Quantcast

Mental health

Őszintén vall depressziójáról Vilmos herceg

Őszintén vall depressziójáról Vilmos herceg
© Yui Mok / POOL / AFP

A brit trónörökös egy ma megjelent podcast-műsorban beszélt a mentális egészségéről.

Korábbi nyilatkozataiban érintőlegesen már utalt mentális problémáira Diana és Károly herceg idősebbik fia, ám most először vallott őszinte részletességgel depressziós időszakáról Vilmos herceg. A brit trónörökös az Apple+ Time to Walk című podcastjának ma megjelent adásának vendége volt.

Ahhoz, hogy megértsük, mi okozta Vilmos herceg depresszióját, vissza kell mennünk az időben egészen 2017-ig, amikor is a herceg a légi mentőszolgálat helikopterpilótája volt. Egyik nap egy ötéves kisfiút, Bobby Hughes-t kellett kimentenie, aki súlyosan megsérült egy balesetben. „Azonnal kiderült, hogy ez a kisfiú bajban van, mert sajnos elütötte egy autó. És persze vannak dolgok, amiket nem igazán akar az ember látni. De minket akkoriban csak az érdekelt, hogy gondoskodjunk erről a fiúról” – mesélte a podcastban, arra is kitérve, hogy az eset ellátásánál még nem tudta, hogy ez a beavatkozás örökre át fogja alakítani az életét. „A szülők hisztérikusak voltak... Sikoltoztak, sírtak, nem tudták, mit tegyenek, és fájdalmaik is voltak. Ezek a képek sosem mentek ki a fejemből.”

A kisfiút végül sikerült megmentenie a csapatnak, bár az agykárosodás utóhatásait nem sikerült teljes mértékben elkerülni. Saját bevallása szerint Vilmos herceg hazafelé levertnek érezte magát. „Nem sírtam, de belül éreztem, hogy valami megváltozott. Igazi feszültséget éreztem.”

Miért vagyok ilyen szomorú?

„Olyan volt, mintha valaki kulcsot tett volna egy ajtó zárjába, és kinyitotta volna anélkül, hogy engedélyt adtam volna rá. Az volt a benyomásom, hogy az egész világ haldoklik” – idézte fel akkori érzéseit Vilmos herceg, akin a későbbeikben fokozatosan elhatalmasodott a szomorúság. „Ez egy különleges érzés. Mindenki fájdalmát és szenvedését érezzük. Soha nem éreztem még ilyet korábban.”

Depresszióját a herceg úgy írta le, mint valami felfoghatatlan jelenséget. „Minden jól ment a magánéletemben. Boldog voltam otthon és a munkahelyemen, de folyton azt kérdeztem magamtól: Miért vagyok ilyen szomorú? Aztán rájöttem, hogy az emberek traumája, szomorúsága hazáig követett, és ez hatással volt rám.”

Forrás: Elle