A felnőtteknek is szükségük van a játékra – a szakértők szerint ezért tesz jót a mentális egészségednek

A játék nem időpocsékolás. 

Egy olyan világban, ahol szinte mindent a hatékonyság, a produktivitás és az eredmények alapján mérünk, a játék könnyen felesleges luxusnak tűnhet. Mintha csak akkor lenne helye az életünkben, ha már minden e-mailre válaszoltunk, minden feladatot kipipáltunk, és végre „megérdemeltük” a pihenést. Csakhogy a szakértők szerint a játék nem gyerekes kitérő, hanem a mentális jóllét egyik fontos része.

Mi számít játéknak felnőttként?

Felnőttként persze a játék mást jelent, mint gyerekkorban. Nem feltétlenül fogócskáról, homokozóról vagy bunkerépítésről van szó. Inkább olyan tevékenységekről, amelyekben nem a teljesítmény, hanem a kíváncsiság, az öröm és a szabadság érzése a lényeg. Megan Collins művészetterapeuta szerint játék lehet minden olyan tevékenység, amelyben maga a folyamat fontosabb, mint az eredmény. Vagyis nem azért csinálod, hogy valamit létrehozz, hasznos legyél vagy lenyűgözz másokat, hanem azért, mert jólesik.

Ez lehet rajzolgatás, kertészkedés, főzés recept nélkül, tánc a konyhában, hangos éneklés az autóban, kirakózás, társasjáték vagy akár egy céltalan séta is. A lényeg nem az, hogy kívülről gyerekesnek tűnjön, hanem hogy közben kilépj abból az állapotból, amelyben folyamatosan teljesíteni, megoldani és kontrollálni próbálsz.

Segít kilépni a túlélő üzemmódból

A szakértők szerint a játék egyik legfontosabb hatása, hogy megszakítja a folyamatos készenléti állapotot. Sok felnőttnek alapállapot a stressz és a szorongás, a játék azonban lehetőséget adhat az idegrendszernek arra, hogy kilépjen a harcolj-menekülj-lefagyj üzemmódból, és visszatérjen a jelenbe.

A játékban van szabadság, képzelet és öröm, ezekre pedig az idegrendszernek is szüksége van ahhoz, hogy szabályozni tudja magát. Nem véletlen, hogy egy laza, tét nélküli kreatív tevékenység után sokan nyugodtabbnak, könnyebbnek vagy egyszerűen önmagukhoz közelebbinek érzik magukat.

A kapcsolatoknak is jót tesz

A játék ráadásul nem csak egyéni feltöltődés lehet, hanem kapcsolódási forma is. Egy belső poén elküldése egy barátnak, egy közös társasjáték, egy spontán tánc a nappaliban vagy egy könnyed, nevetős beszélgetés mind segíthet abban, hogy közelebb érezzük magunkat másokhoz. Meera Khan klinikai szakpszichológus szerint az empátia felnőttkorban is fejlődik, és a játék ebben is segíthet. Amikor játékos helyzetekben más nézőpontokat próbálunk ki, könnyebben kapcsolódunk mások élményeihez és érzéseihez. Ez a fajta rugalmasság a konfliktuskezelésben, az intimitásban és az önkifejezésben is fontos lehet.

Miért olyan nehéz mégis játszani?

A legtöbb felnőttnél nem az idő a legnagyobb akadály, hanem az engedély. Sokunk fejében él az a gondolat, hogy a játék gyerekeknek való, a felnőttség pedig felelősséget, komolyságot és hasznosságot jelent. Emiatt a játék könnyen bűntudatot kelthet, mintha valami fontosabb elől venné el az időt. Különösen nehéz lehet azoknak, akik az önértékelésüket a teljesítményre, a kompetenciára vagy a produktivitásra építették. Játszani ugyanis gyakran azt jelenti, hogy kezdőnek kell lenni valamiben. Nem kell jónak lenni, nem kell jól kinéznie, nem kell hasznosnak lennie. Ez elsőre kényelmetlen lehet, később viszont felszabadító.

Így hozhatsz több játékot a mindennapokba

Nem kell órákat felszabadítani hozzá. Már apró, alacsony tétű pillanatok is számítanak. Rajzolj valamit csak úgy, színezz, rakj ki egy puzzle-t, próbálj ki egy egyszerű kártyajátékot, táncolj egy számra a konyhában, vagy menj el sétálni úgy, hogy nem hallgatsz közben podcastot, és nem méred a lépéseidet. A lényeg, hogy ne optimalizálni próbáld a játékot is. Ne azért csináld, mert jobb ember, kreatívabb munkavállaló vagy tudatosabb felnőtt leszel tőle. Csináld azért, mert jólesik, mert kizökkent, mert visszahoz valamit abból a részedből, amelynek nem kell mindig mindent kézben tartania. Hidd el, hosszú távon ez hihetetlenül felszabadító tud lenni. 

(via)