Hogyan kezeljük, ha elutasítanak minket?

2019. február 04.

1 perc olvasás

ask e. jean elutasítás munka szerelem visszautasítás

Hogyan kezeljük, ha elutasítanak minket?

A munkában és a magánéletben

Kedves E. Jean! Mi a legjobb módszer, hogy túltegyük magunkat azon, ha elutasítanak minket, legyen szó munkáról vagy szerelemről? Az általános válasz erre az, hogy legyünk kitartók, álljunk fel és próbálkozzunk újra, de én ezzel már próbálkozom egy ideje és nem vezet eredményre. Mit csináljak? – Egy embertaszító Kedves Embertaszító! Én többet tudok az elutasításról, mint bármely másik tanácsadórovat-vezető, már csak a koromnál fogva is. Életem során, valahányszor csak visszautasításban volt részem, felálltam, leporoltam magam és újra meg újra betapasztottam a szívem. Szívesen elmondom, hogy nagyjából 95%-ban bizony vissza lettem utasítva. Hogy miért ilyen gyakran? Mert egy percig sem duzzogtam. Padlón fetrengés, hajtépés és kiborulás helyett olyan, pozitív mondatokat ismételgettem magamnak (hangosan!), mint: „A visszautasítás megerősít!”, „A visszautasítás bölcsebbé tesz!”, majd kitámolyogtam és újra próbálkoztam. Nem. Ez butaság! A lényeg, ha jól akarunk kijönni abból, hogy leráztak minket (munkában és magánéletben egyaránt) az, hogy rájöjjünk, hogyan csináltunk magunkból hülyét, és megbeszéljük magunkkal, hogy fogjuk ugyanazt a baromságot többé nem elkövetni. És most jön képbe a duzzogás! A duzzogás felerősíti a negatív érzelmeket. A negativitás kritikai gondolkodást eredményez. A kritikai gondolkodás javítja az eredményeinket! Hajrá, Embertaszító kisasszony!