A THISISUS legújabb adása azt feszegeti, amit a legtöbben magunktól is ritkán kérdezünk meg: mit tekintünk valódi örökségnek? És ki dönti el, hogy egy családi tárgy, egy gesztus, egy palacsintasütés vagy egy generációkon át cipelt trauma számít-e hagyománynak?
Eke Angéla és Borbély Alexandra nemcsak barátok, hanem szomszédok, pályatársak, cinkosok, sokszor egymás kritikusai is. A THISISUS podcast a két művész különleges barátságának lenyomata. Együtt kezdték pályájukat a Nemzeti Színházban, ami alapjaiban határozta meg a színészethez való hozzáállásukat, hitvallásukat. Kapcsolatukat sokszor próbára tette már a távolság, de a véletlennek köszönhetően végül mindig visszataláltak egymáshoz.
Az ELLE THISISUS podcastjében azokról a témákról beszélgetnek, amelyekről a mindennapok során egyébként is gyakran szót ejtenek.
Eke Angéla és Borbély Alexandra ezúttal különösen személyes terepre érkeznek. Szandra az édesapja halála utáni belső munkáról beszél – arról a furcsa, egyszerre fájdalmas és felemelő érzésről, amikor rádöbbenünk, mennyi mindent hoztunk magunkkal a szüleinktől: a szenvedélyt, a szigort, a szilajságot, a munkabírást. És mennyi mindent szeretnénk máshogy továbbadni, mint ahogy kaptuk.
Angéla eközben arról mesél, hogyan találta meg a saját örökségét ott, ahol gyerekként úgy hitte, nincs is: a sütésben, a gondoskodás mozdulataiban, az apró, hétköznapi rituálékban. Egy porcelánkancsó, egy receptes füzet, egy vasárnapi kávézás – tárgyak és szokások, amelyek egy olyan családtörténetet tartanak egyben, amelyet nem albumok, hanem emlékek visznek tovább.
A beszélgetés közben felmerül, mit kezdünk a generációkon át húzódó mintákkal: vajon át tudjuk-e írni, amit előttünk évszázadokig ismételtek? És vajon a hagyomány az, amihez ragaszkodnunk kell – vagy éppen az, amit felül kell írnunk?
Ha még nem hallgattad meg az előző podcast beszélgetést, azt is érdemes pótolni! Szandra és Angéla azt beszélték át, mit jelent a határidők szorítása, mennyire nehéz valóban jelen lenni, és hogyan formálják az öregedéssel való kapcsolatunkat a múltból hozott traumák és félelmek? Hátra lehet-e már hagyni a női öregedésről alkotott makacs társadalmi beidegződéseket, és egyáltalán meg kell-e őrizni a fiatalságunkat?
A két színésznő arról is őszintén beszélgetett, kit, hogy érint az idő múlása.
Amikor a 40-es ott volt a tortámon, azért az megütött, és mindig azon gondolkodtam, hogy mi üt meg rajta? Megyünk tovább, megy tovább az életünk, egyre bölcsebbek leszünk, egyre több lesz a tapasztalatunk, egyre kevesebb ember maradt körülöttünk, és is így gondolom, de azért megüt.
– emlékezett vissza Alexandra erre a momentumra, amit aztán alaposan ki is beszél a két színésznő az adásban.
A tavaly júniusi podcastban azt is megtudhattuk, hogy Borbély Alexandra édesapja igencsak kritikus és szigorú volt vele gyerekkorában, azonban a színésznő szerint ez a szigor volt az, ami sok helyzetben pont, hogy előre vitte őt az életben, egészen Hollywoodig, ahova saját elmondása szerint magától korábban soha nem is vágyott volna. Nőként az anyagi függetlenség megélésében a Jászai Mari-díjas színésznő azonban kifejezetten érezte édesapja szavainak negatív hatását.
Hibáztatható-e bámiért is egy fiatalon szülővé vált édesapa?
– veti fel a kérdést Alexandra, aki 2022-ben Nagy Ervin színésszel közös ikreiknek adott életet — annak idején ugyanis az ő szülei nagyon fiatalon vállaltak gyereket.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!