Fantasztikus nők, lenyűgöző életutak – Incredible women sorozatunkban olyan inspiráló történeteket mutatunk be, melyekből mindenki erőt meríthet. Ezúttal Ivicsics Borbála rendezvényszervezővel beszélgettünk.
Saját autóját vezetve érkezett a fotózásra Bori. Római nyaralásán szeretett bele a stílusos Fiat 500-asba, a hazaérkezése után vásárolt egy hófehér példányt, majd megtervezte az átalakítását. Ma a jobb lábával tekeri a kormányt, a ballal kezeli a gázt és a féket, a fejét hátulról körülölelő, U-alakú karral indexel.
Ami másnál csettintésre működő alaptevékenység, nála komoly nehézségbe ütközhet, és nem képes mindent az autóvezetéshez hasonló flottsággal megoldani. „Szeretem, ha szép a hajam, de nem tudom megmosni és összefogni” – mond erre egy hétköznapi példát, majd áttérünk a Freekeyre, aminek a kezdetektől kulcsfigurája. Kutatások szerint néhány százezernyi állandó segítségre szoruló ember él Magyarországon: mozgás- vagy látássérültek, tartósan betegek, végtaghiányosak és sokan mások. Szakértők bevonásával hozták létre szervezetüket, amelynek célja széles körben elterjeszteni az önálló életvitelükhöz szükséges személyi asszisztenciát. Ez egy fizetett alkalmazottak által nyújtott szolgáltatás a családtagok és a barátok önkéntes és természetes segítségnyújtásával szemben, optimális esetben állami és nagyvállalati finanszírozással. Hogyan nézne ki ez egy kerek világban?
Borinak például már a reggeli készülődés felgyorsításánál jól jönne az állandó segítő. Mikor kiderül, az ébredése után egy órával lép ki az ajtón, megjegyzem, sokaknak ez inkább másfél. „Hát, nem ugyanannyit tollászkodunk (itt elneveti magát). Másnak a ruhája kiválasztása sok idő, nekem meg az, hogy felvegyem, de korán kell kilépnem az ajtón, ezért csak egy óra.” Márpedig fontos a pontos reggeli munkába indulás a rendezvényszervezőnek, aki az ország 2021-es naptárának éppen a leghatalmasabb eseményén dolgozik, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Százezernyi vendég mellett jön a pápa is szeptemberben, mindennek tökéletes precizitással kell majd működni. Szakmája szerint közlekedésmérnök, műegyetemistaként egy külföldi Erasmus-ösztöndíj alkalmával tapasztalta meg életében először a személyi asszisztens segítsége által nyújtott csodás szabadságot, amire például a hobbija élvezéséhez is szüksége lenne. Sosem találnák ki, mi az, habár a diplomájához kötődik. Imádja a reptereket! Varsótól Melbourne-ig, Dubajtól Christchurch-ig párat megvizsgált már testközelből, de a szingapúri még ott villog a bakancslistája elején.
Repülés helyett a munkáé a főszerep most nyáron, a Freekey népszerűsítése és a katolikus világtalálkozó szervezése mellett néhány társával megalapították a Nő az erőnk nevű érdekvédő csoportot. „Eleve hátrányos helyzetben vannak a nők a munkaerőpiacon, a fogyatékossággal élő nők pedig kettős hátrányban. Én is éreztem már állásinterjú levegőjében azt a furcsa, borzasztó és ki nem mondott gondolatot, hogy a másik fél szerint mi a fenét keresek én itt. Na, ezt kell eltüntetni. Ezen dolgozunk, és van feladat bőven.”
A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. július-augusztusi lapszámában jelent meg.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!