A női vágy nárcisztikus arca

Szeretjük, ha szeretnek

Hagyd a gátlásaidat a ruhatárban! – biztatja 18 éven felüli nézőit a Zumanity, a Cirque de Soleil kizárólag New Yorkban és Las Vegasban látható szexis showműsorának ajánlója. Az érzéki utazást ígérő program legalább annyira erotikus, mint akrobatikus, benne félmeztelen hölgyek parádéznak kihívó pózokban a színpadon, bőrpántokba öltözött nő szerez örömet és fájdalmat önmagának, a testükön mindössze néhány vékony madzagot viselő lányok fedezik fel egymás érzékeny pontjait egy óriási, kehely alakú, átlátszó medencében. A nézőteret nagyjából azonos arányban népesítik be a két nem tagjai, a szereplőgárdában azonban feltűnő többséget képviselnek a nők, akiknek tökéletes, és majdhogynem meztelen testét szinte tapintható felajzottsággal bámulja a közönség.

A világhírű társulat érzéki oldalát a legtöbben szórakozási célzattal tekintik meg, ám van, akit a tudományos érdeklődés visz a nézőtérre. Legalábbis Daniel Bergnert, a Mit akarnak a nők? (What Do Women Want?) című könyv íróját ez utóbbi motiváció mozgatta, amikor a Las Vegas-i Nevada Egyetem pszichológus professzora, Marta Meana kíséretében jegyet váltott a műsorra. A pszichológus azért javasolta a könyvéhez anyagot gyűjtő szerzőnek a bűn városába tett kirándulást, hogy látványos érvekkel támassza alá elméletét, amely szerint a női szexualitás nárcisztikus, azaz a nő nemi vágyát az korbácsolja fel, ha azt érzi, vágynak rá. A show kitalálói láthatólag ugyanúgy tisztában vannak ezzel a ténnyel, mint azzal, hogy míg a férfitest erekció hiányában az érdeklődés hiányának üzenetét küldi, addig a női test felgerjedt és közömbös állapotában egyformán néz ki, ezért mindig magában hordozza a szex ígéretét.

Ha a férfi csapdába szorul

A gondolat, hogy a női szex nárcisztikus vonásokat mutathat, csak az utóbbi években fogamzott meg a kutatók fejében. Korábban ugyanis az az elmélet tartotta magát, hogy a nő nemi izgalmát belső tényezők keltik fel. Valójában viszont számára „ha kívánják, az maga az orgazmus”, állítja Marta Meana. Ez ad magyarázatot rá, miért bámulták tágra nyílt szemmel a női nézők a Zumanity gyakorlatilag meztelen akrobatáit: mert közben azt képzelték, az ő testük is ugyanolyan kívánatos. A kutatónő elméletét megalapozó adatokat részben azok az alanyok szolgáltatták, akik bekapcsolódtak a heteroszexuális nők és férfiak vizuális figyelmét tanulmányozó vizsgálatsorozatba. Ennek során a résztvevők először is a szemük mozgását nyomon követő szemüveget kaptak, majd erotikus előjátékban elmerült heteroszexuális párok fotóit vehették szemügyre. Az eredmények szerint a férfiak tekintete sokkal hosszasabban időzött a fényképen látható nők arcán és testén, mint az ölelkező párok férfi tagján. Ezzel szemben a nők egyforma mennyiségű időt töltöttek mindkét nemű szereplők nézegetésével, és a pillantásukat elsősorban a férfiak arca, illetve a nők teste vonta magára. Az elemzések arra a következtetésre jutottak, ennek az az oka, hogy az illetők látni akarták a férfi arcán tükröződő sóvárgást, és azt a szexuális vonzerőt, amelyet a női test képvisel.

Az amerikai szakértő elméletét tovább erősítette az a munka, amikor segíteni próbált diszpareuniában szenvedő páciensein, vagyis azokon, akik fájdalmat éreznek az aktus során. Ekkor derült ki számára, hogy az általános közvélekedéssel szemben a jobb kommunikáció, a megértés, a megbízható kapcsolat egyáltalán nem biztos, hogy felkelti a nő vágyát, sőt. Ahogyan az egyik betege fogalmazott, ha a férje szeretkezés közben nagyon empatikusan viselkedik, és percenként megkérdezi, jó-e, amit csinál, attól ő nem fogja jobban élvezni a dolgot. Éppen ellenkezőleg, nem érzi ugyanis azt, hogy a férfi eszeveszetten akarná őt. Mondjuk valószínűleg nem is akarja eszeveszetten, de ezt most hagyjuk.

A pszichológus elmélete szerint tehát a nő számára a szexet nem a fix kapcsolat és az intimitás teszi jobbá, hanem az az érzés, hogy ő az erotikus csodálat és sóvárgás tárgya. Ezt támasztják alá azok a kutatási adatok is, amelyek szerint a nők érzéki álmodozásaik során ritkábban fantáziálnak arról, hogy örömet szereznek a másiknak, sokkal inkább arról, hogy az szerez örömet nekik. Más vizsgálatok pedig arra mutatnak rá, hogy egy hosszú távú kapcsolatban a nők a férfiaknál jóval nagyobb sansszal hajlamosak elveszíteni a nemi élet iránti érdeklődésüket. Nekik ugyanis jóval erőteljesebb ingerekre van szükségük ahhoz, hogy beinduljon a libidójuk, márpedig egy évek óta fennálló házasságban a „vágynak rám” érzése meglehetősen visszaesik. Ennek csak az egyik oka az, hogy a partner érdeklődése idővel elkerülhetetlenül csökken. Ennél jóval fontosabb, hogy a nőnek mindinkább az a benyomása támad, a párja már nem szabad akaratából választja őt, hanem mert csapdába szorult, és nincs más választása.

Mint a hal a vízben

A szakemberek szerint a női szex nárcisztikus jellege adhat magyarázatot arra is, miért szoktak a nők arról fantáziálni, hogy erőszakos szexuális közeledés alanyává válnak. Mert állítólag szoktak: amerikai adatok szerint egyharmaduk-felük képzelt már maga elé ilyen jeleneteket, nemritkán éppenséggel szeretkezés közben, illetve minden tizedik nő legalább havonta egyszer fantáziál arról, hogy durva, ugyanakkor számára élvezetes szex áldozatává válik. Miközben a kutatók nem győzik hangsúlyozni, óriási a különbség az elképzelt gyönyör és a valóságos trauma között, azt is hozzáteszik, az erőszaktevő az ilyen erotikus álmodozásokban a női vágyat testesíti meg. Annyira erőt vesz rajta ugyanis a szenvedély, hogy nem bír magával, elveszíti minden önfegyelmét, átlép minden társadalmi szabályon és tiltáson, csak megkaphassa az adott nőt, akiben ettől válaszként szintén fellobban a tűz és megadja magát.

Nem kimondottan feminista megközelítés, nem csoda, hogy Marta Meana és kolléganői kaptak már hideget is, meleget is. Mikor Bergnernek az az esszéje, amelyből később a Mit akarnak a nők? című könyve született, megjelent a New York Times-ban, az egyik hozzászóló Catharine MacKinnon amerikai feminista húsz évvel korábbi szavait idézte: „Ahogyan a hal a vízben, úgy élnek a nők a szexuális eltárgyiasítás állapotában”. Egy másik pedig arra mutatott rá, az idézett kísérletek során szinte kizárólag vizuális ingereket alkalmaztak a női szexuális érdeklődés felkeltésére. Lehetséges tehát, hogy a Marta Meana által leírt nárcisztikus reakció nem más, mint válasz arra, ahogyan a női nézőt arra késztetik, hogy a vágy tárgyával azonosítsa magát (a vágyakozó tekintet tárgyával), azaz meg se forduljon a fejében, hogy ő legyen a vágy alanya. Előfordulhat, hogy a nők szexuális vágya nem velük születetten nárcisztikus, hanem ez az egyetlen vágykeltő pozíció, amelyet felajánl nekik a vizuális kultúra. Vagyis a kutatók a jövőben sem fognak unatkozni.

Nem működik a tabletta

A női vágy természete egyébiránt nem, vagy nem pusztán valamiféle új feminista hullám részeként keltette fel a tudóstársadalom érdeklődését, nagy szerepet játszik ebben a Viagra női megfelelőjének kifejlesztésére irányuló törekvés is. Mindeddig ugyanis nem sikerült megalkotni azt a gyógyszert, amely a Viagrához és társaihoz hasonló megbízhatósággal lenne képes lángra lobbantani a libidót a szexuális érdeklődés hiányára panaszkodó hölgyekben. Akik amúgy meglepően sokan vannak, egyes becslések szerint a nők 30 százaléka sorolható ebbe a kategóriába, míg ha a gyógyszeren dolgozó és a termék iránti keresletet felkelteni akaró gyárakat kérdezzük, ez az arány jóval magasabb is lehet. Ám a szóban forgó keresletet ha felébreszteni sikerült is, kielégíteni egyelőre nem. A merevedési zavarral küszködő férfiaknál ugyanis nem a kívánság hiányzik, hanem az erekció, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a lélek kész, de a test erőtlen. Mivel náluk elegendő serkenteni a hímvessző vérellátását, a nekik szóló tabletta a nemi szervük hajszálereit célozza meg, nem az agyukat. Ezzel szemben a nőknél, úgy tűnik, a fő probléma az agyukban van, nem a testükben, ennél fogva a gyógyszer fiziológiai hatása lényegtelen. A tabletta fokozhatja a nemi szervek vérellátását és nedvességét, mindez azonban nem elegendő a vágy felkeltéséhez. Ez is azt bizonyítja, hogy igaza van annak a tréfás ábrának, amely a két nem szexuális működése közötti különbséget mutatja: míg a féfiaké egyetlen, könnyen ki-be kapcsolható gomb, a nőké elágazásokkal és átkötésekkel teli, bonyolult kapcsolótábla.