„Igyekeztem elegánsan megöregedni: 49 éves voltam, amikor visszavonultam”

Szerelmek és szerelemprojektek, gyerekek, válások, munkás nyugdíjas évek. Women of Hungary sorozatunkban annak jártunk utána, mi határozza meg a Magyarországon élő nők mindennapjait, mire vágynak, mire büszkék, mit csinálnának másképp? Következzen Babar Margit korábbi artista, artistatanár portréja Budapestről.

Majdnem napra pontosan harminc évig voltam aktív artista: 1981-ben kezdtem a turnézást egy duó levegőszámmal és 2011-ben, az óriáskerékről mentem nyugdíjba. Ebben a harminc évben rengeteg élmény ért: bejártam a világot, dolgoztam trapézon, ziccen, volt hengeperzs számunk, meg persze olyan is, amikor a volt férjem kézen állt, én meg csak szép voltam. Igyekeztem elegánsan megöregedni: 49 éves voltam, amikor visszavonultam, az utolsó tíz évben már hanyagoltam a falatnyi ruhákat és kosztümben léptem fel. Ma artistatanárként farmer és póló a munkaruhám, és boldog vagyok így.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Margit Babar (@babarmargit) által megosztott bejegyzés

Nem mondom, tavasszal, amikor olyanok az illatok, bennem is lesz egy kis kellemes bizsergés, hogy mennék pakolni, meg húznám fel a gumicsizmát, de most éppen úgy a helyemen vagyok, mint akkor. Az Artistaképzőben függőszer és statikus akrobatika órákat tartok, van egy Washington-trapézos tanítványom is – ezen a szeren fejen állva kell dolgozni. Emellett tanítom a felnőtt bohócosztály hallgatóit is. Utóbbi kicsit horrorisztikus, lévén, hogy vannak, akik nálam próbálkoznak először légtornával. Az időm nagyobb részét a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat telephelyén, a régi Vidámparknál futó felüljáró másik oldalán töltöm, itt tartom az órákat, innen kísérem ebédelni a gyerekeket.

Most azt érzem, hogy az életem minden szempontból rendben van. Apróbb stresszek persze engem is érnek, de alapvetően minden jó körülöttem, az is jólesik most, hogy szingli vagyok, sokat járok Veszprémbe a lányomhoz, ő egyébként szintén végzett artista, de végül ötvös lett, és a válásunk ellenére nagyon jó a kapcsolatunk az apukájával is, kollégák vagyunk az iskolában is. Egészségileg teljesen jól vagyok, azt szoktam mondani, olyan vagyok, mint a teve, ami, ugye, egy nagyon rezisztens állat. Fájhatna itt meg ott a szakmától is, de kutya bajom, még aktív koromban volt egy műtétem, azután is visszamentem a manézsba és teljesen meg is gyógyultam tőle. A tanításban megtaláltam a helyem, és az év végi virágok számából arra következtetek, hogy a gyerekek is szerethetnek. Az a tervem, hogy ha nyugdíj után is szükség lesz rám, akkor addig maradok, ameddig tudom csinálni.

A cikk eredetileg az Elle magazin 2021. novemberi lapszámában jelent meg.