Az új fetisizmus

Lelket látunk a tárgyainkba - ez a jövő

Évek teltek el amióta a divathetek őszi-téli kollekcióiban feltűnően megsokasodtak az überszexi, erotikus ruhák és a szado-mazóra hajazó kiegészítők. Fekete bőrrel, gumival, csipkével, fűzővel és fűzős csizmákkal álmodott Marc Jacobs, Ferragamo és az Alexander McQueen csapata, a magazinok pedig kihirdették a Fétis trendet. Lidewij Edelkoort, a világ egyik legjelentősebb jövőkutatója továbbment: szokásához híven kutatásba kezdett, mint „a jövő archeológusa", és arra jutott, hogy a fetisizmus – mely fogalom Nyugat-Afrikából származik és egyes tárgyak titokzatos, természetfeletti erővel való felruházását, babonás tiszteletét jelenti – már nem csak szexuális értelemben, de egész éránkat meghatározó hozzáállásként van jelen a nyugati világban.

A dániai Trapholt múzeum 2016 januárjáig ad otthont a Fetishism – Obsessions in Fashion & Design (Fetisizmus – vágyak és megszállottság a divatban és a designban) című kiállítás, mely Edelkoort kurátorságával született meg. A fekete terembe belépve a szem ősi időkre emlékeztető varázsló öltözéken, szőrrel bevont, szarvakkal ékes maszkon, látszólag a középkorból itt maradt szövettrónuson akad fenn – és ez még csak az első jelenet. Hátrébb egészen más világ tárul elénk: rózsaszín és más fagylaltszínek, nagyra nőtt játékbútorok, óriáscumi, és egy műanyag lánctalpas, pink fotel – rajta a felirattal: Pharrell Williams tervezése. Amint visszatérünk a sámánisztikus színpadhoz, megállapítjuk: a tárgyak, különös módon, mind az utóbbi évek tervezői munkájának gyümölcsei, melyeket a holland trendelőrejelző gyűjtött össze a Föld különböző szegleteiből – de hogy áll mindez össze egy képpé?

A most zajló fétis mozgalom a divatban és a formatervezésben olyan tárgyakat tár elénk, melyek animisztikussá és rituálissá válnak, mert különleges erők vagy energiák rétegezik őket, lelket öntve beléjük – szól a kiállítás tájékoztatója. Edelkoort úgy látja: „Az animizmus már nem a múlté, hanem nyitás a jövőre. Olyan hiedelemrendszer, mely felhatalmaz, hogy egy folyamatban szellemet érezzünk, a tárgynak aurát tulajdonítsunk, és lelket lássunk a designban. Energiát, amit imádhatunk, amiből inspirációt nyerhetünk, hibrideket hozhatunk létre és előre jelezhetjük a mobilitást egy olyan világban, ami mindennek köszönhetően nomádabb lesz. Az élmény az üzenet, és az előttünk álló út az átalakulás ígéretét kínálja." Kissé ködös? Sajnos, nem várhatunk mást egy élő orákulumtól. De mindjárt segítünk az értelmezésben.

A különböző tárgyakhoz, anyagokhoz, színekhez való vonzódásunk – az egyéni ízlés és a nosztalgia érzete - a gyerekkorból ered, állítja Edelkoort és a kiállítás milánói állomásának kurátortársa, Philip Fimmano is: „Kíváncsiak voltunk, meddig visz el minket a fetisizmus. Pszichológiai megközelítésben arra jutottunk, hogy már eleve különböző fétisekkel jövünk a világra, és a valahova tartozás és kötés, kötődés születésünk pillanatától szükségletünk. A fétiseket egyre növekvő ütemben használjuk mind bonyolultabbá váló világunkban." Olyan tárgyakhoz vonzódunk, melyek örömet okoznak, feloldják a félelmet, álmokat sűrítenek magukba és határt szabnak a fantáziánknak. A gyerekkorból származó, legkorábbi vonzódások emberekhez és anyagokhoz alakulnak át felnőtt korunkra a fehérneműhez, bőrhöz, bársonyhoz, cipőhöz, de akár a levesekhez kötődő vágyainkhoz is. Edelkoort szerint „mindannyian megkötve születünk, csecsemő testünk körül a köldökzsinórral – itt kezdődik az ember keresőútja az összeköttetések és kapcsolatok más formái után; pótolni soha nem tudjuk, de megpróbáljuk rekonstruálni, vagy legalább felidézni az élet első kötelékét." Fűzők és fűzős csizmák – rémlik valami?

Természetfeletti tendenciák

A fetisizmus, mint tendencia, éppen erről szól: miképpen keressük és találjuk meg azt a bizonyos kötést a környezetünkben. A trendelőrejelző elemző és rendszerező szeme képes fellelni azokat az új és viszonylag új, izgalmas design tárgyakat és látványos ruhákat, melyek ezt jól demonstrálják. A kiállításra vagy száz olyan tervező darabjai érkeztek, akik szeretnek kísérletezni és munkáikban kéjes örömmel használják a természetből, vallásból, antropológiából, társadalomból és történelemből vett utalásokat, hidat építve egy jövőbeli, közös tudathoz. Közöttük ott van Rick Owens avantgárd amerikai tervező, „a brutál sikk keresztapja", aki komoly, rockos, sötét hangulatú ruháival lett híres, és az idei milánói design héten brillírozott agancsos fekete ülőbútoraival. Iris van Herpen, aki 2014 őszi-téli kollekcióját vákuummal körülvett embrionikus pózukból kikelő, cső-köldökzsinórukról lecsatlakozó modellekkel mutatta be. Nagy figyelmet kapnak Ana Rajcevic munkái: a brit tervezőnő 2012-es „Animal: The Other Side of Evolution (Állat: az evolúció másik oldala) című munkájában hatalmas szarvakból, agyarakból és más állati csontokból merített inspirációt fejdíszeihez. A nagy design-nevek közül is sokan képviseltetik magukat, mint Fernando & Humberto Campana – híres Barbár kollekciójuk raffia tárolójával -, Maarten Baas holland tervező „Bronzkor" nevű agyagbútorával, és a spanyol sztár, Jaime Hayón, aki itt Colosseumot formázó réztáljával van jelen.

A cikk folytatását az ELLE legfrissebb, szeptemberi számában olvashatják!