Nevetsz, de legszívesebben sírnál is

Aki nagyon magabiztos, az kamuzik, állítja Reisz Gábor filmrendező.

(...)

ELLE: Flaubert azt mondta, „Bovaryné én vagyok”, de te még ennél is tovább mentél, miután az egyik nagyjátékfilmed főszerepét is eljátszottad.

Reisz Gábor: Semmi tudatosság nem volt abban, hogy a személyes filmkészítés felé fordultam: a tanáraim, különösen Enyedi Ildikó és Schulze Éva biztattak a filmművészetin, hogy keressek olyan témákat, amelyek belül nem hagynak nyugodni, és ez addig a hülyeségig vezetett, hogy kamera elé álltam, ami utólag számomra is hihetetlen. Sokáig tényleg irtózatosan félénk voltam. Próbáltam elfedni azt a valamit, amit a tanáraim felszabadítottak bennem. Mindkét film előtt teljesen más témákat terveztem, aztán az élet, a párkapcsolati válságok közbeszóltak.

ELLE: De nemcsak a szakítások okait kerested ezekben, hanem magát a szerelmet is meg akartad érteni. Mi az, amit ennyire próbálsz megfejteni benne?

Reisz Gábor: A VAN valami és megmagyarázhatatlannál nem is annyira a szerelem definiálása foglakoztatott, hanem hogy hogyan lehet túlélni a diploma után a „mostantól felnőttnek kell lenned” időszakát. Aztán a Rossz verseknél a szerelmi válságom annyira erős volt, hogy már azt sem tudtam, hogyan kell értelmeznem ezt a fogalmat, ezért elkezdtem elmélyülni benne, végigpásztázva a saját életemet.

ELLE: Lett végső megfejtés?

Reisz Gábor: Három évig csináltuk a filmet, és minden nap mást gondoltam róla. Eleinte meggyőződésem volt például, hogy akkor érzed a legerősebben, amikor véget ér, amikor kialakul a hiánya. Ma már azért ezt nem így látom. Ha most kérnél tőlem egy definíciót, olyasmi lenne, hogy ha szerelmes vagy valakibe, ő az életed értelme.

ELLE: Szép. Szerelem nélkül van párkapcsolat?

Reisz Gábor: Biztosan van, én nem tudnék nélküle benne lenni, nem is voltam soha. Szerintem kell hozzá.

ELLE: A következő filmednek hozzád vagy a szerelemhez lesz köze? Úgy tudom, egy ideje már írjátok Jakab Julival.

Reisz Gábor: Ha nem lesz köze hozzám – vagy Julihoz, akkor nagy baj van. De a kiindulópontja egyáltalán nem hasonlít majd a korábbi filmekéhez. Ez egy magyar társadalmi tabló, némi szatírával. Úgy lesz humoros, ha minden jól megy, hogy nevetsz, de közben legszívesebben sírnál is.

ELLE: Juli behoz végre valamilyen női szemszöget?

Reisz Gábor: Biztosan, már csak amiatt is, mert bizonyos részeket teljesen ő ír. Korábban szerettem volna női főszereplőt is, de ugye a személyesség ezt nem engedte. Persze, ha Hollywoodban lennénk, biztos jött volna egy producer, aki azt mondja, jó ez a Merthner Tamás, de írd át inkább Tamarára. Ez most egy trend, és bizonyos kompenzációkra szükség is van, mivel elég borzasztók az arányok a filmszakmában akár a szereplők összetételét, akár a rendezőket nézzük. Durva a férfitúlsúly.

(...)

Patakfalvi Dóra

A teljes interjú az Elle magazin 2020 novemberi számában olvasható.

ELLE 2020/11