Bérlistán a világ körül

Mennyit keres egy finn eladó és egy dél-koreai jógaoktató?

Jenny Eklund – Finnország – eladó – 1200 EUR (370 000 HUF)

„Egy finn kisvárosban, Larsmoban, az S-marketben dolgozom, jelenleg részmunkaidőben, heti 25 órát. Kipakolom az árut, majd feltöltöm a polcokat friss gyümölcsökkel, zöldségekkel, hús- és pékáruval, valamint tejtermékekkel, de a kassza mögé is gyakran beállok. Kevesebb mint két éve dolgozom itt, így a fizetésem is alacsonyabb. Szeretem a munkám, mert emberek között vagyok, szívesen elbeszélgetek a kollégákkal és a vásárlókkal is, és kialakult egy egészséges egyensúly a munkám és magánéletem között, ami számomra azért fontos, mert egyedül nevelem a három éves kislányomat, Nestinát. Finnországban rendkívűl kedvező szociális támogatások vannak, amit mindenki igénybe vehet. Az államtól havonta kapok 190 euró lakhatási támogatást, 150 euró családi pótlékot, valamint további 150 eurót azért mert egyedülálló szülő vagyok, ami jól is jön, mert a fizetésemből nem tudnánk megélni. Miután kifizettem a lakbért és a számlákat, arra marad pénzem, hogy élelmiszert vegyek és megtankoljam az autóm. Pluszkiadások is mindig akadnak, a múlt hónapban a lányom születésnapjára biciklit vettem és az autómat is szervízbe kellett vinnem.

A kisebb luxuskiadások, amikre havi szinten költök: egy-két új ruha, magazinok és játékok. Hétvégente szeretek a lányommal uszodába járni, beülni a kedvenc vietnámi éttermembe és fagyizni. De ha szeretném meglátogatni a nővérem, aki másfél óra autóútra lakik tőlünk, akkor bizony félre kell tennem a benzinköltségre. Imádok utazni, de ezt jelenleg nem engedhetem meg magamnak. Havonta félreteszek egy kis pénzt, hogy majd egy-egy hosszú hétvégére el tudjak menni Nestinával Stockholmba, Koppenhágába, Párizsba vagy Londonba. Habár szeretem a munkám, jelenleg leginkább azért dolgozom, hogy a megélhetésünket biztosítani tudjam. A jövőben azonban szeretnék tanár vagy szociális munkás lenni, ami nagyobb kihívás lenne számomra. Gyerekként azt láttam, hogy az édesanyám, amellett hogy négy gyereket nevelt, elvégezte a pedagógia szakot is. Talán éppen ezért a középiskola befejezése után dolgozni kezdtem. Most hogy én is édesanya vagyok, érzem úgy, hogy itt az ideje a továbbtanulásnak és azt tervezem, hogy amikor a lányom elkezdi az iskolát, én is beiratkozom egy főiskolára. Ezt a fajta gondolkodásmódot leginkább az teszi lehetővé, hogy az állam nagyszerű anyagi támogatást nyújt, azoknak akik szeretnének tanulni."

Szántó Júlia – Egyesült Arab Emirátusok – értékesítő – 660 000 HUF

„Dubajban egy nemzetközi szállodaláncnál dolgozom értékesítőként. A fizetésem tartalmazza a lakhatási és utazási hozzájárulást is. A reggeli megbeszélésen egyeztetjük a munkatársaimmal, hogy kinek mi a terve aznapra, délelőttönként ügyféltalálkozókra járok, mivel üzleti szállodáról van szó. Ebéd után az adminisztrációt végzem, az új csoportokat, lekéréseket követem nyomon, egyeztetek a vezetőkkel az árakról, az ügyfelek kéréseit teljesítem és ügyeiket egyengetem. Szeretem a munkám, nagyon jó a hangulat az irodában, a munkatársak és vezetők teremtette légkör lehetővé teszi a nyugodt, független munkavégzést. A fizetésemből elég magas színvonalon élek és félretenni is tudok belőle anélkül, hogy össze kellene húzni a nadrágszíjat. A párommal az albérleti költségeken osztozunk, ami nagy könnyebbség, mert az árak nagyon magasak itt. Gyakorlatilag mindenre jut, amire szeretném, de nem is kergetek elérhetetlen álmokat.

Számomra a hétköznapok kényelme jelenti a luxust. Például mivel nincs még helyi jogosítványom, rengeteget kell taxival közlekednem, de ez egyáltalán nem jelent anyagi megterhelést. Amikor szeretnék, elmehetek egy jó étterembe vacsorázni, takarítónő is jár hozzánk, megengedhetem magamnak, hogy a legmodernebb telefont vagy laptopot vegyem meg, és évente többször haza tudok utazni, nem beszélve az ázsiai nyaralásokról. Természetesen ezek a dolgok nem az első fizetés után valósultak meg, de aki tudja kezelni a pénzt és okosan félretenni, ezek mind elérhetőek. Az embernek tényleg csak meg kell dolgoznia a fizetéséért, és élveznie az életet. Magyarországon nem dolgoztam ebben a munkakörben, de tudomásom szerint otthon a szállodák elég keveset fizetnek, talán kicsivel több, mint 100 000 Ft a kezdőfizetés, ami nagyjából a túlélésre elég. Ha az embernek nincs saját lakása és fizetnie kell az albérletköltséget, az legalább a fizetésnek a felét elviszi és mindenki tisztában van azzal mit lehet kezdeni a maradék 50 000 Ft-tal: BKV bérlet, étkezés és minimális szórakozás. Utazásról vagy megtakarításról nem is álmodhat ennyiből az ember."

Roula Sakkas – Görögország – védőnő – 1 000 EUR

„Athénban az Arsakeia nevű magániskolában dolgozom védőnőként, már 14 éve. Azelőtt egy állami kórházban dolgoztam ápolónőként három évig. Havonta 900–1000 euró között keresek, attól függ, hogy kell e- túlóráznom. A fizetés nagyjából ugyanannyi az állami kórházakban is, a különbség leginkább a munkakörülmények között van. Sokkal nagyobb megterhelésnek vannak ott kitéve az ápolónők, a 12 órás műszakokról és az ünnepnapokon való munkáról nem is beszélve. Az Arsakeiába sok gyerek jár, így mindig történnek kisebb-nagyobb balesetek, amiket én látok el, csak a súlyosabb esetekhez hívok mentőt és ilyenkor én is bemegyek a gyerekekkel a kórházba. Ha valaki rosszul érzi magát és gyógyszer kell neki, akkor először a szülőket kell felhívnom, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nincs e- gyógyszerallergiája, úgyhogy nagy a felelősségem.

Imádom a munkám, amit megpróbálok maximálisan elvégezni, az pedig külön bónusz, hogy gyerekek között dolgozhatok, akik mindig megnevettetnek. Munka után általában annyira elfáradok, hogy leginkább már csak otthon szeretek lenni, ilyenkor zenét hallgatok, teázom és időben lefekszem aludni. Bár tudom, mi görögök arról vagyunk híresek, hogy imádunk éjszakába nyúlóan baráti társasággal összejönni, megvacsorázni egy étteremben vagy beülni egy szórakozóhelyre, én mégis, leginkább otthon tudok feltöltődni és számomra ez jelenti a luxust a hétköznapokban. Így hogy nem élek nagy lábon, a fizetésem egy részét is félre tudom tenni nyaralásokra, a jelenlegi vágyott úticélom az Egyesült Államok. Miután a gazdaság összeomlott, az én fizetésemet is csökkentettek, bár nem túl sokkal, mindössze 100 euróval, de hál' istennek ez nem okozott gondot, és a megvonások után sincsenek anyagi problémáim. Sok családot láttam tönkremenni az elmúlt években, úgyhogy én tényleg szerencsésnek mondhatom magam, van egy állásom, amit ráadásul szívből csinálok."

A riport folytatását az ELLE augusztusi számában olvashatják!

Rovatfotó: Getty Images/Blend Images; Interjúalanyok: Jenny Eklund - Jennifer Granqvist; Roula Sakkas - saját