Málta: egy szerelem a Földközi-tenger közepén

A türkiz öblöktől a lovagvárosokon át a nyüzsgő éjszakákig… Málta sokkal egy egyszerű nyaralóhelynél.

Málta olyan, mint a Nutella: vagy valaki nagyon szereti, vagy nem bírja. Én annak ellenére függtem rá erre a kis szigetre, hogy a Nutellával ki lehet kergetni a világból. Az elmúlt két évben hatszor jártam ott, és már lázasan készülök a következő, hosszabb ott-tartózkodásomra.

A sziget, ami önmagában megér egy utazást

Huszonévvel ezelőtt már jártam Máltán, de akkor csak annyi volt az egész, hogy leszálltam a repülőről, és már csekkoltam is be a kompra, amely az országhoz tartozó Gozo szigetére vitt. Egy akkor még szinte érintetlen tájra érkeztem, ahol régi, a brit gyarmati időkből megmaradt buszok szállították az utasokat, és egy fémdobozba kellett bedobni az aprót a fuvarért. Gozo már nem ugyanaz, de még mindig lenyűgöző.

A főváros, Victoria (másik nevén Rabat) monumentális citadellája és annak lenyűgöző belső terei éppolyan emlékezetesek, mint a Szent György-bazilika freskói. Érdemes bejárni az egész szigetet, ami méretét tekintve nem jelent túl nagy kihívást – összesen 67 négyzetkilométer –, annál több felejthetetlen pillanatot kínál. A tavasz a legalkalmasabb időszak a parányi sziget felfedezésére, ilyenkor ugyanis még zöldell a táj, és színes virágok is mindenütt láthatók. A nyári hőségben erre már jóval kevesebb az esély.

Nekem nagy kedvencem a Xlendi-öböl kristálytiszta vizével és óriási sziklaszirtjével, ahol már egy kávét elkortyolni is maga a mennyország. De ott van a Dwejra-öböl és a vörös homokos Ramla-öböl is, ahonnan fel lehet mászni a Tal-Mixta-barlanghoz – innen igazán Instagramra kívánkozó kilátás tárul elénk. A sólepárló medencéket – amelyeket a mai napig használnak – szintén érdemes megnézni, akárcsak a világ legrégebbi szabadon álló, ember alkotta építményeit, a Ġgantija-templomokat.

Comino apró szigete autómentes világ, ahol a főszerep a természeté. Legismertebb látványossága a Kék Lagúna (Blue Lagoon), amely szinte irreálisan türkizkék vizével vonzza a látogatókat. A partvonal mentén eldugott öblök, sziklabarlangok és kristálytiszta vizű lagúnák sorakoznak, köztük a lenyűgöző Crystal Lagoon, amely a búvárok és a snorkeling szerelmeseinek egyik kedvenc helyszíne. Az ananász-frissítőre sem szabad nemet mondani, akár november közepén is.

A nyüzsgő sziget, amit így is lehet szeretni

És akkor hajózzunk vissza Máltára, a főszigetre, amelyet leginkább egy ambivalens szerelemhez tudnék hasonlítani. A főszezonban, nyáron kedvelem a legkevésbé, mert ilyenkor valóban nagy a hőség, és rengeteg az ember. Valahogy azonban még ez sem tudja elvenni a kedvemet tőle – ugyanúgy szeretem, mint az őszi vagy tavaszi nyugalomban. A nyugalom persze erős túlzás, ha az éjszakai életre gondolok. A híres szórakozónegyedben, Paceville-ben például éjjel háromkor is annyi ember hömpölyög az utcákon, mint Budapesten augusztus 20-án. A diszkók, éttermek és bárok egymást érik, itt egyáltalán nem probléma reggel hatig bulizni. 

St. Julian's városrésze kifejezetten nyüzsgő, ugyanakkor számos kiváló partszakasz található itt, ahol lehűthetjük magunkat. A helyiek rendszeresen kivonulnak a tengerpartra sütögetni, beszélgetni – ez az ő Városligetük. Közvetlenül mellette fekszik Sliema, ahonnan komp indul Vallettába, amely szintén megunhatatlan.

Itt ettem először nyúllal töltött raviolit és a híres kecskesajtot édes lekvárral. A nyúl és a sajt egyaránt a helyi gasztronómia fontos része, ehhez társulnak a tipikus olasz ételek és a tradicionális máltai sós péksütemény, a pastizzi. Igen, megint csak egy szénhidrát, de egyszerűen isteni, kár lenne nemet mondani rá. Leggyakrabban ricottás vagy currys-zöldborsós töltelékkel készül, de létezik darált húsos, spenótos és számos egyéb változata is. Isteni tengeri herkentyűs, halas ételekből sincs hiány: a lampuki igazi helyi kedvenc, amelyet számtalan módon készítenek el.

Ahol még mindig a lovagok szelleme jár

Málta „Három Városa” a Grand Harbour partján fekvő három történelmi erődítményvárost jelenti: Birgut (Vittoriosa), Sengleát (Isla) és Cospicuát (Bormla). Ide azért érdemes ellátogatni, mert még a nyári hónapokban sincs akkora tömeg, mint Vallettában, miközben a lovagkor hangulatát őrző, autentikus utcácskák pillanatok alatt magukkal ragadják az embert. Egyszer annyira belefeledkeztem a barangolásba, hogy majdnem lekéstem az utolsó kompot a szállásomra. Több helyen élőzene szól, remek éttermek várják a vendégeket, és az egész városrészt átjárja az a kellemes, történelemmel átitatott hangulat, ami felér egy időutazással. 

Koktél, sziklák és a „Look right!”

Málta nem az a hely, ahol kilométereken át húzódó, homokos tengerpartok várnak csíkos napernyőkkel, napágyakkal és koktélokkal. Bár több homokos strandja is van, amelyek különösen a gyerekes családok kedvencei, itt valójában az egész ország egyetlen nagy tengerpartnak érződik. Akárhol jársz a szigeten, szinte biztosan találsz egy helyet, ahol csobbanhatsz egyet. A partok többsége sziklás, ezért érdemes tengeri cipőt tenni a hátizsákba. Lehet SUP-ozni, jetskizni, hajókázni, horgászni vagy egyszerűen csak ejtőzni a napon. És nyugi, koktél mindenhol akad. Ahogy éjjel-nappal nyitva tartó boltokból, valamint kedves és segítőkész emberekből sincs hiány.

Amihez viszont hozzá kell szokni, az a fordított közlekedés. A „Look right!” felirat már végérvényesen beleégett az agyamba. Én mindig azt mondom, hogy Málta olyan, mint egy arab–olasz szerelemgyerek, különleges és szerethető. Az elmúlt hónapokban számos olyan emberrel kötöttem barátságot, akik eredetileg csak nyaralni érkeztek a szigetre. Aztán újra és újra visszatértek, végül pedig ott ragadtak. Máltának ugyanis van valami megmagyarázhatatlan energiája, amely beszippant és nem ereszt. 

A pillanat, amiért hálás vagyok

Soha nem felejtem el az első estémet Sliema egyik sziklás partszakaszán. Szeptember közepe volt, de még mindig szinte fullasztó hőség uralkodott. A tengervíz sem igazán hűtött le, én mégis csak lebegtem a vízen, velem szemben Valletta kupolái rajzolódtak ki az esti fényben. Egyszer csak váratlanul egy csodaszép tűzijáték kezdődött. Lehetett volna akár giccses is, és valóban csak hajszál választotta el attól, de sokkal inkább a megnyugvás és a hazatalálás érzését adta. Egyébként meg vagyok győződve arról, hogy minden máltai óvodai jele a tűzijáték lehetett, mert mindig találnak valamilyen alkalmat arra, hogy az égbe lőjenek néhány látványos, színes fényshow-t.

Utazás előtt érdemes eldönteni, hogy inkább nyüzsgő vagy nyugodtabb környékre vágyunk-e, illetve homokos vagy sziklás partokat keresünk. Buġibba, Marsaskala és Birżebbuġa különösen népszerű a gyerekes családok körében, de valójában szinte mindegy, hol szállunk meg, mert a sziget minden pontja viszonylag könnyen megközelíthető. Türelemre azonban szükség lesz. Egy kis szigetről és jelentős forgalomról beszélünk, így nem lehet csak úgy átsuhanni A pontból B pontba. A buszközlekedés meglepően jó, persze csak akkor, ha felférünk a járatra, és nem felejtjük el leinteni a sofőrt. A taxi viszont olcsó és megbízható alternatíva.

És ha már ott vagyunk, a naplementét semmiképpen se zárt helyen töltsük. Olyan, mint a képeslapokon, csak sokkal élőbb, szebb és magával ragadóbb. Egyben tökéletes emlékeztető arra, hogy ide bizony érdemes lesz még visszatérni – akárhányszor is.