az otrovertek számára a „méhkas-elme” (hive mind) által kínált kollektív vélemények a maguk egyszerűségében, „készen kapottságaukban” vonzó megoldást, egyetemes igazságot; őket kizárólag az érdekli, hogy maga az ötlet logikus és értékes-e.

Kapcsolati dinamika

Az otrovertált emberek ritkán keresnek vagy elégednek meg felszínes kapcsolatokkal. Inkább mély, egyéni beszélgetéseket folytatnak, és képesek igazán meghallgatni másokat. Ez gyakran különleges partnerré teszi őket, hiszen melegségükkel, figyelmükkel és őszinteségükkel erős kötődést alakítanak ki. Bár társasági eseményeken nem ők a középpontban lévők, azok, akik beszélgetnek velük, maradandó élményt kapnak. Rami Kaminski a szárazföld-sziget hasonlattal világítja meg az otrovertek viszonyulását a társadalom nagyobbik részéhez. A „belongerek” [közösséghez tartozók, beilleszkedők] tehát azok, akiknek a fókuszuk az, hogy közösséghez tartozzanak a szárazföldön élnek. Az otrovertek viszont olyanok, mintha egy-egy szigeten élnének. Külön világban, de látótávolságra a szárazföldtől, ahova időnként el tudnak látogatni, de mindig mint látogató, turista élik meg ezt az utazást. Az otrovert tehát alkalmazkodni tud, de sosem érzi otthon magát a csoportnormák világában.

Külső elvárások

A mai világban a csapatjáték, a közösségi szellem és a társadalmi beilleszkedés sokszor alapértéknek számít. Ezért az otrovertáltak olykor kirekesztve érezhetik magukat, hiszen ők nem feltétlenül vágynak a csoporthoz tartozásra – ez nem jelenti azt, hogy ne lennének képesek rá. Mégis, éppen ez a kívülállóság lehet az erősségük: hajlamosak más szemszögből nézni és látni a dolgokat, és új ötletekkel, kreatív megoldásokkal, nem várt nézőpontokkal gazdagítani a környezetüket. Az otrovertek nincsenek korlátozva a csoportgondolkodás által, így képesek radikális és új meglátásokat tenni. Történelmi példák mutatják, hogy a nonkonformisták sokszor előrébb látnak, mint koruk átlagos gondolkodói. Semmelweis Ignác egy remek példa: kézmosási javaslata mentett életeket, de az akkori orvosi közösség elutasította, jobb esetben kinevette, rosszabb esetben egyenesen őrültnek tartotta, mert nem illett bele az uralkodó elméletekbe. Mégis, emberek milliói köszönhetik az életüket neki.  Az otrovert gondolkodás emiatt gyakran tűnik veszélyesnek, eretneknek vagy bolondnak – még akkor is, ha az idő őket igazolja. Ez mutatja: az otrovert egyéni hangokat keres, nem tekintélyt vagy tömeget.

Saját szupererő

Dr. Kaminski szerint az otrovertáltság semmiképpen nem hátrány, hanem egyfajta szupererő. Az ilyen emberek nem szorulnak állandó megerősítésre, belső stabilitásuk erőssé teszi őket. Bár önállóak, de képesek mély szeretettel kapcsolódni a számukra fontos személyekhez. Lehet, hogy nem akarnak mindenáron a csapathoz tartozni, de egyéni értékeik teszik különlegessé őket. A mai világ kihívásai (pl. társadalmi, környezeti, politikai krízisek) megkövetelik, hogy legyenek emberek, akik nem félnek kilépni a konvenciók keretei közül. Az otrovert gondolkodás nemcsak egyéni létmód, hanem társadalmi erőforrás is lehet. Ők azok, akik képesek új szempontokat behozni, amikor a közösségi bölcsesség zsákutcába fut. A Brian élete sokak által kedvelt jelenetében (Mi mind egyéniségek vagyunk!.. Én nem!), tippelhetünk, ki volt az otrovert. Az otrovertek tehát nem feltétlenül kívülállók a világ ellenében, hanem olyan szabadgondolkodók, akik saját szigetükről képesek lehetnek meglátni mindazt, amit a szárazföld lakói észre sem vesznek.