Kiderült, ezért tehet jót a mentális egészségednek, ha egy kicsit romantizálod az életed

A mentális egészségünk megtartása érdekében jó ötlet lehet néha egy picit trükközni. 

Gyertyát gyújtani egy teljesen átlagos hétköznapi vacsorához? Felöltözni csinosan csak azért, mert moziba mész? Szép bögréből inni a reggeli kávét, vagy úgy tálalni a reggelit, mintha nem öt perc múlva kellene rohanni? Most biztosan legyintesz, és azt mondod, hogy ezekre nincs idő egy átlag napon, nincs arra kapacitás, hogy romantizáld ezeket az apróságokat, pedig a pszichológusok szerint a mentális egészségünk megóvása érdekében igenis kellene – legalábbis néha mindenképpen. 

Rózsaszín szűrű? Nem egészen! 

Elsőre talán ez kicsit túlzásnak hangzik, mintha egy rózsaszín szűrőn keresztül próbálnánk nézni a valóságot. A pszichológusok szerint azonban ez nagyon is hasznos, ugyanis a lényeg nem az, hogy mindent szebbnek hazudjunk, inkább az, hogy észrevegyük és felerősítsük azokat az apró pillanatokat, amelyek tényleg jólesnek.

Mit jelent valójában romantizálni az életet?

A pszichológiában ehhez nagyon közel áll a „savoring” fogalma, amit nagyjából úgy lehetne fordítani: tudatos ízlelgetés, megélés. Vagyis amikor nem hagyod, hogy egy kellemes pillanat csak úgy elsuhanjon melletted, hanem megállsz benne egy kicsit. Ez lehet egy jó illat, egy finom kávé, egy napsütötte séta, egy szépen megterített asztal vagy egy este, amikor nem a telefonodat nézed evés közben. Paul Bendheim orvos szerint ez a gyakorlat azokat az idegrendszeri hálózatokat erősítheti, amelyek az élet élvezetéhez kapcsolódnak.

Nem ugyanaz, mint a toxikus pozitivitás

Sokan azért óvatosak ezzel a gondolattal, mert félnek, hogy a romantizálás átcsúszik toxikus pozitivitásba. Vagyis abba, amikor valaki minden negatív érzést félresöpör, és erőltetetten csak a jóra akar koncentrálni. Az egészséges romantizálás azonban nem azt jelenti, hogy letagadod a szomorúságot, a stresszt vagy a nehézségeket. Nem kell úgy tenni, mintha minden rendben lenne, ha nincs. Inkább arról szól, hogy a nehéz érzések mellett is észreveszed, ha van valami apró, valóban kellemes vagy jelentőségteljes a napodban.

Rab Nawaz Khan orvos szerint az egészséges verzió a figyelem teljesebb odafordítása azokhoz a hétköznapi pillanatokhoz, amelyek tényleg jólesnek. Az egészségtelen verzió viszont az, amikor a pozitivitást arra használjuk, hogy elkerüljük a gyászt, a stresszt vagy azokat a problémákat, amelyekkel valójában foglalkozni kellene.

Miért működhet?

A romantizálás egyik ereje az érzékszervekben rejlik. Amikor tudatosan figyelsz arra, mit látsz, érzel, vagy hallasz, akkor a figyelmed visszatér a jelenbe. Ez különösen akkor lehet hasznos, ha egész nap fejben pörögsz, listákat gyártasz, problémákat oldasz meg, és közben szinte észre sem veszed, mi történik körülötted. Khan szerint a pozitív mindennapi élmények tudatos megélése abban is segíthet, hogy az agy később könnyebben kapcsolódjon kellemes emlékekhez.

Kezdd egészen kicsiben

Fontos tudnod, hogy nem kell minden pillanatot filmes jelenetté alakítani. Sőt, ha azon kezdesz stresszelni, hogyan lehetne még szebb, még esztétikusabb, még különlegesebb a napod, akkor az egész elveszíti a lényegét. Igazából elég lassan, apró megfigyelésekkel kezdeni: például egyél vagy igyál képernyő nélkül. Ne telefonozz kávézás közben, inkább figyeld meg az ízét, az illatát, a bögre melegét a kezedben. Ez az egyik legegyszerűbb érzékszervi rituálé, ami kicsit lelassítja a figyelmet.

Írd le, mi volt jó a napodban

Este szánj néhány percet arra, hogy leírsz pár apró, kellemes részletet napodból. Lehet, hogy valakivel jót beszélgettél, finomat ebédeltél vagy csak egyszerűen hatalmasat nevettél egy vicces üzeneten. Nem az a cél, hogy tökéletes legyen a hálanaplód, hanem az, hogy az agyadban rögzüljenek ezek az örömteli pillanatok. 

Adj hangulatot a hétköznapi dolgoknak

Főzés közben tegyél be egy kis zenét, teríts meg szépen egy egyszerű vacsorához, vagy készítsd el a reggelidet úgy, mintha nem csak túl akarnál lenni rajta. Ezek a gesztusok nem oldanak meg mindent, de visszaadhatnak valamit abból az érzésből, hogy az életed nem csupán feladatok sorozata.

(via)