Ezért a sorozatért érdemes a tévé elé ülni.
Egy zaklatottan síró, kócos nő és egy férfi. Egymással szemben ülnek. Csak egy asztal választja el őket, mégis érződik a köztük lévő távolság, mindamellett, hogy a férfi kedvesen zsebkendőt nyújt a szipogó nőnek. Így indul a sorozat első évada, ami azonnal megfogott. Már korábban hallottam róla az ismerőseimtől, ezért nagyjából tudtam, mire számíthatok. A történetről annyit, hogy a főszereplő, Dr. Paul Weston – akit Gabriel Byrne játszik – pszichoterápiás üléseit követhetjük nyomon a hétköznapokon. Hétfőtöl csütörtökig fogadja a pácienseit, péntekenként viszont kizökkenve addigi szerepéből, ő maga megy el terápiára.
Az HBO saját gyártású sorozata még 2008-ban indult el, az izraeli Be Tipul alapján, és hamarosan nagy népszerűségre tett szert. Nem is csoda, hiszen az emberi lelket mutatja be, a maga színtiszta valójában. Habár akciójelenetek vagy különleges halálesetek egyáltalán nincsenek benne, sőt, maga a cselekmény is hiányzik, mégis képes fenntartani azt az izgalmi állapotot, amit egy jó sorozattól várunk. És ami a legjobb: könnyű a szereplőkkel azonosulni. Hétköznapi emberek és problémáik elevenednek meg a képernyőn, zseniális színészi játékkal vegyítve, ráadásul az is kiderül belőle, hogy a pszichológusok is ugyanolyan érző emberek, mint bárki más a világon. Habár szinkronnal nézni értelmetlen lenne – úgy nem jönne át a lényege, szerencsére nem kell sokat várni a magyar verzióra sem. Októbertől mindenki figyeljen!
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!