Van élet a halál után? Őszinte vallomások azoktól, akiknek halálközeli élményük volt.
Olyan emberek vallomásait mutatjuk be, akik klinikailag meghaltak, de visszatértek. A halál a mai napig tabutémának számít, nem szívesen beszél róla senki sem. Érdekesség, hogy az emberek többsége pozitívan beszél a halálközeli élményéről.
Mintha átléptem volna a szemhéjamon. Felültem, és lenyűgözött, hogy milyen tisztán látszik minden. Egész életemben hordtam szemüveget vagy kontaklencsét, így lenyűgözött a körülöttem lévő szobám élessége és a a színeket. Érzékeltem egy mindent körülvevő energiát.
Olyan érzésem volt, mintha egy nagyon mély, szunnyadó, imbolygó láthatatlan energiába zuhannék, olyan békés és olyan megnyugtató. Mélyen, mélyen egy nagyon nyugodt hely. Hirtelen hangos hangot hallottam a belső tudatomban.
Óráknak tűnt, de csak percek teltek el, a nagyapám azt mondta: "Nem szabad itt lenned. Még nem jött el a te időd. Vissza kell menned." Aztán éreztem, hogy meleg, erős karok finoman hátralöknek.
Anyámnak úgy számolt be róla, hogy meghalt a műtét során. Nem tapasztalt fényalagútat, de felfelé lebegett a testéből a mennyezetig.
Emlékszem, arra gondoltam, milyen furcsa volt itt fent lenni, amikor a testem még az autóülésen feküdt! Azt is észrevettem, hogy már nem érzem magam rosszul. Aztán megláttam a nagymamámat, aki 15 évvel korábban halt meg egy hosszú, fájdalmas betegségben.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!