A trend, amely megtanít örülni annak, amiről lemaradsz

Végigdarált látnivalók, kötelező szelfik ikonikus helyszíneken, percre pontosan megtervezett programok – a közösségi média korában az eredetileg feltöltődésről szóló utazásokat egyre inkább teljesítménnyé alakítjuk. Ennek ellenpontjaként az elmúlt években egy új szemlélet kezdett teret nyerni: a JOMO.

A JOMO elnevezés nem véletlenül rímel a FOMO-ra. Míg a Fear of Missing Out, vagyis a kimaradástól való félelem életérzése a szabadidőnktől kezdve az utazási szokásainkig számos területeten megjelent. A JOMO tulajdonképpen erre a folyamatos nyomásra ad – ellentétes – választ. 

A lemaradás öröme

A JOMO a Joy of Missing Out kifejezés rövidítése, amelyet magyarul a kimaradás örömeként lehetne fordítani. Bár első hallásra furcsán hangozhat, valójában egyre többen teszik magukévá a mögötte húzódó érzést. A lényege az, hogy ahelyett, hogy folyamatosan attól tartanánk és azon gondolkoznánk, hogy miről maradunk le és miben kell mindenképpen részt vennünk, a JOMO arra ösztönöz, hogy értékeljük azt, amit az adott pillanatba megélhetünk.

A gondolat nem újdonság, a slow travel, azaz a lassú utazás- mozgalom is kifejezetten nagy népszerűségre tett szert az elmúlt években, ugyanis az utazások viszonylatában mindkettő azt jelenti, hogy nem akarunk minden látnivalót kipipálni, minden ajánlott éttermet kipróbálni vagy minden népszerű helyszínen fotót készíteni. A hangsúly pont a jelenléten van: azon, hogy ne a következő programon vagy a kihagyott lehetőségeken pörögjön az agyunk, hanem valóban jelen tudjunk lenni abban, amiben és ahol éppen vagyunk.

A JOMO hívei szerint az utazás nem attól lesz emlékezetes, hogy hány nevezetességet látunk egy hét alatt. Sokkal inkább attól, hogy mennyire tudunk kapcsolódni egy helyhez, az ott élő emberekhez vagy akár saját magunkhoz. Egy nyugodt reggel egy kisvárosi kávézóban, egy hosszú, céltalan séta ismeretlen utcákon vagy egy váratlanul kialakuló beszélgetés sokszor maradandóbb élménnyé válik, mint egy zsúfolt városnéző program.

Nem véletlen, hogy a JOMO az elmúlt években egyre népszerűbbé vált. Egy olyan világban, ahol szinte folyamatosan az az érzésünk, hogy valamiről lemaradunk, sokak számára felszabadító felismerés, hogy nem kell mindenhol ott lenni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

A népszerűség háttere

Nem véletlen, hogy a JOMO éppen most válik egyre szélesebb körben ismertté váló trenddé. Az elmúlt évtizedekben a mindennapjaink szinte minden területét egyre jobban meghatározza a folyamatos elérhetőség, az információs túlterhelés és a közösségi média által generált összehasonlítási kényszer. A kapitalizmus, a fogyasztói társadalom mind-mind a habzsolásra ösztönöznek: az önmegvalósítás azt jelenti, hogy rengeteg dologban kipróbálja magát munka és szabadidő szintjén is az ember, a szépségápolás, az egészségipar, a divat és még sorolhatnánk mind-mind ezernyi opcióval csábít. A közösségi médiában és a közbeszédben is a büszkeségre okot adó eredményekként  keretezzük a hatékonyságot, a gyorsaságot, a multitasking-ot, a 24 órába 48 órányi feladat sűrítését. Sokan nemcsak a mindennapok feladatait akarják gyorsabban és hatékonyabban elintézni, hanem pihenést is: a rendelkezésre álló idő alatt minél több élményt, minél több programot és minél több impulzust próbálnak bezsúfolni az életükbe – hogy aztán a közösségi médiára posztolva mindenki láthassa, ők aztán igazán élvezik az életet.

Az utazás azonban talán akkor tud a legtöbbet adni nekünk, ha szólhat a kiszakadásról, a mindennapoktól való eltávolodásról. Arról, hogy egy időre magunk mögött hagyjuk a megszokott ritmust, és új perspektívából nézzünk rá a világra, vagy akár önmagunkra. A JOMO erre az eredeti funkcióra emlékeztet. Nem a teljesítményt, hanem a jelenlétet helyezi a középpontba.

A trend népszerűségét az is erősíti, hogy egyre többen keresik az autentikus élményeket. A turisták egy része ma már nem feltétlenül a legismertebb látványosságokat akarja kipipálni, hanem inkább a helyi kultúrából szeretne ízelítőt kapni. Egy családi étterem, egy helyi piac vagy egy kisebb település sokszor vonzóbbnak tűnik, mint a zsúfolt turistaattrakciók.

A JOMO tehát nem csupán utazási trend, hanem egy szélesebb életmódbeli változás része is lehet. Annak felismerése, hogy nem kell minden lehetőséget megragadnunk ahhoz, hogy élményekkel gazdagodva térjünk haza.

JOMO a gyakorlatban

A JOMO nem feltétlenül jelent hetekig tartó spirituális elvonulást vagy teljes digitális detoxot. Sokkal inkább tudatos döntések és hozzáállás eredményeként jöhet létre, amelyek segítenek abban, hogy az utazás ne újabb feladatsorozat legyen.

• Az egyik legegyszerűbb módszer, ha kevesebb programot tervezünk be. Ahelyett, hogy minden napot reggeltől estig kitöltenénk, érdemes szabadon hagyni néhány órát, vagy akár egy teljes délutánt, ad abszurdum egy egész napot. Ezekből az üresnek tűnő időszakokból születnek gyakran a legemlékezetesebb élmények.
• A szállásválasztás is sokat számíthat. Egy apartman vagy családi vendégház könnyebben ad lehetőséget arra, hogy a helyiek mindennapjaihoz kapcsolódjunk, mint egy olyan hotel, ahol minden a turisták igényei köré épül. A helyi piacok, kis kávézók és családi éttermek felkeresése szintén közelebb vihet az adott desztináció valódi hangulatához.
• A szakértők azt is javasolják, hogy utazás közben ne próbáljunk mindent azonnal megosztani. Ha a telefon nem folyamatosan a kezünkben van, könnyebben figyelünk arra, ami körülöttünk történik. Nem kell minden naplementét lefotózni vagy minden vacsorát posztolni ahhoz, hogy emlékezetes maradjon.

A JOMO lényege végső soron nem az, hogy kevesebbet csináljunk, hanem az, hogy tudatosabban válasszuk meg, mire mondunk igent – és mire mondunk nemet. Ráadásul úgy, hogy örömet találunk a lemondásban.