Ne hibáztasd és ne mondogasd, hogy szedje össze magát
Amikor Stina Sanders modell és író először kapott pánikrohamot, megkérte a kollégáját, hogy hívjon mentőt, mert azt hitte, meg fog halni.
„Biztos voltam benne, hogy szívrohamom van” – mondta el az angol ELLE-nek. „A karom lebénult és a mellkasom elnehezült. Nagyon erősen szédültem, a szívem hevesen vert, és úgy éreztem, nem kapok levegőt.”
Stina reakciója eléggé általános Dr Roger Baker, egy klinikai pszichológus szerint, aki a „Megérteni a pánikrohamokat és legyőzni a félelmet” című könyv szerzője. Az orvos elmagyarázta, hogy a pánikroham egy félelmi reakció, amely hirtelen, a semmiből képes előtörni.
Egyes helyzetekben természetes a pánik, például, ha félünk a repüléstől, de mégis fel kell ülnünk egy repülőre, de ez még nem pánikroham. A pánikroham nagyon hirtelen, váratlanul jön és teljesen lesokkolja az embert” – mondja Dr. Baker. „A félelmi reakció véletlenszerűen indul be. Hihetetlenül ijesztő és egyáltalán nem meglepő, ha az emberek azt gondolják, valami szörnyű egészségügyi katasztrófa történik velük.
Egy másik klinikai pszichológus, Elaine Iljon Foreman szerint a pánikroham a gondolatok, szorongás érzés és valami szörnyű előérzet keveréke fizikai tünetekkel... A test válasza a veszélyre – az üss vagy fuss reakció -, amikor adrenalin és más vegyületek szabadulnak fel, hogy az ember szembeszálljon a támadóval, vagy nagyon gyorsan elfusson”.
Iljon Foreman azt mondja, a pánikroham tünetei lehetnek: gyorsan dobogó szív, hirtelen félelem attól, hogy valami szörnyűség fog történni, izzadás, remegés, rángatózás, légzési nehézségek, mellkasi fájdalmak, szúró érzések, hideg láb, hányinger, az, hogy gyorsan a mosdóba szeretnénk menni, homályos látás, ájulás érzet és furcsa érzés a fejben.
Ráadásul a pánikroham megmaradhat egy embernél, aki egyszer már átélte, ahogy Iljon Foreman mondja, „a félelemtől való félelemként”.
„Ilyenkor az emberek attól félnek, mikor jön a következő roham, és hogy nem lesz-e az most már tényleg az, amikor valami rettenetes történik. Sokan elkerülő viselkedést folytatnak, nem mennek olyan helyre, vagy szituációba, amiről feltételezik, hogy előhozhatja a pánikot.
Volt, mikor Stina napi öt pánikrohamot élt át.
„Eljött az a pont, amikor nem mertem elmenni otthonról miatta. Az állásomat is elvesztettem” – mondja. „Az volt a végső állomás, mikor már felkelni sem tudtam. Akkor már depressziósnak éreztem magam és utáltam felébredni”.
Először is, aki úgy érzi, pánikrohamot élt át, azonnal menjen el a körzeti orvosához, aki információt ad a kezelésről, mint a kognitív viselkedésterápia. Azért is fontos minél előbb elmenni, mert ki kell zárni más egészségügyi okokat.
De mi a helyzet akkor, ha mi ugyan nem, de egy barátunk vagy szerettünk él át ilyet, és hirtelen elveszti minden racionalitását?Akármennyire is tehetetlennek érzed magad, igenis vannak módok, ahogyan segíthetsz!
Nagyon fontos, hogy bíztassuk a barátunkat, kérjen segítséget, mert nem lehet mindig mellette valaki, és így nem lehet normálisan vezetni az életet. Stina is mondja: a legfontosabb, amit egy barát tehet, hogy mindig támogat és lehet rá számítani. „Hallgasd meg és öleld meg néha a pánikos barátodat! Ez egy nagyon magányos érzés, legyél ott, ha szüksége van rád!”
Forrás: elleuk.com, képek: getty imagesAz általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!