„Sokan még a családjuk előtt is titkolják a betegségüket” – élet borderline személyiségzavarral

A Borderline Tehetségekért Alapítvány vezetője mesélt nekünk a betegségéről. 

 

Kneiszl Beáta Carmen 2015-ben önszántából feküdt be egy budapesti pszichiátriára, annyira nem bírta már elviselni az öngyilkos gondolatait, a dühkitöréseit és a falásrohamait – pontosan érezte, nagy bajban van. Akkor kapta kézhez a diagnózisát, miszerint borderline személyiségzavarban szenved. Beáta Carmen azóta több könyvet is írt, és rengeteg sorstársának segít azzal, hogy nem rejtegeti betegségét, és őszintén beszél a nehezebb, szinte elviselhetetlen időszakokról is. 

Beáta Carmennek most jelent a legújabb könyve, a Szeretetlenek címmel. Többek között erről beszélhettünk vele, illetve arról, hogyan lehet ezzel a betegséggel élni, és milyen tanácsot adna a sorstársainak. Hiszen nincsenek kevesen: világszerte minimum legalább 140 millió ember él borderline személyiségzavarral. 

ELLE: Mesélj egy kicsit a könyv születéséről. 

Beáta Carmen: Az Én, a megbélyegzett című könyvemet 2016-ban írtam, amihez készült egy 9 kérdéses teszt is, majd a második kiadásban ezt bővítettem 13-ra. Akkor még nem tudtam, milyen hatással lesz az emberekre, és akkor szembesültem azzal is, hogy milyen sokan élünk ezzel a személyiségzavarral. Az elmúlt kilenc évben több, mint 2000 levelet kaptam, folyamatosan írnak nekem. Ezeknek a leveleknek, e-maileknek, megkereséseknek köszönhetően született meg a Szeretetlenek című könyv, amit nem mellesleg, minimum hét kiadó utasított vissza az évek alatt, de végre valaki be merte vállalni.  

ELLE: Ez miben más, mint az előző könyved?

Beáta Carmen: A Szeretetlenek azon levelek összesége, válogatása, amelyeket az elmúlt kilenc évben kaptam – és ezekben olyan őszinteséggel tárták fel előttem az életüket az emberek, amire nem sok példát láttam eddig leírva.

Ebben a könyvben nincsenek manírok, nincsenek tabuk. Mondhatni, »pucéran« kapja az olvasó ezeket a valós, nem kitalált történeteket.

Természetesen a személyiségi jogok figyelembevételével kerültek bemutatásra. Figyeltem arra, hogy aki nem szerette volna, hogy felismerhetővé váljon, az inkognitóban maradjon. Az Én, a megbélyegzett című könyv annyiban volt más, hogy kizárólag a saját élményeimen alapult. 

ELLE: Mit gondolsz, még mindig tabusítják az emberek ezt a betegséget?

Beáta Carmen: Sajnos úgy látom, hogy igen. Szinte minden esetben a levélírók anonimitást kértek, mégpedig olyan szinten, hogy még a közeli barátok, családtagok se ismerhessenek rájuk. 

ELLE: De mégis, honnan ismerhető fel ez a betegség, nálad milyen tünetekkel jelentkezett?

Beáta Carmen: Úgy éreztem, teljesen értelmetlen az életem, és nem láttam a kiutat. Közben súlyos önértékelési gondokkal küzdöttem, öngyilkos gondolatok kísérték a mindennapjaimat, amiért dühös is voltam magamra. Az alkohol is az életem részéve vált, és állandó falásrohamjaim voltak – legjellemzőbben ezek a tünetek váltották egymást. 

ELLE: És mikor kértél segítséget? 

Beáta Carmen: Akkor kértem a szakemberek tanácsát, amikor már éreztem, hogy nagy bajban vagyok, és súlyos kárt tehetek magamban. 

ELLE: Akkor önszántaból mentél be a pszichiátriára, azóta is van, hogy te kopogtatsz a kórterem ajtaján? 

Beáta Carmen: Igen, amikor azt érzem, meg kell menteni engem magamtól, akkor bemegyek. Már fel tudom ismerni, mikor érkezik az a pont, amikor nincs más, mint a pszichiátria. 

ELLE: Mivel keresnek meg leggyakrabban a betegtársak, mi az S.O.S. jelzés?

Beáta Carmen: Legtöbben azt kérik, hogy valahogy mentsem meg az életüket, hozzam ki őket a pokolból. Jobb esetben pedig csak el akarják mondani az életüket egy olyan embernek, aki pontosan tudja, mi zajlik le bennük.  

ELLE: Hogy vagy most? A mélységek és magasságok ugyanúgy fájnak és megterhelnek, mint korábban?

Beáta Carmen: Jó kérdés. Tudnék mesélni, de azt gondolom, hogy van az életemnek egy olyan szegmense, amit még most sem szeretnék a nagyérdemű elé tárni, még nincs itt az ideje. Kissé megnehezítette az életemet, de minden bizonnyal túl tudok jutni rajta.

Fontos elmondani, hogy ezzel a betegséggel együtt járnak a szélsőséges hangulatingadozások, és ezt pokoli megélni. Nem is nagyon tudom szavakba foglalni, milyen érzés, de borzalmas. 

ELLE: Hogyan lehet egyáltalán együtt élni a borderline személyiségzavarral? 

Beáta Carmen: Rengeteg önreflexióval, egy jó szakemberrel, megértő közeggel, önismerettel és talán a legfontosabb, hogy szeretve legyünk. 

ELLE: Mit javasolsz annak, aki úgy érzi, hogy ezzel a betegséggel küzd, de még nem kért segítséget?

Beáta Carmen: Azonnal keressen fel egy szakembert, legyen az magán vagy állami. Ebben a könyvben is benne van a 13 kérdéses teszt, amiből kiderítheti, hogy valóban ez a betegség áll-e fent nála. Azonban azt is fontos kihangsúlyoznom, hogy az nem felel meg egy validált orvosi tesztnek – viszont kiinduló pontnak jó lehet. 

ELLE: Mi a legfőbb üzeneted a sorstársaknak, és a hozzájuk közel állóknak? 

Beáta Carmen: Ha többen mernék bevállalni, hogy ebben a személyiségzavarban szenvednek, sokkal nagyobb erővel bírnánk együtt. Ha valaki, én tudom, milyen belevágni, felvállalni ezt a betegséget. Sokszor éreztem azt korábban, hogy hiba volt felvállalni mások előtt a betegséget, de aztán eljött az a pont, ami meghozta az áttörést. A könyvem előszavában úgy búcsúzom, hogy: „Maradok tisztelettel Önök és magam felé! Itt most fontos kihangsúlyoznom, hogy évekkel ezelőtt képtelen lettem voltam tisztelni saját magamat, és a magam szót most vastagon aláhúznám. 

A könyvbemutatón lezajlott beszélgetést itt tudod megnézni, ahol még többet megtudhatsz a betegségről és az új könyvről: