„Nem volt jó menstruációs edukációnk, eljött a megoldások ideje”

A menstruációról még mindig meglepően sok a tévhit, a bizonytalanság és a generációról generációra öröklődő hallgatás. Dr. Benkovics Júlia nőgyógyász évek óta dolgozik azon, hogy ez változzon: közösségi médiafelületein közérthetően, szakmai alapossággal beszél a női testről, a ciklusról, a reproduktív egészségről és az ezekhez kapcsolódó leggyakoribb félreértésekről.

Nemrég jelent meg Dr. Benkovics Júlia Megvan? című könyve, Kránicz Dorottya illusztrációival, amely kifejezetten a menstruáció témáját járja körül, elsősorban a fiatalabb korosztály számára, de szülőknek is kapaszkodót adva. A kötet egy tervezett sorozat része, amelynek célja, hogy már egészen korán természetessé tegye a női test működéséről szóló beszélgetéseket.

A nőgyógyásszal arról beszélgettünk, miért érezte szükségét egy külön könyvnek a menstruációról, hogyan született meg a projekt a konyhaasztal mellett, milyen generációs terheket hordozunk még mindig, és hogyan lehetne elérni, hogy a következő nemzedékek számára a ciklus ne tabutéma, hanem alapvető tudás legyen. Szó esett a férfiak szerepéről, az internetes információáradat kihívásairól, a klasszikus tévhitekről, valamint arról is, meddig hasznos, és mikortól válhat túlzóvá a ciklustudatosság.

ELLE: Nemrég jelent meg a Megvan? című könyved, mi volt a legfontosabb célod a könyv megírásával?

Dr. Benkovics Júlia: Az első könyvem – amit nem is neveznék klasszikus értelemben vett könyvnek, inkább egy bejegyzéssorozatnak – a Magunkról volt, egyfajta „reflexkönyv” arra az időszakra, amikor kiléptem az internet nyilvánossága elé, és szembesültem a legnagyobb tévhitekkel és a legfontosabb kérdésekkel. Mintegy „tűzoltásként” összegyűjtöttem azt a minimális tudást, amelyet szerintem minden nőnek érdemes ismernie. Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom az alapvető, női testtel, reprodukcióval és ciklussal kapcsolatos folyamatokat, nehéz lenne választani, mert valójában nem egyetlen dolgot emelnék ki. Ez a menstruációra is igaz: az előző könyvben azokat a témákat érintettem, amelyek valóban az alapokat jelentik. Ugyanakkor ez egy rendkívül izgalmas és gazdag terület, ezért a Magunkról szinte minden fejezetéből születhetne egy újabb könyv.

ELLE: Mesélnél az alkotói folyamatról és arról, hogyan találtatok egymásra Kránicz Dorottyával?

Dr. Benkovics Júlia: Dorottya a szomszédom. Amikor ideköltöztek hat éve, neki a kislánya volt hordozóban, nekem a kisfiam. Azonnal összebarátkoztunk, és azóta kommunajelleggel élünk egymás mellett. Hat éve neveljük együtt a gyerekeinket, és nagyon egy húron pendülünk abban, hogyan lehetne őket a modern világban a legegészségesebben felnőttekké kísérni. Ennek része az egészségügyi és szexuális nevelés is. Sokszor összegeztük a tapasztalatainkat: óvodai helyzetek, barátok, társadalmi aggodalmak. Innen jött az ötlet, hogy az óvodás és iskolás lányoknak is szükségük lenne egy-egy alapkönyvre, amelyben elmondhatjuk mindazt, amiről mi otthon beszélgetünk velük, de amiről a csoporttársaknak vagy akár az óvónéniknek sokszor senki nem mesél. A konyhaasztalnál, vagy éppen gyerekfenék-törlés közben jutott eszünkbe mindez. Az egész teljesen természetesen, szinte magától formálódott.

ELLE: Érkeztek már visszajelzések?

Dr. Benkovics Júlia: Egy hete kapható a boltokban. Egyelőre a borítót dicsérik, hogy mennyire vagány. Igyekeztünk elkerülni a 80-as, 90-es évek menstruációs könyveinek hangulatát.

Nem akartuk azt üzenni, hogy menstruálni király, de a borító mégis ad egy titkos üzenetet, hogy ez akár cool is lehet: döntse el mindenki maga.

A használattal jönnek majd a mélyebb visszajelzések. Talán 10–15 év múlva, amikor az akkori anyukák mondják majd, hogy „én már mindent tudtam gyerekkoromban”.

ELLE: Mi volt az a pont, amikor azt éreztétek, hogy a menstruációról külön is kell beszélni?

Dr. Benkovics Júlia: Az én generációm – most leszek lassan 40 – szerintem az első, aki elkezdett erről beszélni. A beszélgetés ívét sokszor az vezeti, hogy „de kár, hogy ezt senki nem mondta”. Szerintem adhatunk egymásnak egy nagy pacsit a közös munkáért, mert eljutottunk valahova. Nem volt igazán jó menstruációs edukációnk, és a szexuális higiéniáról sem alakult ki valódi párbeszéd sem a szüleinkkel, sem a tanárainkkal. Most viszont eljött az ideje a megoldásoknak. Nem érdemes azon keseregni, mi volt rossz. Inkább hozzunk létre valami olyat, ami a következő generáció számára valóban használható. Jó lenne, ha ők már nem arról beszélnének, hogy bárcsak valaki elmagyarázta volna nekik ezeket a dolgokat.

ELLE: Ezért cél a minél fiatalabb korosztály megszólítása is?

Dr. Benkovics Júlia: Arra jutottunk, hogy az lenne a legjobb, ha teljes természetességgel kezdenénk felnevelni a következő generációt, hogy már az óvodában és az iskolában is találkozzanak a nőiség alapvető kérdéseivel. Nyilván bízunk abban, hogy a fiatalok egyre tudatosabbak és megszerzik a szükséges információkat, de fontosnak tartom, hogy az óvodásoknak és iskolásoknak is beszélni kell a női testtel kapcsolatos témákról. És ezt minél előbb kezdjük, annál nagyobb az esély, hogy a következő generációknak lehet 10/10-es női higiénés tudatuk.

ELLE: A könyv akkor több korosztályt szólít meg?

Dr. Benkovics Júlia: Inkább egy sorozatban gondolkodunk. Készül az óvodás verzió is, ahol ugyanazokat a dolgokat mondjuk el más módon. A legelső kérdésektől kezdve legyen valami, amihez lehet nyúlni a gyerekeknek és szülőknek. Ez a mostani kötet azoknak szól, akik mindjárt menstruálnak, vagy az első éveikben vannak. De szerintem nem elkerülhetetlen egy könyvet szigorú célcsoportba zárni . A 4 és 6 éves gyerekeim is érdeklődve nézegetik, és felnőtt fejjel is adhat újat, ha gyereknyelven, egyszerűsítve olvasunk a menstruációról.

ELLE: A szülők számára is lehet ez egy hasznos eszköz?

Dr. Benkovics Júlia: Teljes mértékben. Ha van egy kamaszod, aki ezekkel a kérdésekkel találkozik, nem kell azon gondolkodnod, hogyan kezdd el a beszélgetést vagy mit mondj. Még az is segít, ha a tinédzsered nem olvassa el rögtön – anyaként vagy apaként akkor is hasznos lehet, mert benne vannak a legfontosabb kérdések és válaszok. Ha a gyerek kérdez, egyszerűen „előveheted” a könyvet, és együtt megbeszélhetitek.

Én azt tartanám ideálisnak, ha ezek a könyvek ott lennének minden család asztalán. Ha az apuka lapoz bele, ő is találhat benne új és érdekes információkat.

Nem az a cél, hogy egy tízéves gyerek leüljön és elejétől a végéig elolvassa. Elég, ha belelapoz, ismerkedik vele, és lehet, hogy majd csak tinédzserkorában olvassa végig.

ELLE: A férfiak hogyan tudnak kapcsolódni ehhez a témához? Mit tehet egy apa, partner, testvér?

Dr. Benkovics Júlia: Nem szuper bonyolult a női ciklus. Aki együtt él egy kutyával, tudja, mit nem szabad megetetni vele, hogy életben maradjon. Ideális, ha legalább ennyit tudunk a női lakótársainkról is. Egy minimális biológiai ismeret a női működésről hasznos eszköz férfiak számára.

ELLE: A praxisodban vagy a civil életedben hogy látod: nagyobb a nyitottság és tudatosság a fiatalabb generációkban?

Dr. Benkovics Júlia: Abszolút, és ezért is mondom, hogy szerintem nekünk lejárt a siránkozás ideje. Ezek a fiatalok egészségesek szeretnének lenni – mentálisan és testileg is – és készek időt és pénzt áldozni erre. Sokkal tudatosabbak, és magasabbra teszik a lécet, mint mi tettük, és nekem ez nagyon tetszik. Ennél a generációnál gyakran látom, hogy hüvelyfertőzés vagy termékenységi probléma esetén kettesével jönnek – nem a nő problémájaként kezelik, hanem csapatként állnak a témához.

ELLE: Közben viszont rengetegen TikTokból, Instagramból, ChatGPT-ből tájékozódnak. Látsz ebben veszélyeket vagy terjedő tévhiteket?

Dr. Benkovics Júlia: Igen, ez ennek a generációnak az egyik legnehezebb kérdése. Bele is tettünk erről egy fejezetet a könyvbe. Teljesen természetes, hogy sokan az internetről tájékozódnak, és ebben nincs semmi rossz, de meg kell tanulni az információkat súlyozni. Ez a legképzettebb embereknek is nehéz.

Van egy kis útmutató struktúránk is arról a könyvben, hogyan értelmezzünk egészségügyi információkat, hiszen ma már egy ilyen könyv csak másodlagos lehet az internethez képest.

Az a célom, hogy amit online olvasnak, azt tudják kontextusba helyezni. Ha van egy „bója”, amit írt egy nőgyógyász, akkor az segít ellenőrizni, hogy az egymillió internetes állításból mennyi volt hülyeség. Meg kell tanulniuk a kritikus gondolkodást és a biológiai alapokat, különben könnyű célpontokká válnak.

ELLE: Mik a klasszikus tévhitek vagy információhiányok a menstruáció kapcsán?

Dr. Benkovics Júlia: Nagyon erős a generációs örökség. Az első dolog, amit a menstruációról gondolunk, az az, amit a családban látunk. Ha ott azt mondják, hogy „ez ennyire fáj, viseld el”, vagy hogy „ilyenkor nem vagy tiszta”, esetleg ne menj tesiórára – ezeket a mintákat iszonyúan nehéz felülírni. Sok páciensnél látom azt a hiedelmet, hogy menstruáció alatt nem vagyunk biztonságban, a vérzés nem tiszta. Gyakori kérés, hogy mondjam meg, hogyan lehet napközben minél jobban „letakarítani” a menstruációs vért a vulváról, ami orvosilag nem indokolt. Még mindig van egy irreális szorongás a menstruációs vérzés körül. Rendkívül sokszor látom, hogy a menstruáció egészsége befolyásolja azt, ahogy egy nő a saját nőiségéről gondolkodik.

A rendszertelenül menstruáló vagy fájdalmas betegséggel élő nők szinte mindig találkoznak a nőiségük pszichológiai rétegeivel. Én őszintén remélem, hogy a nőiség definiálható a reproduktív működések nélkül is.

ELLE: A ciklustudatosság nagyon divatos lett. Erről mi a véleményed?

Dr. Benkovics Júlia: Egyszerre szeretem is, meg nem is a ciklustudatosságot. Olyan ez, mint a rántottakészítés: mielőtt bárki komolyabban nekiállna főzni, jó, ha tud egy egyszerű rántottát csinálni. Ugyanígy alap dolog, hogy értsük, hogyan működik a ciklusunk, és nagyjából tudjuk, a különböző szakaszokban hogyan érezhetjük magunkat. Érdemes erre úgy gondolni, mint egy belső időjárásra. Jó tudni, mikor „esik az eső”, hogy vigyünk magunkkal esernyőt – ahogy az is hasznos lehet, ha tudjuk, hogy a luteális fázisban néha türelmetlenebbek vagyunk, és ilyenkor talán jobb egy csészével kevesebb kávét inni. A ciklusunk alapvető működésének megértése sokat segíthet a mindennapokban és abban is, hogy jobban megértsük önmagunkat. Azt viszont már túlzásnak érzem, amikor valaki a luteális fázis napjaiban grammra pontosan számolja a zsírokat és a fehérjéket azért, hogy „támogassa” ezt az időszakot. Ez néha inkább szorongást okozhat, mint valódi segítséget jelenthet.