Mit árul el rólad, ha már főzés közben rendet raksz ahelyett, hogy a végére hagynád?

Két ember ugyanazt az ételt készíti el. Ugyanaz a konyha, ugyanaz a recept, ugyanaz a vasárnap délután. És mégis teljesen más kép rajzolódik ki.

Az egyikük ugyanis úgy fejezte be a főzést, hogy a pult már tiszta, a vágódeszka a szárítón pihen, a fűszerek pedig visszakerültek a helyükre. A másikuk után viszont úgy néz ki a konyha, mintha kisebb természeti katasztrófa söpört volna rajta végig: odaégett serpenyők, olajfoltok, edényekkel teli mosogató és mindenhol hagymahéj. Ez a szokás valójában nem is a konyháról szól. Sokkal inkább arról, hogyan működik valaki fejben. A pszichológusok szerint azok, akik főzés közben folyamatosan rendet raknak maguk után, gyakran ugyanazokat a személyiségjegyeket hordozzák. Íme, az 5 tipikus jellemvonásuk!

1. Lelkiismeretesek

A lelkiismeretesség azt mutatja meg, mennyire szervezett, megbízható és tudatos valaki a mindennapokban. Az ilyen emberek szeretnek rendszert vinni a feladataikba, előre gondolkodnak, és figyelnek arra, hogy a dolgok ne csússzanak ki a kezükből. Számukra a főzés közbeni pakolás szinte természetes reflex. Nem azért törlik le rögtön a pultot, mert muszáj, hanem mert egyszerűen jobban érzik magukat egy rendezett környezetben. Egy vacsora utáni, mosatlannal teli konyha sokkal jobban zavarja őket, mint az a néhány perc pluszmunka főzés közben.

2. Képesek egyszerre több dologra figyelni

A főzés közbeni takarítás valójában komoly multitasking. Kevered a szószt, közben elöblíted a vágódeszkát, lejjebb veszed a lángot, majd visszatérsz a serpenyőhöz. Ez a folyamatos váltás nem mindenkinek megy könnyen. A pszichológia ezt végrehajtó funkciónak nevezi: annak a képességét, hogy egyszerre több feladatot tartsunk fejben anélkül, hogy elveszítenénk a fonalat. Vannak, akik ha takarítani kezdenek főzés közben, azonnal kizökkennek. Mások viszont szinte automatikusan működnek így, és még élvezik is ezt a ritmust. Ha te is ösztönösen elmosod a serpenyőt, miközben a tészta még fő, az annak a jele lehet, hogy az agyad kifejezetten jól kezeli a párhuzamos feladatokat.

3. Erősen érzékenyek a rendetlenségre

És itt jön az igazán érdekes rész: azok, akik főzés közben takarítanak, nem feltétlenül fegyelmezettebbek másoknál. Sokszor egyszerűen csak nehezebben viselik a káoszt. Számukra a felhalmozódó mosatlan vagy a zsúfolt pult nem csupán esztétikai kérdés. A rendetlenség valódi feszültséget okozhat bennük. Éppen ezért a folyamatos pakolás számukra nem nyűg, hanem egy mód arra, hogy nyugodtabban és komfortosabban érezzék magukat főzés közben. Ha neked is azonnal összeszorul a gyomrod, amikor megtelik a mosogató, pontosan tudod, miről van szó.

4. Gondolnak a „jövőbeli önmagukra”

A főzés közbeni rendrakás mögött sokszor egy nagyon egyszerű gondolat áll: „később hálás leszek magamnak ezért.” Aki mindent a végére hagy, tulajdonképpen a jövőbeli önmagára bízza a rendrakást. Aki viszont menet közben pakol, az előre gondolkodik, és próbálja megkönnyíteni a saját estéjét. A pszichológusok ezt a késleltetett jutalmazás képességéhez kapcsolják. Vagyis ahhoz, amikor valaki képes lemondani egy pillanatnyi kényelemről egy későbbi, nagyobb nyugalom érdekében. Ebben az esetben arról az érzésről, amikor vacsora után nem egy halom mosatlan vár rád.

5. Erős az önkontrolljuk

Talán ez az a tulajdonság, amely az összes többit összefogja. Ismerős a helyzet: már majdnem kész a vacsora, finom illatok lengik be a konyhát, a bor is ki van töltve. Ilyenkor elmosni egy serpenyőt vagy letörölni a pultot egyáltalán nem tűnik csábító feladatnak. Mégis vannak, akik ilyenkor is megcsinálják – mert hosszú távon jobban szeretik a rendezett, nyugodt környezetet, mint a halogatás okozta káoszt.
A pszichológusok ezt önszabályozásnak nevezik. És ez a hozzáállás általában nem áll meg a konyhánál. Ők azok, akik gyorsan válaszolnak az e-mailekre, időben elintézik a teendőiket, és nem hagyják, hogy a kisebb feladatok nyomasztó kupaccá nőjenek. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem veleszületett „szuperfegyelem” kérdése. Sokkal inkább egy kialakított szokásról van szó. Arról, hogy valaki megtanulta: egyszerűbb rögtön lezárni egy feladatot, mint később újra elővenni. A konyha pedig az egyik leglátványosabb hely, ahol ez a szokás megmutatkozik.

Na és akik mindent a végére hagynak?

Persze mindez nem jelenti azt, hogy azok, akik a főzés végére hagyják a takarítást, lusták vagy szétszórtak lennének. Rengeteg kreatív, sikeres ember dolgozik úgy, hogy közben teljes káosz alakul ki körülötte. Ők egyszerűen másként működnek: számukra fontosabb, hogy főzés közben teljesen átadják magukat az alkotás örömének, és nem bánják, ha a rendrakás csak később következik.

(via)