Krízishelyzetben jöhetnek a női vezetők? Itt van minden, amit az üvegszikla-jelenségről tudnod kell

Az üvegszikla-jelenségről fontos beszélnünk.

Mit csinál egy cég, ha nyakig ül a slamasztikában, üzleti eredményei drasztikusan zuhannak, és sorra derülnek ki róla a súlyosabbnál súlyosabb ügyek? Kinevez egy nőt a vezetőjének! Ez az üvegszikla-jelenség, ami úgy ad látványos lehetőséget a nőknek, hogy a sikerre valójában rendkívül kicsi esélyük van.

Nemrég egy találkozóra voltam hivatalos Irina Bokovával (volt bolgár politikus és diplomata, 2009 és 2017 között az UNESCO főigazgatója – a szerk.), aki rögtön egy anekdotával indított. Elmesélte, hogy amikor első női vezetőként kinevezték az UNESCO élére, az igazgatótanács minden tagja azt mondta neki, hogy nőként többet várnak tőle, mint az elődeitől. Mire Bokova ezt válaszolta:

Ne várjanak többet tőlem, csak ugyanannyit, mint a férfi kollégáimtól, és akkor rendben leszünk.

Ez a példa is jól mutatja, hogy másképp tekintenek a női felsővezetőkre, és a velük szemben támasztott elvárások sokkal magasabbak, ami különösen felerősödik, ha válság idején kerülnek ilyen pozíciókba. Lássuk, mire számíthatunk az üvegplafonon túl!

Üvegszikla: állandósult probléma

2012-ben így kezdődött a Forbes cikke Marissa Mayerről:

Vajon Marissa Mayer egy életre szóló állásajánlatot kapott most, vagy csak feljutott az üvegszikla csúcsára? Ez az a kérdés, amire a következő hónapok során választ adunk, amikor Mayer átveszi a Yahoo vezérigazgatói posztját.

Öt évvel később, amikor Mayer egy viharos időszak után lemondott a cég éléről – számos beszámoló szerint megtépázott renoméval –, a kérdés megválaszoltnak tűnt. 2016-ban Theresa May, David Cameron kabinetjének alacsony rangú tagja, aki a Konzervatív Párt professzionális, megbízható és unalmas képviselőjének számított, az Egyesült Királyság második női miniszterelnöke lett. May általános választások nélkül lépett hivatalba, miután David Cameron azonnali hatállyal lemondott a brexitreferendum után, amely véget vetett az Egyesült Királyság negyvenéves kapcsolatának az Európai Unióval. May három év után kényszerült lemondásra, miután évekig küzdött azért, hogy parlamenti támogatást szerezzen az EU-val kötött megállapodás végrehajtásához.

Tavaly Linda Yaccarino vette át a vezetést az X-nél (korábban Twitter), miután a vállalat hatalmas hirdetői veszteségeket és súlyos reputációs csapást szenvedett, amikor egy évvel korábban Elon Musk megvásárolta azt. Idén a Boeing operatív igazgatóját, Stephanie Pope-ot nevezték ki vezérigazgatónak, akit azzal bíztak meg, hogy állítsa helyre a fogyasztók és a kereskedelmi légitársaságok bizalmát a januári katasztrófa után, amelynek során egy Boeing 737 MAX 9 típusú repülőgépről az ajtópanelről hiányzó csavarok miatt leszakadt egy ajtó. Mindkét nőnek az a feladata, hogy rendbe tegye a férfi vezetők által okozott káoszt és kezelje a válságot, és csak remélni lehet, hogy nem zuhannak le arról a bizonyos üvegszikláról. 

Lehetetlen küldetések nőkre szabva

És ez csupán néhány példa az üvegszikla-jelenségre. A kifejezést Michelle Ryan és Alexander Haslam, az Exeteri Egyetem kutatói alkották meg 2005-ben, hogy leírják azt a helyzetet, amikor nőket és színes bőrű embereket helyeznek felsővezetői pozíciókba nehézségekkel küzdő vagy kimondottan szorult helyzetbe került vállalatoknál, azzal az elvárással, hogy tegyenek rendet.

Ryan és Haslam a FTSE 100 (a londoni tőzsdén jegyzett száz legnagyobb blue chip részvény indexe – a szerk.) vállalatokra vonatkozó vizsgálatát 2014-ben a Utah Állami Egyetem kutatói, Alison Cook és Christy Glass erősítették meg. Utóbbiak a Fortune 500 cégeket elemezték, és megállapították, hogy azok a vállalatok, amelyek nőket vagy marginalizált csoportból származó férfiakat neveznek ki vezető pozíciókba, gyakran már a kinevezést megelőzően is folyamatosan gyenge teljesítményt nyújtottak.

„Ez egyfajta ördögi kör: lehetőséget kapnak egy cég vezetésére, de válság idején kell azt vezetniük – mondja Glass. – Ha rövid időn belül nem tudják megoldani a helyzetet, gyakran őket hibáztatják a kinevezést megelőző krízisért is, amit legtöbb esetben egy fehér férfi generált. Ez csak megerősíti azon sztereotípiákat, hogy a fehér nők, illetve a színes bőrű férfiak és nők nem alkalmasak vezetői pozíciók betöltésére.”

Glass és Cook ezt „kockázati adónak” nevezte, amely szerint a fehér nőknek és a színes bőrű szakembereknek jelentős kockázatot kell vállalniuk ahhoz, hogy felsővezetői állásokhoz jussanak. A kutatók azt is megállapították, hogy a női vezérigazgatók azért is voltak hajlandóak vállalni ezt a kockázatot, mivel az ilyen kaliberű előléptetések ritka lehetőségek számukra.

A teljes cikket az ELLE októberi lapszámában találod, ami már elérhető az újságárusoknál.