Garázsból a világűrig: a Stühmer csokoládé földöntúli sikere

Több mint százéves csokoládémárkából több is van a világon, de olyan, ami földöntúli sikereket ért el, csak egy. Ez pedig nem más, mint sokak kedvence, a Stühmer csokoládé, ahol a hagyományba ágyazott innováció tette lehetővé, hogy egy magyar csokoládé eljusson a Nemzetközi Űrállomásra. 

A Stühmer űrcsokoládé története ritka példája annak, amikor egy több mint százéves hagyomány, tudatos innováció és kreativitás találkozik. A szerencsés termék, ami galaktikus utazásra indulhatott, az a Korfu szelet, amely az 1900-as évek eleje óta a Stühmer szortimentjének alapterméke. A Korfu nemcsak történeti értelemben meghatározó. Amikor a jelenlegi tulajdonos évekkel ezelőtt újraindította a márkát, az első termék volt, ami a megszerzett receptúra alapján – szó szerint egy garázsban – újragyártásra került. Így ez a termék végigkísérte a márka modern kori történetét, és végül teljesen váratlan módon vált az űrcsokoládé alapjává. 

Csoki a világűrbe

Az űrbe felküldött csokoládé gondolata 2024 áprilisában született meg egy belső marketing brainstorming során. A csapat ezúttal tudatosan félretette az erőforrás- és realitáskorlátokat, és kizárólag arra koncentrált, mi lehetne az a projekt, ami valóban új dimenzióba helyezi a márkát. Ekkor vetette fel Mohácsik Ágnes marketing szakértő :

Mi lenne, ha a Stühmer csokoládé felmenne a világűrbe?

Az ötlet merész volt, szinte álomszerű, de nem megvalósíthatatlan, hiszen egybeesett az akkor induló HUNOR-programmal és a magyar űrhajós-kiválasztással, aminek keretében Farkas Bertalan után Kapu Tibor lehetett a második magyar asztronauta, aki meghódította a világűrt.

A megvalósítás azonban korántsem volt egyyzerű. A HUNOR-program még nem keresett aktívan támogatókat, a hivatalos csatornák zártak voltak. Végül egy személyes, nem formális lépés hozta meg az áttörést: egy LinkedIn-üzenet, a tulajdonos ugyanis több, sikertelen próbálkozás után végül itt találta meg Kapu Tibort (a szkafanderes profilkép nem hagyott kétséget afelől, hogy jó helyen jár). A magyar űrhajós – nagy csokirajongóként – készségesen válaszolt, nyitott volt a párbeszédre, feltételként csak a csokoládé tesztelésében való minél nagyobb részvételét kérte. De hiába az első siker, további komoly és nagy kihívások voltak hátra. A megvalósításhoz vezető úton három nagy kockázatú folyamat indult el. Az első a jogi és szponzorációs megállapodás volt, amely precedens nélküli kérdéseket vetett fel: kié az űrben készült tartalom, ki rendelkezik a felhasználási jogokkal, milyen ellenőrzési szerepe van a NASA-nak. A második a tartalomgyártás, amely már akkor elindult, amikor még nem volt biztos, hogy a termék egyáltalán megszületik. A harmadik – és legnehezebb – maga a termékfejlesztés.

Mi áll a legközelebb a NASA-hoz? 

A NASA rendkívül szigorú kritériumrendszere gyorsan világossá tette: a Földön nincs olyan kész csokoládé, amely alkalmas lenne az űrbeli használatra. A termék nem morzsálódhat, fontos, hogy a csomagolás is védje a terméket, könnyen ki lehessen bontani, bírnia kell a hőmérséklet-ingadozást, a nyomáskülönbséget, a fellövés során fellépő 3G-s terhelést, és mikrogravitációban is stabilnak kell maradnia. És még több száz más feltételnek kellett megfelelnie.

És csak ekkor jött az újabb információ a NASA részéről: a fejlesztésre mindössze két és fél hónap (!) állt rendelkezésre, és ekkor jött a képbe Mazurka Éva, a Stühmer minőségbiztosítási vezetője, aki az űrcsoki termékfejlesztéséért volt felelős. Éva találta ki, hogy keressék meg azt a terméket a meglévő földi szortimentben, ami a legközelebb áll a NASA elvárásaihoz, és azt finomítsák a végeredmény eléréséig. A Stühmer közel 300 termékét vizsgálták át, és végül egyedül a Korfu szelet bevonat nélküli, úgynevezett korpusza felelt meg az alapfeltételeknek. A kérdés az volt: mivel lehet úgy bevonni, hogy azzal megfeleljen a NASA minden előírásának? Egyetemi háttértámogatással, a cég maklári gyárán kívül a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem laborjaiban zajlottak a NASA-hoz hasonló tesztek, miközben a minták folyamatosan utaztak Houstonba. A tempó extrém volt, de a projekt végül sikerrel zárult: az űrcsokoládé megkapta a zöld lámpát a NASA-tól. 

Én-idő az űrben

A siker külön súlyt adott annak a tudatnak, hogy nem pusztán egy marketingfogásról van szó. A csokoládé valóban feljutott a Nemzetközi Űrállomás fedélzetére, ahol Kapu Tibor nemcsak mint küldetésben részt vevő űrhajós, hanem mint „csokoládénagykövet” is jelen volt. Az űrben a mindennapok pszichés terhelése óriási, a kísérletek nem mindig sikerülnek elsőre, és a kudarcok ott sokkal intenzívebben hatnak. Egy ilyen helyzetben derült ki igazán, mit jelenthet egy apró, de jól időzített gesztus.

Kapu Tibor azt mesélte, hogy amikor látta, hogy az egyik kollégája egy nehéz kísérlettel küszködik, és láthatóan rossz passzban van, odament hozzá és megkínálta egy Stühmer Pillanat Korfu-val. A reakció meglepően erős volt.

Az űrben az ízérzékelés tompul, ezért a földihez képest sokkal intenzívebb ízekre van szükség – a csokoládé pedig valódi ízrobbanást jelentett. Nemcsak a hangulat javult, hanem a kísérlet is végül sikerrel zárult. A csokoládé ebben az értelemben nem édesség volt, hanem stresszoldó eszköz, egy rövid én-idő egy extrém környezetben.

A történetnek azonban van egy humoros folytatása is. Az ISS fedélzetén összesen tizenegyen tartózkodtak, és az űrcsokoládé gyorsan népszerű lett. Olyannyira, hogy Kapu Tibornak egy idő után rejtegetnie kellett a készletet. Egyrészt azért, mert saját magának is tartalékolnia kellett, másrészt mert a Stühmer számára készülő tartalmakhoz is szüksége volt rá. A Földön mindez újabb érzelmi réteget adott a projektnek. A csapat számára világossá vált, hogy amit létrehoztak, az túlmutat egy technológiai bravúron: emberi pillanatokat teremtett egy extrém, földöntúli környezetben. És nem maradt el a szakmai siker sem: a Kreatív Prizma díjátadóján 2 PR-aranyérmet is elhozott a Stühmer - Open Communications közös pályázata.   

Édes kezdetek

A Stühmer márka sokak számára nosztalgikus asszociációk tömegét hordozza. Szaloncukor, Aranydesszert, Melódia, Százszorszép: ezek olyan termékek, amik generációkón átívelve egybeforrnak a magas minőséggel és a Stühmer márkanévvel. És hol is kezdődött a történet? Magyarország, sőt, a Monarchia első igazán modern, gőzüzemű csokoládégyárát alapította meg az a Stühmer Frigyes, aki az 1860-as évek végén érkezett hazánkba, és kezdte meg édességipar ténykedését. Az alapító a 19. század végén olyan technológiai és gondolkodásbeli újításokat vezetett be, amelyek nemcsak Magyarországon, hanem európai szinten is úttörőnek számítottak. 

A gőzgép alkalmazása a csokoládégyártásban, a töltött csokoládék fejlesztése, vagy a csomagolás művészi szintre emelése mind azt mutatták: a minőség és az innováció nem választható szét, sokkal inkább egymást erősítő elemek. A prémium szemlélet nemcsak az alapanyagokban vagy az ízekben jelent meg, hanem a márka teljes vizuális és tárgyi világában is. A sorra nyíló üzletek belső tere, csomagolás, sőt még a legapróbb részletek is tudatos tervezés eredményei voltak. 

Hullámzó korszakok

A Stühmer márka története nem lineáris sikertörténet, rengeteg válság, túlélés és újrakezdés tarkítja útját. Az alapító 1890-es évben bekövetkezett halála után előbb özvegye és sógora, majd egyik fia, dr. Stühmer Géza folytatta a bizniszt. Az I. világháború és a Tanácsköztársaság, majd a háborút követő gazdasági világválságot is nemcsak átvészelték, hanem a húszas-harmincas évekre sosem látott mértékben voltak képesek bővíteni a céghálózatot és termékpalettát. Az apai örökséget követve a belbecs mellett a külcsín is fontos hangsúlyt kapott: nem csak üzleteik voltak kiemelkedően ízlésesek, a márka logója és a termékcsomagolások, de a II. világháború előtti évtizedekben olyan iparművészek közreműködésével készültek, mint Haranghy Jenő, Lukáts Kató, Jeges Ernő vagy Szirmai Ilona.

Ezekben az időkben jelentek meg termékeik között a „porcellánbevonatú” csokoládé állatkák „mikulási csokoládé-különlegességek”, cukorkákkal megtöltött bonbonierek, a Calippo elődjeként leírható, papírhengerben árult jégkrémszerű édesség, a Jégrakéta. A máig legendás Frutti cukorka vagy a Zizi, eredetileg puffasztott búzából és cukorból készült népszerű édesség és az abszolút legismertebb termék is, a Tibi csokoládé. Ez utóbbiról sokáig az élt a köztudatban, hogy 1941-ben került először forgalomba, de ahogyan a Stühmer saját kiadásában megjelent, Hornyák Balázs kutatói és írói munkájának köszönhetően létrejött, a cég történetét pontosan és teljeskörűen bemutató gyönyörű kötetből megtudhatjuk, valójában 1935-ben került védjegyezésre a márkanév, és ezután nem sokkal forgalomba is került.  

A második világháború azonban – nem meglepő módon – derékba törte a sok személyes és gazdasági nehézségen túlesett vállalkozást. Bár 1941-ben a cég hatalmas kiadások árán megépíttette Magyarország legnagyobb és technológiai színvonalát tekintve Európában is az élvonalba tartozó csokoládégyárát, a világégést követő államosítás elsodorta a felépített birodalmat. A gyárakat, üzleteket államosították, a cég vezetői pedig emigrációban folytatták életüket, a receptek és termékek pedig különböző állami vállalatoknál éltek tovább. A márka neve ugyan nem tűnt el teljesen, de a mögöttes tartalom és minőség árnyéka sem volt a korábbinak. Igazából a márka, ha csak pislákolva is, de azért égett. 

Újjászületés a XXI. században

Ez a több évtizedes „szürke zóna” paradox módon mégis hozzájárult ahhoz, hogy a Stühmer emléke fennmaradjon. Bizonyos termékek – köztük a most egészen új jelentőséget kapott Korfu szelet – visszatértek a boltok polcaira, és generációk meghatározó emlékévé váltak. A márkanév így nem épült tovább, de nem is szakadt meg teljesen: szinte Csipkerózsika álmot alva, várva arra a pillanatra, amikor újra visszanyerheti régi varázsát.