Quantcast

Filmajánló

Humanoid robot, az okos nő álompartnere?

Humanoid robot, az okos nő álompartnere?
© Fodor Anna

Okos, szuper vicces és meglepően érzelmes berlini romkom: az Én vagyok a te embered már a mozikban!

Maria Schrader német rendező nevét a legtöbben a Netflix A másik út (Unorthodox) című minisorozatának Emmy-díjas rendezőjeként ismerték meg. Schrader ezúttal romantikus vígjátékot rendezett, de a Berlinale versenyprogramjában nyert díj jelzi, hogy nem akármilyen romkomról van itt szó: az Én vagyok a te embered intelligens, mély kérdéseket feszegető alkotás, amely a dráma és a vígjáték határán egyensúlyoz, és úgy nevettet meg, hogy közben el is gondolkodtat.

Fergeteges buli, big band zene, önfeledten táncoló, összebújva beszélgető párok: a közeljövő Berlinében ebben a csillogó bárban ismeri meg Alma Tomot, a brit akcentussal beszélő, sármos humanoid robotot, akit arra fejlesztettek ki, hogy kifejezetten Alma álmainak férfiját testesítse meg. Persze már itt azonnal kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik: a bár közönségének tagjai élethű (és olcsón előállítható) hologramok, Tom pedig sokkal inkább idegesítő bájgúnár, mint egy okos nő álompartnere. De Alma nem szabadul: a főnökével kötött alku értelmében ha szeretné, hogy a kutatása további finanszírozást kapjon, vállalnia kell, hogy néhány héten át teszteli Tomot. Alma vonakodva fogadja el a megállapodást, és végül hazaviszi a „férfit”, akinek egyetlen célja van: Alma boldoggá tétele. A nő azonban nem olyan társra vágyik, aki mindenben kiszolgálja, ezért szeretne minél előbb megszabadulni az idegesítő Tomtól. De ez nem is megy olyan könnyen, mint gondolná.

Sok film beszélt már az ember-robot kapcsolatról, de ennyire európai és ennyire női szemszögű feldolgozást még nem láthattunk. Egy munkájába temetkező, intelligens, de magányos és megkeseredett nő és a kívánságait leső tudálékos, de naiv „jó pasi” nem ígérkezik túl jó kombinációnak. Amikor Tom szín szerint rendezi Alma könyvtárát és rózsaszirmokkal meghintett, illatgyertyákkal ízlésesen körberakott kádfürdővel és egy pohár pezsgővel várja („a német nők 93 százaléka erről álmodik!”), a nő vagy irritáltan rázza le, vagy harsány nevetésben tör ki. A románc tehát nem igazán akar kibontakozni, de Tom algoritmusa folyamatosan változik: a robot gyorsan tanul, hamar képes lesz nemet mondani, és a készséges szolgából autonóm személyiséggé kezd válni. Ezzel egy időben váratlanul Alma is változni kezd: a tüskéi kezdenek visszahúzódni, és végül – életében talán először – maga sem tudja eldönteni, mit is akar igazán.

Maren Eggert egyszerűen csodálatos Alma szerepében, nem véletlen, hogy neki ítélték a Berlinale legjobb színészi alakításának díját. De a Downton Abbey Matthew-jaként megismert angol színész, Dan Stevens is mesés Tomként (és nem utolsósorban elképesztő, ahogy németül beszél és játszik!). Ez az elbűvölő, mégis meglepően komplex alkotás számtalanszor megnevetteti az embert, és a váratlan helyről érkező fantasztikus humor mellett bónuszként még Berlin és  Pergamon Múzeum csodálatos hangulatát is magunkba szívhatjuk a moziszékben ülve.