A My Body című, meglehetősen intim esszésorozatban a modell a szépségideálok boncolgatása mellett az életét meghatározó pillanatokra is kitér.
Sok kritikában a nők számára kötelező olvasmányként emlegetik Emily Ratajkowski könyvét, amely kritikusan járja körül a feminizmust, amelyet néhány évvel ezelőtt megismertünk, és azt, hogyan tekintünk rá most. Attól a nőtől, akinek a karrierje túlnyomórészt a teste körül forog, üdítően őszinte nézőpontot kapunk arról, hogyan élt a külsejéből, és hogyan vágyott és vágyik továbbra is a férfiak elismerésére annak számos formájában.
Az alábbiakban összegyűjtöttünk 6 fontos megállapítást, amelyeket a My Body lapjain olvashatunk.
A felvezetésben Emily sokat mesél a gyerekkoráról, az édesanyjával és édesapjával való kapcsolatáról. Bár azt mondja, nagyon támogatták modellkarrierjét azzal, hogy castingokra vitték, egyértelmű, hogy a szülei szépséghez való ragaszkodása nagyban befolyásolta azt, ahogyan ő látja magát és a körülötte lévő világot. Különösen arról beszél, ahogyan édesanyja fiatalos külsejéhez hasonlította a sajátját, és hogy ez hogyan hatott az önbecsülésére, amikor felnőtt.
„A szépség volt a módja annak, hogy különlegesnek érezzem magam. Amikor különleges voltam, akkor éreztem a szüleim szeretetét irántam a leginkább... Úgy tűnik, anyám egyfajta tükörként tekintett arra, ahogyan a világ megerősíti a szépségemet, ami visszatükrözte rá a saját értékének mértékét is.”
Első pillantásra talán nem ezt gondolnánk, de Emily nem túl nagy híve az énidőnek, az öngondoskodásnak. Mint fogalmazott, számára ez nem egy olyan szokás, amiben örömét leli, hanem a társadalmi elvárásoknak tett engedmény. „Hosszú ideig nem gondoltam, hogy a testem megérdemli az ápolásához szükséges figyelmet... Elvártam, hogy a testem működjön, de hajlamos voltam figyelmen kívül hagyni, még akkor is, amikor próbált jelezni” – írja, és elárulta, hogy például évekig kerülte a fogászati és orvosi rendeléseket, hacsak nem volt feltétlenül szükséges.
A fejezet végén hozzáteszi, az egyetlen alkalom, amikor igazán eggyé válik a testével, az a szex, ezért gyakran nézi magát a tükörben közben, „hogy lássam, hogy valódi vagyok”.
Kamaszkora kezdetén Emily új iskolába került, és 14 évesen egy 16 éves fiúval kezdett randizni, akit a kötetben Owenként említ. Elismerte, hogy soha nem érezte magát biztonságban vele, sőt azt is elárulta, hogy a fiú gyakran zaklatta őt szexuálisan, végül a szüzességét is erőszakkal vette el.
Egy sokkoló visszaemlékezésben arról is olvashatunk, amikor egy házibuliban egyszer arra ébredt, hogy egy férfi van rajta, de ő túl gyenge és túl részeg volt ahhoz, hogy sikoltozzon vagy küzdjön ellene. Így végül ahelyett, hogy elfutott volna, úgy tett, mintha élvezné, és azt írta: „gyűlöltem magam.” Évekkel később, 19 éves korában aztán Emily megtudta, hogy Owen heroin-túladagolásban elhunyt, ami vegyes érzéseket keltett benne.
A közhiedelemmel ellentétben Emily valójában nem ugrott ki a bőréből, amikor szerepet kapott a Blurred Lines című videóklipben, noha épp ez a szerep volt az, ami elindította őt a világhírnév felé vezető úton. Kezdetben a fizetéssel kapcsolatos problémák miatt utasította vissza a szerepet, de miután biztosították arról, hogy a projektet nők készítik, és a költségkeret is emelkedik, úgy döntött, hogy elvállalja a projektet.
A kötet megjelenése után Emily a nyilvánosság előtt is beszélt arról, hogy a forgatáson Robin Thicke bántalmazta őt, ami elmondása szerint emlékeztetőül szolgált arra, hogy a nők elég gyakran tehetetlenek. „Ezzel az egyetlen gesztussal Robin mindenkit emlékeztetett a forgatáson arra, hogy mi nők valójában nem vagyunk hatalmon... Nem volt valódi hatalmam, mint a klipjében táncoló meztelen lánynak. Nem voltam több, mint a felbérelt próbababa.”
A My Body-ban helyet kapott Emily egy korábbi esszéje is, ami eredetileg 2020-ban jelent meg a The Cut nevű weboldalon, Buying Myself Back (Visszavásárolom magam) címmel. Ebben az írásban azt a 2019-es esetet részletezi, amikor is egy lesifotós beperelte őt, mert megosztott egy saját magáról készült fotót az Instagramon. „Megtanultam, hogy a fotóm, a tükörképem nem az enyém.”
Első fokon a bíróság végül neki adott igazat és tavaly októberben elismerték, hogy az Instagram-sztoriban megosztott fotó a kép tisztességes felhasználásának minősül. Az ügy azonban nem zárult le, hamarosan az esküdtszék fogja megtárgyalni azt.
Még nincs egy éve, hogy Emily életet adott első gyermekének, Sylvester Apollo Bearnek, ennek kapcsán arról is őszintén mesélt a könyv lapjain, hogyan kellett lemondania a teste feletti irányításról, és kellett átadnia magát az élménynek.
„Négykézláb vajúdtam, közben a fürdőszobánk kockás csempéjét bámultam. Úgy éreztem, mintha a testem szétrepedt volna; a fájdalom mindenre kiterjedt, végigfutott rajtam, és lényem minden szegletében elterjedt. Az összehúzódások szünet nélkül jöttek, és amikor az egyik tetőzött, hirtelen pánik fogott el. Kétségbeesetten próbáltam megállítani a fájdalmat, de csapdába estem. Csak összeszorítottam a fogaimat” – írta.
Szülés közben azt kérte, hogy helyezzenek egy tükröt a közelébe, hogy láthassa, mi történik. „A felettem elhelyezett tükörben már nem ismertem fel az arcom: felpuffadt és vörös volt, a halántékomnál az erek jól láthatóan lüktettek. A testem feldagadt, nyers és ismeretlen volt. Minden átalakult” – emlékezett vissza. Aztán, amikor a fia megszületett, és a tükröt elmozdították, azt mondja, hogy még mindig látta „azt a helyet, ahonnan előbújt. A testemet” – utalt a könyv címére.
Forrás: Elle
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!