Anglia rózsája

Hogy mi a közös Emily Bluntban és Bruce Willisben? Soha nem találnák ki. De mi most eláruljuk.

Tudom, hogy rettentő unalmas és közhelyes, amikor egy újságíró arról beszél, mennyire normális volt a sztár, akivel találkozott, de most mégis ezt kell mondanom, és higgyék el, Emily tényleg ilyen. Miközben arra gondolok, mennyire anti-hollywoodi ez a lány, hogy fotózás közben nem vonult félre répát enni és a telefonját nyomogatni, rájövök, hogy anélkül, hogy feltettem volna neki egy kérdést, máris megnevettetett.

Pedig olyan visszafogottnak tűnik. Lehet, hogy azért, mert annyit láttuk szigorú kosztümös filmekben, nyakig befűzve. Vagy mert ha ránézünk, nem tud nem eszünkbe jutni Az ördög Pradát viselben való alakítása, melyben a vérengző főnök folyton magát éheztető asszisztensét játszotta, akit nem a szívélyes stílusa miatt szerettünk meg. Hamarosan mozikba kerül az Ötéves jegyesség című film, amelyben Jason Segel oldalán komédiázik, és láthatjuk majd egy kis költségvetésű vígjátékban, a Your Sister’s Sisterben, amelynek ő maga sem tudja pontosan a címét. „Ezt a filmet 12 nap alatt forgattuk, gyakorlatilag földimogyoróért cserébe” – árulja el.

Emily Roehamptonban született és nevelkedett, három testvére közül ő a másodszülött. Kisgyerekként rettenetesen dadogott, de hamar rájött, hogy ha nyilvánosság előtt kell beszélnie, akkor ez elmúlik. „Elég nehéz volt. A mosdóba nem tudtam kikéredzkedni a suliban, de szavalni gond nélkül sikerült” – emlékszik vissza. Az első profi produkció, amelyben szerepet kapott, a Bliss című musical volt, amelyet az Edinburgh-i Fesztiválon mutattak be. Az azóta eltelt tizenkét évben olyan legendákkal játszott együtt, mint Meryl Streep (aki szerint Emily az egyik legtehetségesebb színésznő, akivel valaha találkozott), vagy épp Kristin Scott Thomas és Bruce Willis. „Bruce is dadog ám – mondja –, persze nagyon nehéz észrevenni. Kristin nagyon vicces, de jobb, ha óvatosak vagyunk, mert a humora kíméletlen” – fejezi be. De nem ezek a sztárok okozták a legarcpirítóbb pillanatokat a 29 éves színésznőnek. „Obama… az volt a legrosszabb. A Kennedy Center kitüntette Mery Streepet, és meghívtak, hogy én is tartsak egy kis beszédet. Az ünnepség után a Fehér Házban voltunk, és épp koktélokat ittunk, amikor bemutattak az elnöknek, aki pedig rám nézett és azt mondta: „Ó, maga csodálatos színésznő”. Fogalmam sincs, mi ütött belém, de hisztérikusan vihogni kezdtem, gyakorlatilag el kellett vezetni. Michelle-t viszont megöleltem, és el kell, hogy áruljam, olyan a bőre, mint a selyem.”

Amilyen vidáman beszél a bogárfóbiájáról és a Fehér Ház-beli égésről, olyan hallgatag, amikor a magánélete kerül szóba. Két évvel ezelőtt, szinte titokban ment hozzá a világ egyik legimádnivalóbb színészéhez, John Krasinskihez, akit a Hivatal című sorozatban láthattunk, vagy legutóbb például Drew Barrymore oldalán a Mindenki szereti a bálnákat című filmben. Az esküvőt a Comói-tónál tartották, nem másutt, mint George Clooney házában. Akárhányszor kiejti a „férjem” szót, felragyog az arca, és látszik, odáig van érte. Ám az anekdotákba torkolló sztorik hirtelen néhány szavas válaszokká törpülnek. Igaz, hogy közben töretlen a mosolya. Lehet, hogy előző kapcsolata Michael Bubléval túl nagy publicitást kapott, ezért jobbnak látta, ha lakatot tesz a szájára. Ez amúgy is tipikus brit hozzáállás, valami, amihez Emily, hiába lakik négy éve Los Angelesben, ragaszkodik.

A britek sokszor panaszkodnak, hogy a Los Angeles-i élet túl egészséges, a díjátadó szezonon kívül semmi közösségi szórakozás nincs. Ez Emilynek egyáltalán nem jelent problémát. „Otthonülő típus vagyok. Egyik kedvenc elfoglaltságom a lasagnakészítés. Imádok sütni is. A minap sütöttem egy brownie-t, majd a felét azonnal meg is ettem. Amikor otthon vagyok, olyan nagy a csábítás, hogy állandóan a főzőcsatornát nézzem, hogy most már tudatosan kényszerítem magam, hogy elmenjek a tévé elől és a kezembe vegyek egy könyvet. Mostanában kezdtem el golfozni is. Szeretek a szabadban lenni, ráébredtem, van annak valami varázsa, hogy az ember a zöld mezőn jár-kel, jéghideg sörrel a kezében. Még golfruhám is van, és az az igazság, hogy nagyon szeretem viselni – mondja nevetve. – És igen, járok edzőterembe is, bár igazán csak a jógát és a gyaloglást szeretem. De most őszintén, van olyan, aki igazán szeret edzőterembe járni?”

Az öltözködéssel kapcsolatban azt állítja, egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak róla az emberek. „Ezzel nem foglalkozom. Tudom, nekem mi tetszik, mi az, ami jól áll, és igen, néha vállalok kockázatot is, de azért tabukat nem döntögetek az öltözködésemmel.”

Épp ezért volt egy kicsit meglepő, hogy tavaly ő lett az YSL ikonikus parfümjének, az Opiumnak az arca. Az illat eddigi kampányai a szépségipar leghíresebbjei közé tartoznak: ki ne emlékezne Sophie Dahl aktképére, ahogy fehér bőre szinte világít a fekete bársony mellett. Emily plakátja – ha nem is mutat ilyen sok bőrt – legalább ilyen érzéki: egy kanapén fekszik, és a melléhez szorítja az üvegcsét.

Mindennek ellenére Emily Blunt örömmel idéz fel és mesél el magáról történeteket, amelyek alapján esetlennek és prűdnek tűnik. Őszinte ösztönlény, ha úgy adódik, simán beguggol egy sarokba, hogy elmeneküljön valami ízeltlábú elől. De amiben a legnagyobb: azt az érzést hagyja maga után, hogy ha a legjobb barátnőnk filmsztárrá válna, pont ilyen lenne. Ha vele volnánk, elfelejtenénk a plakátokat, a nemzetközi kozmetikai kampányokat és a Los Angeles-i feszélyezettséget. És csak nevetnénk.

Emily Bluntról bővebben az Elle magazin júniusi számában olvashattok.