Így járunk étterembe mi, magyarok

Kedvenceink a cukrászdák, kávézók és fagyizók

Elkészült Magyarország első Gasztro Körképe, méghozzá az Ipsos Kutatóintézet által, a Dining Guide – az ország legrégebbi gasztronómiai platformja – valamint néhány hazai csúcsétterem  - az Arany Kaviár, a Babel, a Costes, a Costes Downtown, a Fausto’s, a Kistücsök, az Olimpia, a Tama, a Stand és a St. Andrea – közös kezdeményezésére.

Az országos mérésből az derül ki, hogy a kb. 8 milliós felnőtt lakosság 41%-a legalább félévente, 13%-a pedig havi szinten jár étterembe, a 35-60 éves budapestiek körében ezek az arányok sokkal magasabbak, 56% és 16%.

A magyar étteremlátogatók igencsak árérzékenyek, a jó ár-érték arány kiemelt fontosságú. Habár kevesen vonják kétségbe a fine dining éttermek magas minőségét és exkluzív jellegét, még mindig erősen él az az asszociáció, hogy kis adagokat kínálnak magas áron, amivel nem feltétlenül lehet jól lakni. Az ár a legmeghatározóbb döntőtényező nem csupán a magyar lakosság, de még a szűkebb, fővárosi étteremlátogató közegben is. A többség inkább költ kevesebbet egy alkalommal, de ezáltal gyakoribb fogyasztást megengedve magának, mint egyszer nagyobb összeget kiadva egy nem mindennapi élményért. A magyarok személyenként átlag maximum 8.800 Ft-ot költenének saját fogyasztásukra.

Az új helyeket legtöbben családok, barátok és ismerősök ajánlásai alapján próbáljuk ki, és inkább csak egy szűk réteg az, amelynek tagjai gasztronómiával foglalkozó online platformok írásai alapján döntenek. Akik legalább éves szinten étterembe járnak, azok első sorban családi, baráti összejövetelekre mennek.

A gasztronómia iránti érdeklődés nem feltétlenül csak az éttermekbe járásban nyilvánul meg, hanem például a főzőműsorok követésében. A magyar lakosság 30%-a követ szívesen a tévében ilyen tematikájú műsorokat, a 30-59 éves fővárosi célközönség különösen nyitott a műfajra (43%). A séfek ismertsége általában véve alacsony, de Széll Tamásról a magyarok közel negyede hallott már. A második legismertebb séf Sárközi Ákos.

A fővárosban jellemző, hogy azok, akik elmennek egy magasabb kategóriájú étterembe, simán fogyasztói a divatosabb street food fogásoknak is, azaz aki kacsamájpástétomot eszik fővárosi fine dining étteremben, egy igényes hamburgerre is igent mond.

A fővárosi étterembejárók körében egyszerre van jelen a nemzetközi és hazai ízek, a kortárs és a hagyományos konyha iránti igény. Amellett, hogy láthatóan a különböző nemzetiségi gyorséttermeknek, éttermeknek magas a népszerűsége, a magyar ízvilág továbbra is vonzó hívószó.

„A kutatásból azt láttuk, hogy kell a tradíció: sokszor nagy a szakadék az éttermek elképzelése és a valós igények között. A fogyasztók még nem feltétlenül tartanak ott, hogy nyitottak legyenek a nemzetközi és modern konyha iránt. Első lépésben azzal lehetne megfogni őket, hogy mi mindent lehet a hazai, ismert ételekből kihozni.” – értékeli az eredményeket Herczeg Zoltán, a Dinig Guide felelős kiadója. „Az is biztos, hogy ahhoz, hogy valakinek igénye legyen fine dining étterembe járni, önmagában nem elég, hogy valakinek van pénze, diplomás és fővárosi. Ennek társulnia kell egy nyitott, kísérletező attitűddel.