Már a génjeink is hűtlenek?

Nemrégiben több tudományos kutatás is elkezdett azzal foglalkozni, genetikailag belénk van-e kódolva a csalfaság. Ha igen, biztosan sokan fellélegeznének – ám mi van azokkal, akik boldog kapcsolatokban élnek, pedig felmenőik nemegyszer félreléptek?

Nemrégiben több tudományos kutatás is elkezdett azzal foglalkozni, genetikailag belénk van-e kódolva a csalfaság. Ha igen, biztosan sokan fellélegeznének – ám mi van azokkal, akik boldog kapcsolatokban élnek, pedig felmenőik nemegyszer félreléptek?

Örökölhető-e a hajlam a házasságtörésre? És ha szüleink hűtlenek voltak, vajon mi is arra rendeltettünk, hogy félrelépők legyünk? Dan McKinnon pszichológus, a párkapcsolati problémák specialistája szerint inkább a kultúra, a környezet milyensége játszik nagy szerepet a hűtlenség megjelenésében. „Szinte közhely, hogy mindannyian annak a kultúrának a termékei vagyunk, amelyben élünk. Akár a halaknak a víz, az embernek a környezete, a szokások és hagyományok, a minták adják a közeget, amelyben élnie, úsznia kell” – magyarázza. Kiemeli, hogy bár úgy tűnik, a mélyen vallásos kultúrákban kevésbé nyitottak az emberek a hűtlenségre, azért valószínűleg az ingerek őket sem hagyják hidegen. „Hogy egy adott közegben miként reagálnak a félrelépésre – elfogadják vagy a hűtlent stigmatizálják –, óriási hatással lehet az egyénre. Visszatarthatja, vagy ha éppen döntés elé kerül, bátoríthatja.” Ugyanakkor egy másik, a hűtlenséggel foglalkozó könyvben a szerző 822 olyan felnőttel beszélgetett, akik hűtlen szülők gyermekei voltak – és noha 87 százalékuk állítja, hogy hisz a monogámiában, és 96 százalékuk elítéli a félrelépést, mégis 44 százalékuknál már előfordult, hogy megcsalta a párját. Ha jobban érdekel minket a hűtlenség genetikája, olvassunk bele az Elle magazin januári számába!