Quantcast

Film vs. valóság

A nő, aki megölette Maurizio Guccit – Patrizia Reggiani igaz története

A nő, aki megölette Maurizio Guccit – Patrizia Reggiani igaz története

Sara Forden, a The House of Gucci című könyv szerzője segít megfejteni Patrizia Reggiani és Maurizio Gucci kapcsolatának dinamikáját.

Amikor 1993-ban Sara Forden először készített interjút Patrizia Reggianival, Reggiani meghívta Fordent - aki akkoriban a Women's Wear Daily milánói irodavezetője volt -, hogy üljön le vele a divat fővárosának Piazza San Babilára néző luxuslakásában. Patrizia ekkoriban személyes kampányt folytatott Maurizio lejáratásáért és megsemmisítéséért, és különböző médiumokat keresett meg interjúkért.

Amikor Forden legközelebb kapcsolatba került Reggianival, a nő épp a városi San Vittore börtönben ült. Ez 1999 elején volt, körülbelül egy évvel azután, hogy Reggianit 29 év börtönre ítélték Maurizio Gucci meggyilkolása elrendeléséért. 1995. március 27-én reggel a 46 éves Guccit egy bérgyilkos ölte meg a Via Palestro 20. szám alatti cégközpontjának előcsarnokában, pár lépésre Milánó divatnegyedétől.

Amikor Forden és Reggiani újra találkoztak, Forden épp a dinasztiáról és Gucci meggyilkolásáról szóló könyvön dolgozott. Megpróbált személyesen interjút készíteni Patriziával, de a börtönhatóságok aggódtak amiatt, hogy kapcsolatba kerül a médiával, ezért leveleket írt neki, és sok kérdésre így kapott választ. 

A Gucci-ház

Most, húsz évvel később Forden 2001-ben megjelent könyve, a The House of Gucci: A Sensational Story of Murder, Madness, Glamour, and Greed (A Gucci-ház: Szenzációs történet gyilkosságról, őrületről, csillogásról és kapzsiságról) az alapja a Ridley Scott által rendezett, nagy érdeklődéssel várt filmnek, amelyben Lady Gaga alakítja Reggianit és Adam Driver Guccit. Forden a film tanácsadójaként működött közre, és a forgatókönyvíróval is dolgozott együtt. 

Reggiani számára a Guccival való házasság ötlete olyan volt, mintha egy filmből származna. A vékony, lila szemű szépség, akit gyakran hasonlítottak Elizabeth Taylorhoz, sokkal kevésbé izgalmas háttérrel rendelkezik. Édesanyja a családi étteremben nőtt fel, míg édesapja egy sikeres szállítmányozási cég tulajdonosa volt. Annak ellenére viszont, hogy Patrizia a milánói elit ipari osztály belső körének peremén élt, nagyon is benne volt a társasági életben, és a liguriai tengerparton fekvő Santa Margheritában randevúzott a fiatal iparosokkal. Anyja segítségével Reggiani saját partikat is rendezett. 

Az akkor 21 éves Reggiani egy közös barátja partiján találkozott először Guccival, 1970 novemberében. Gucci a terem másik végéből vette észre a lányt, aki egy élénkpiros ruhát viselt. Maurizio kezdettől fogva megőrült érte, és Patrizia is beleszeretett a férfiba, noha anyja mindent megtett annak érdekében, hogy lánya a legfelsőbb körökhöz tartozzon. Gucci azonban, aki megörökölte apja 50 százalékos részesedését a cégben, valóban a legfelsőbb kör tagja volt: a nagy nevű, irigyelt agglegény.

A kapcsolatuk gyorsan haladt, de Gucci apja, Rodolfo nem hagyta jóvá a románcot. Úgy vélte, hogy Reggiani csak a társadalmi ranglétrán szeretne feljebb kerülni, és követelte, hogy fia vessen véget a kapcsolatnak. A fiatalabb Gucci azonban állta a sarat, Rodolfo pedig kétségbeesésében hetekkel az esküvő előtt megpróbálta elérni, hogy a bíboros ne engedélyezze a frigyet.

A kapcsolaton belüli feszültségek akkor kezdődtek, amikor Reggiani egyre nagyobb hangsúlyt kezdett fektetni a családi vállalkozásra. Ekkorra Gucci már megörökölte apja 50 százalékos részesedését, és átvette a cég vezetését. „A nekem írt leveleiben Patrizia leírta, hogy a férfi fokozatosan változott, és ahelyett, hogy tőle várta volna az útmutatást, olyan emberré vált, aki a saját útját akarta járni, és a saját dolgait akarta csinálni" - mondta Forden. Ahogy Gucci egyre bosszúsabb lett Reggiani befolyásolási kísérletei miatt, elkezdte eltaszítani magától.

Forden az utóbbi időben megpróbálta jobban megérteni Gucci szemszögét. A férfi be akarta bizonyítani mind a néhai apja, mind a nagyapja tiszteletére, hogy képes vezetni a családi céget, emiatt pedig alig volt hajlandó elfogadni mások, köztük Patrizia segítségét.

1985-ben Gucci teljesen kizárta Reggianit a cég működéséből, majd felbontotta a házasságot. A nő felháborodott a lépésen, de még nagyobb felháborodást váltott ki, hogy Guccinak sikerült kiszorítania a nagybátyját és az unokatestvéreit is a cégből. A pénz csak úgy ömlött a cégből kifelé, Gucci több százezer lírát dobott ki egy hajóra és egy milánói luxuslakásra, és adósságokba verte magát. Reggiani féltette lányai jövőjét, attól tartva, hogy az örökségüknek annyi.

Persze Reggiani maga is hozzászokott a luxus életmódhoz, és a Guccinak járó presztízs – még elhidegült, majd volt feleségként is – még mindig meghatározó volt az életében. Reggiani úgy érezte, hogy rajta kell tartania a szemét Guccin, ezért közös barátai jelentettek neki a férfi terveiről.

Reggiani ragaszkodása és ellenségeskedése Gucci iránt mindenen felülkerekedett. „Elkezdett feljegyezni minden információt, Gucci megszállottjává vált" – írta Forden a könyvben. Idővel Pina Auriemma tisztánlátó (a filmben Salma Hayek alakítja) fontos személy lett az életében. „Patrizia nem bízott abban a társasági körben, amibe tartozott, és nem igazán érezte úgy, hogy köztük önmaga lehetne" – mondta Forden. Auriemma volt az egyetlen ember, akivel Reggiani őszinte lehetett. „Amikor Patrizia a válás után annyira kétségbeesett volt, hogy öngyilkosságot fontolgatott, Auriemma volt az, aki lebeszélte róla" – mondta.

1993-ban, amikor Gucci kénytelen volt lemondani a saját 50 százalékos részéről a cégben – ezzel végleg megszűnt a család kapcsolata a divatházzal –, Reggianinak betelt a pohár.

Két évvel a gyilkosság után a bűncselekményt Reggianihoz kötötték, majd őrizetbe vették. A rendőrség szerint bérgyilkost fogadott, hogy megölje a volt férjét. Auriemma, akit bűntársként tartóztattak le, később bevallotta, hogy ő intézte a gyilkost. „Kezdetben a bíró nem is tekintette gyanúsítottnak Patriziát, annak ellenére, hogy a telefonját lehallgatták, és a Pinával folytatott beszélgetésekről felvétel készült" – mondta Forden. „A hívásokat ügyesen álcázták: a kenőpénzről kódolva egyeztettek, mintha méteráruról beszéltek volna, amiket újrakárpitozáshoz használnak. Csak amikor valaki, aki ismerte a gyilkost, súgott a rendőrségnek, akkor került Patrizia a középpontba."

Reggiani volt a felelős a gyilkosság megrendezéséért, vagy Auriemma vette a saját kezébe a dolgokat? Ez a kérdés több mint 25 évvel később még mindig visszhangzik a divatszakma köreiben. „Végső soron szerintem az ügyben eljáró bíró helyesen tette, hogy elítélte Patriziát a gyilkosságért, de úgy gondolom, hogy Pinának is nagy hatása volt a dolgokra". Patrizia álláspontja az volt, hogy Pina magára vállalta a gyilkosságot, majd megzsarolta őt ezzel. Auriemmát elítélték, és 25 év börtönbüntetést kapott.

Reggiani védőügyvédje, Giovanni Maria Dedola azt mondta, hogy a tárgyalás idején szerette volna, ha Reggiani teljes vallomást tesz. „Nehéz volt vele dolgozni, és képtelen volt kritikusan szemlélni a tetteit" – mondta a jogász. Dedola úgy véli, hogy Reggiani mentális problémákkal küzdött, és ha elfogadták volna az orvosszakértői kérést, akkor mindez enyhítő körülménynek számított volna.

1992-ben, nem sokkal a Guccitól való válása után Reggiani bénító fejfájásoktól kezdett szenvedni. Rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak nála, és megműtötték. A daganat eltávolítását követően a tumor jóindulatúnak bizonyult. Dedola konzultált a Yale Egyetem neurológusával és professzorával, aki úgy vélte, hogy ha Reggiani állapotát helyesen diagnosztizálták volna, és a műtétet egy jóindulatú daganat eltávolítása céljából végezték volna el, akkor az agyát nem érte volna sugárzás, így nem károsodott volna a homloklebeny – az agy azon részei, amelyek a gondolkodási és ítélőképességet biztosítják.

De nem ez volt a jogi csapatának egyetlen védekezési eszköze. „Egyrészt azt állították, hogy Patrizia nem volt teljesen beszámítható az agyműtéte miatt" – mutatott rá Forden - "ugyanakkor volt egy másik védekezésük is, amely szerint bár lehet, hogy ő akarta Maurizio halálát, de Pina manipulálta, aki felbérelte a bérgyilkost".

Reggiani pszichiátriai értékelése, amelyet az ügyben eljáró bíró rendelt el, egy másik elméletet állított fel. Részletesen elemezték a személyiségét, és alapvetően azt mondták, hogy narcisztikus személyiségzavarban szenvedett. Patrizia túlzott perspektívával szemlélte a világot, és magát helyezte a középpontba. Úgy érzékelte, hogy a dolgok ellene irányulnak, így amikor Maurizio elkezdte átvenni, majd elveszíteni az irányítást a cég felett, Patrizia úgy érezte, hogy ez személyesen ellene irányul. Ilyen volt a személyisége. 

Egy dolgot Forden személyesen is tanúsíthat: Reggiani nem olyan ember, akit könnyen ki lehet hallgatni. „Mielőtt leültem volna Patriziával, kihallgattam Mauriziót abban az időszakban, amely a cég 1993-as elvesztéséhez vezetett" – mondta. „Maurizio volt az, aki egyáltalán rávett arra, hogy könyvet írjak. De Patriziát sokkal összetettebbnek találtam, és sok időt töltöttem azzal, hogy megpróbáljam kiismerni a személyiségének minden különböző aspektusát."

Reggiani visszautasította az ELLE.com-nak adott interjút, és Forden nem hallott róla a több mint két évtizeddel ezelőtti levelezésük óta. Dedola a maga részéről azt mondja, hogy mindössze két véletlen találkozása volt Reggianival, mióta 2016-ban – jó magaviseletéért – 11 évvel korábban szabadult a börtönből. De vannak közvetett jelei annak, hogy Reggiani gondolkodásmódja változik. Forden szerint a nő igyekszik jóvátenni a hibáit, két évvel ezelőtt például egy olasz televíziós interjúban Reggiani azt mondta, hogy az édesanyjától örökölt pénzből kárpótlást fizetett Maurizio portásának, Giuseppe Onoratónak, akit a támadás során karon lőttek, és adott valamennyit Gucci élettársának, Paola Franchinak is, akit közvetlenül a gyilkosság után kirúgott Maurizio penthouse-ából. Bár a film többnyire a múlttal foglalkozik, Patrizia minden jel szerint a jövőbe tekint.

Forrás: Elle