Algából kabát, gombából cipő – hogyan válhat fenntarthatóvá a divat?

Tengeri algából készült flitteres ruha, pamutszálba ültethető nyomkövető pigmentek, baktérium segítségével megfestett anyagok – a divatipar érzi magán a társadalmi nyomást, és újszerű technológiákkal törekszik a megújulásra.

Eljött az ideje annak, hogy a világ egyik legszennyezőbb iparága, a divatipar is elkezdjen fenntarthatóságban és környezetvédelemben gondolkodni. Szerencsére a mai gyártók és tervezők már nyitnak az új technológiák felé: egyre többen törekszenek új kollekcióikban a természetes anyagok felhasználására és a mérgező szerek kiiktatására.

A változás nemcsak szükségszerű, de sürgető is, hiszen az Ellen MacArthur Alapítvány adatai szerint a jelenlegi káros ruhaelőállítási gyakorlat és a hulladék kezelhetetlensége felelős a Föld teljes szén-dioxid kibocsátásának majdnem 10%-áért. Emellett egészen elképesztő a vízszennyezés mértéke: a gyártáshoz évente 93 milliárd köbméter vizet fogyasztanak el. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának jelentése szerint egyetlen egy pamutpóló elkészítéséhez körülbelül 2700 (!)  liter vízre van szükség, ami egy felnőtt 2,5 éves folyadékszükségletének felel meg.

Visszafordíthatatlan szennyezések az élővilágban

A legtöbb ruhánk alapanyagának valamilyen műanyag teszi ki jelentős részét, például poliészter. Ez nemcsak azért problémás, mert az óceánba a ruhaipar hatására 500 ezer tonna műanyag mikroszál kerül, hanem mert ezek gyakran mérgező anyagokat is tartalmaznak, amik a természetbe kikerülve, valamint a feldolgozás során eredetileg tiszta vízzel érintkezve visszafordíthatatlan szennyezést okoznak az élővilágban.

A viszkózgyártás során gyakran előfordul, hogy az ott használt mérgező anyagokat is a természetes vizekbe engedik bele. Ne gondoljuk azonban, hogy kikerülhetjük a környezetszennyezést, ha csak természetes pamutot tartalmazó ruhákat vásárolunk - az ezekhez szükséges gyapot termesztéséhez használt műtrágya is környezetszennyező ugyanis. Mivel ruháink nagy százalékban kőolaj-alapúak, ezek gyakran több száz év alatt bomlanak le, de elégetésükkel sem segítünk a helyzeten, mert az tovább emeli az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját.

Karbonmentes ruhagyártás

A tervezőkre nehezedő társadalmi nyomás egészen kreatív válaszokra ösztönzi a divatipar szereplőit: Charlotte McCurdy New York-i divattervező például tengeri hínárból készült esőkabáttal lepte meg a közönséget. Az algából készült csillogó ruha igen feltűnő darab volt, amelynek legfontosabb tulajdonságát amellett, hogy anyaga laboratóriumban lett előállítva, annak szénmentessége adta. A sikeren felbuzdulva ezért összefogott Phillip Lim divattervezővel, akivel egy flitteres ruhát álmodtak meg.

Nem valószínű azonban, hogy ezek a darabok megjelennének majd az áruházakban, inkább arra jó példák, hogy megmutassák a világnak: igenis lehetséges karbonmentes ruhákat gyártani. "Nem pénzt akarok belőle keresni, hanem szeretnék vele elindítani egy folyamatot" - nyilatkozta az AFP-nek. "Az anyagfejlesztés egy lassú folyamat és a finanszírozás kérdésében sajnos nem tudunk versenyezni a mobiltelefonos applikációkkal. Őszintén szólva, én komolyan veszem a klímaváltozás problémáját, nem is érek rá ilyesmire" - mondta McCurdy, aki most minden erejével egy ismeretterjesztő és innovációs központ kialakításán dolgozik.

Mikroorganizmusok és gombák

Laura Luchtman és Ilfa Siebenhaar, a Living Color holland tervezői arra kerestek megoldást, hogy a ruhák festésekor felhasznált mérgező anyagokat és az intenzív vízfogyasztást csökkentsék. Meglepő eredményre jutottak: rájöttek, hogy bizonyos mikroorganizmusok szaporodáskor természetes pigmenteket szabadítanak fel, és ha ezeket szövetre helyezik, akkor a ruhákat képesek feltűnő színekkel és mintákkal megfesteni.

Kutatási eredményeiket az interneten is közzétették, szabadon felhasználható módon. A korábban fast fashionben dolgozó Luchtman ugyanis túl közelről látta a divatipar negatív hatását az emberek kizsákmányolására és az ökológiai problémákra, ezért megfogadta, hogy nem fog túl nagyban játszani, nem száll be a sorozatgyártásba. 

Az ilyen ötletek sok nagyvállalat számára kínálhatnak majd vonzó alternatívát jövőben. A kaliforniai Bolt Threads startup cég például nemrégiben kezdte kiépíteni együttműködését az Adidassal, Lululemonnal, Keringgel és Stella McCartneynel, hogy együtt gyártsák le a gombagyökerekből készült Mylo elnevezésű bőrhatású anyagot. McCartney már márciusban bemutatta az első Mylo kollekcióját, az Adidas pedig év végére ígérte Mylo sneakers cipőjét.

Nyomkövető pamutszálak

A fenntarthatóság azonban nemcsak a környezet védelmét jelenti, hanem az emberek, a ruhaiparban tevékenykedő dolgozók megóvását is. Nemrégiben óriási botrányt kavart annak híre, hogy a kínai Xinjiang régió gyapotját állítólag kényszermunkával szedették össze, és bár Peking tagadta a vádakat, a követhetetlenül bonyolult ellátási láncok miatt nem is tudták ellenőrizni, mely cégekhez jutott el ez a kétes hírű pamut.

A Fibretrance vállalat - amely idén elnyerte a Drapers magazin fenntarthatósági díját - megoldást kínál a szövetek utánkövetésére: elpusztíthatatlan biolumineszcens pigmentet ültet be a pamutszálakba, így az azokból készült ruhákat később könnyű ellenőrizni, mert kvázi "vonalkódos" termékekké válnak. Ha ez megtörténik, semelyik cég nem állíthatja majd, hogy nem tudja, pontosan honnan szerezték be gyanúsan olcsó alapanyagjaikat.

Bár egyes szakértők szkeptikusak abban a tekintetben, hogy az ilyen apró kezdeményezések a divat- és ruhaipar nagyszabású átalakuláshoz vezethetnek, valójában éppen a meglévő rendszer átalakítása hozhat megoldást a jelenlegi problémákra, nem pedig annak mással való helyettesítése. Az a reális cél, hogy egyre több vállalat csatlakozzon az újfajta technológiákhoz és a változás folyamatossága járjon előbb kisebb, majd nagyobb eredményekkel.

 Forrás: Fashion United