A tudósok szerint ez az arckifejezés az, amely minden nárcisztikusban közös

Egy kutatás szerint a nyomás alatt megjelenő arckifejezések már azelőtt „leleplezhetik” a nárcisztikus vonásokat, hogy az illető egyáltalán megszólalna.

Általában úgy gondolunk a nárcisztikus emberekre, mint akik sokat beszélnek magukról, imádják a figyelmet, vagy nehezen viselik a kritikát. De mi lenne, ha bizonyos jelek alapján akár csendben is következtetni lehetne erre a működésmódra?

Néhány évvel ezelőtt finn kutatók azt vizsgálták, hogy a kritika hatására megjelenő arckifejezések utalhatnak-e nárcisztikus személyiségjegyekre, még verbális reakciók nélkül is. A tanulmányban azt elemezték, hogyan reagálnak az emberek arca a negatív visszajelzésekre. A hipotézis teszteléséhez elektródákat helyeztek fel a vizsgálatban résztvevők különböző érzelmi kifejezésekhez kapcsolódó arcizmaira, miközben memóriafeladatokat végeztek. A kutatók arcizom-elektromiográfiát (EMG) alkalmaztak, amely az arcizmok elektromos aktivitását méri, és olyan apró izomösszehúzódásokat is képes kimutatni, amelyek szabad szemmel nem láthatók. A memóriafeladatok elvégzését követően a kutatók semleges vagy negatív visszajelzéseket adtak a kutatásban résztvevők teljesítményéről, majd kérdőíveket is kitöltettek velük az élményeikről, erőfeszítésükről és aktuális érzelmi állapotukról.

Homlokráncolás és pislogás: többet mondhatnak a szavaknál

A mérési eredmények szerint a negatív kritika fokozott érzelmi reakciókat váltott ki, amelyek az arcizmok aktivitásában is megjelentek. A magasabb nárcisztikus jegyeket mutató résztvevőknél erőteljesebb volt a homlokráncolás és a pislogás.

Különösen a corrugator supercilii (a szemöldök feletti izom, amely a homlokráncolásért felel) és az orbicularis oculi (a szem körüli izom, amely a pislogásért és hunyorgásért felel) aktivitása volt megfigyelhető. Ez fokozott, szinte „akaratlan” arcreakciókban jelent meg a kritika hatására.

A kutatók szerint ezek a reakciók az erős negatív érzelmek – például frusztráció vagy belső feszültség – testi lenyomatai lehetnek. Egyes értelmezések szerint akár az érzelmek elrejtésére irányuló automatikus reakciók is szerepet játszhatnak bennük.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?

Bár az eredmények érdekes összefüggésekre világítanak rá, a szakértők óvatosságra intenek az értelmezésükkel kapcsolatban. A kutatás viszonylag kis mintán zajlott, és egy mesterséges, laboratóriumi helyzetet modellezett, amely nem feltétlenül tükrözi a való élet természetes szociális helyzeteit.
Fontos kiemelni azt is, hogy a homlokráncolás vagy a gyakoribb pislogás önmagában semmiképpen sem tekinthető személyiségjelzőnek. Ezek a reakciók számos más állapothoz is köthetők, például stresszhez, szorongáshoz, koncentrációhoz vagy egyszerű frusztrációhoz. Éppen ezért külső jegyek alapján nem lehet személyiségjegyeket megbízhatóan megállapítani.

Miből ismerhetők fel a nárcisztikus vonások a mindennapi viselkedésben?

A szakirodalom szerint a nárcisztikus vonások inkább visszatérő viselkedési mintázatokban ragadhatók meg, nem pedig egy-egy pillanatnyi reakcióban. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek a jegyek önmagukban nem jelentenek klinikai nárcizmust, és csak akkor értelmezhetők, ha tartósan és több helyzetben is megfigyelhetők.

Íme három gyakran említett viselkedési minta:

1. Fokozott igény a figyelemre és elismerésre

   Az ilyen emberek gyakran erősen igénylik a visszajelzést és a megerősítést. Nehezen viselik, ha nem ők kerülnek a középpontba, és előfordulhat, hogy saját eredményeiket felnagyítva mutatják be, vagy különlegesebbnek igyekeznek láttatni magukat másoknál.

2. Érzékeny reakció a kritikára

   A külső magabiztosság mögött sokszor erőteljes sértődékenység vagy védekezés húzódhat meg. A negatív visszajelzéseket nehezen fogadják el, és gyakori lehet azok elutasítása vagy másokra hárítása

3.  Sajátos kapcsolati működés
   

   A kapcsolatokban időnként megjelenhet az empátia hiányának benyomása, amikor mások érzései háttérbe szorulnak a saját igények mellett. Egyes esetekben a kapcsolatok inkább eszközként jelennek meg, amelyek valamilyen személyes cél elérését szolgálják.

Végül fontos kiemelni: ezek a viselkedések sok embernél előfordulhatnak időszakosan, különösen stressz vagy konfliktus alatt. A nárcisztikus személyiségzavar diagnózisa összetett szakmai folyamat, amelyet kizárólag képzett szakemberek állíthatnak fel. A szakértők szerint ezért a viselkedésminták sosem „címkék”, inkább egy összetett személyiségkép lehetséges elemei.

(via)