Tizenhat éven át egyike volt azon kevés nőknek, akik egy ország élén álltak. Angela Merkel a nemek közötti egyenlőség szimbóluma, holott egészen az idei, leköszönő évéig sosem állította magáról, hogy feminista lenne.
A politikai élet húsz éve tartó fejezete zárul le ma, amikor Angela Merkel, Németország kancellárja szeptember 26-án távozik hivatalából. Bár a nők több generációja számára is a politikai felemelkedés modelljét képviselte, Angela Merkel sem a magát feministának nevező hatalom semmilyen megtestesülésével, sem a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó politikájával nem tündökölt. Ez a megfigyelés a férfiak esetében ritkán merül fel ilyen értelemben; tehát feltétlenül többet kellene várnunk a női politikusoktól ezen a téren?
„Mindannyiunknak feministának kellene lennünk!” – jelentette ki a német kancellár idén szeptemberben, majd hozzátette: „Valami megváltozott az országunkban. Húsz évvel ezelőtt észre sem vettem volna, ha egy pódiumon csak férfiak vitatkoznak. Ma már úgy gondolom, hogy ez nem lehetséges.”
A nyilatkozat azért is ütötte meg sokak fülét, mert a nemek közötti egyenlőség sosem volt igazán Angela Merkel politikai programjának középpontjában, épp ellenkezőleg. „Az abortusz, a fizetéskülönbségek, a nők elleni erőszak és a vezetői pozíciókban való egyenlő részvétel kérdésében tizenhat év alatt szinte semmi sem változott” – foglalta össze Margreth Lünenborg, a berlini Freie Universität kommunikáció és média professzora.
Az abortuszra, bár legális az országban, meglehetősen szigorú keretek között van lehetőség. Az orvosoknak például nem szabad nyilvánosan beszélniük arról, hogy végeznek-e abortuszt vagy sem, ellenkező esetben büntetőjogilag felelősségre vonhatók.
Gazdasági szempontból a nők és férfiak közötti bérszakadék Németországban legutóbb 20,9%-ot, az Eurostat 2018-as tanulmánya szerint. És egészen 2020-ig kellett várniuk, hogy hivatalosan is bevezessék a vállalatok igazgatótanácsában a női kvótát.
A nőket érintő politikai harcokat 2013 óta elsősorban az akkori munkaügyi miniszter, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság jelenlegi elnöke vívta meg – írja a Le Monde. Ahogy Marie-Cécile Naves, szociológus és a Feminista demokrácia című könyv szerzője is megjegyzi: „Ez nem Merkel kultúrája. Ő nem a nők jogai ellen van, csak nem tette azokat prioritássá. És ez valójában a német kancellár víziójának összetettségét jelzi.”
Ahhoz, hogy jobban megértsük a hozzáállását, nem szabad elfelejtenünk, hogy Angela Merkel 1998-tól 2018-ig a Német Konzervatív Párt, a CDU első elnöke volt. Neoliberális programja nem hagyott teret a feminista elkötelezettségnek. „Merkel a politika férfi arénáját akarta elfoglalni. Ezért stratégiailag elkerülte, hogy állást foglaljon a női politikában” – mondta el a Liberation lap kérdésére Margreth Lünenborg. Tizenhat évnyi hatalomban töltött idő alatt, több gazdasági és politikai válság átvészelése után azonban éppen ez az, amit számonkérünk rajta. „Mivel nő, a nemek közötti egyenlőség és a feminista politika kérdéseiben különböznie kellene férfi kollégáitól. Ritka, hogy egy politikust ezekkel a kérdésekkel szembesítsenek. De egy nő esetében ez elkerülhetetlen.”
Amellett azonban, hogy nő, Angela Merkel olyan politikus, mint bárki más. Sőt, még az öltözködési stílusában is mindig igyekezett nem nőiesnek látszani, vagy a nőiességgel kapcsolatba hozni magát, mégis széles körben kommentálták. Ez is megkülönbözteti őt más női politikusoktól, akik ezt a kártyát kampányuk részeként vagy a feminista társadalom projektjeként játsszák ki. „A női politikusok éppúgy különböznek egymástól, mint a politikusok. Ami mindezek ellenére összeköti őket, az az a nehézség, hogy egy ultramacsó világban helyet teremtsenek maguknak, valamint a politikai részvételük módja: a határozott, de nem uralkodó vezetés jellemzi őket” – foglalja össze Marie-Cécile Naves.
Ebből a szempontból azt mondhatjuk, hogy Angela Merkel politikai karrierje sikeres volt. Mert amikor a G20-as találkozókról készült fotókat nézzük, ő az egyedüli nő a férfi államfők között. Az is az ő érdeme, hogy a Forbes magazin rangsorában 14 alkalommal foglalta el a világ legbefolyásosabb nőjének helyét. Nehéz tehát letagadni azt a szimbolikus szerepet, amelyet több generáció nőinek számára jelentett. A feminizmussal kapcsolatos vegyes politikai teljesítménye és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos ambivalens álláspontja ellenére Merkelnek sikerült áttörnie az üvegplafont. „Néhány női politikus számára példakép, és ezt ő is tudja” – mondja Marie-Cécile Naves. Végül is ő marad a német történelem első női kancellárja, és talán éppen ez a módja számára annak, hogy feminista legyen.
Forrás: Elle
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!