Te is azok közé tartozol, akik inkább otthon maradnak, mintsem programot szervezzenek a hétvégére? Akkor gyorsan olvass tovább!
Sokakkal előfordul, hogy annyira elfáradnak az egész heti munkában, hogy nincs kedvük kimozdulni hétvégén. Van, amikor tényleg az a legjobb, ha kicsit visszavonulsz, és élvezed a saját társaságodat. Mégis megeshet, hogy azon kapod magad, bűntudatod van amiatt, hogy nem élsz aktív társasági életet. De vajon probléma-e, ha saját döntésből minden hétvégén otthon maradsz? És ha most még nem gond, mikor válhat azzá?
Lourdes Ramón pszichológus – aki több mint 20 éve dolgozik pszichoterapeutaként – szerint az első és legfontosabb lépés ilyenkor az, hogy kontextusba helyezd a helyzetet. Számít az életkorod, valamint az is, hogy mikor kezdtél el visszahúzódóbbá válni: mindkettő kulcsfontosságú tényező. „Ha ez a viselkedés csak nemrég jelent meg, könnyen lehet, hogy az érzelmeid feldolgozására van szükséged, mert valamilyen stressz ért – akár érzelmi okokból, akár a munkád miatt” – mondja a szakember.
Az is előfordulhat, hogy érzelmileg, fizikailag vagy mentálisan kell megerősödnöd, és ebben az otthoni légkör segíthet.
Néha azonban az is megeshet, hogy általánosságban okoz nehézséget a szocializáció. A pszichológus szerint ebben az esetben különösen fontos megérteni, honnan ered az otthon maradás iránti igény, és kideríteni, mi segíthet valóban.
Az, hogy hétvégén inkább otthon maradsz, önmagában nem probléma. A pszichológus mégis azt javasolja, hogy gondold végig, mit jelent számodra ez:
Az otthonod segít megőrizni a belső békédet, vagy inkább fájdalom, félelem vagy kimerültség miatt kerülöd a külvilágot?
Ha eddig magadra ismertél, érdemes feltenned magadnak az alábbi kérdéseket:
A hétvégi otthonlét lehet egyfajta szent időszak a visszavonulásra és a feltöltődésre. Ugyanakkor mélyebb problémák jele is lehet – például feldolgozatlan trauma, krónikus kimerültség vagy kiégés esetén. Egyeseknél a túlfeszített idegrendszer „lefagyására” adott reakció, másoknál természetes önszabályozási mód, amikor a külvilág túlságosan megterhelőnek, nyomasztónak vagy fenyegetőnek tűnik.
A pszichológus szerint a „szünet gomb” megnyomása néha elengedhetetlen ahhoz, hogy kapcsolódni tudj a belső énedhez, és ráláss arra, merre tart az életed. Ez a megállás segít abban, hogy meghalld önmagad, és tisztábban lásd az aktuális helyzetedet. Néha az, ha rákényszeríted magad a társasági életre, még inkább leblokkol, mert ahelyett, hogy figyelnél az érzelmi szükségleteidre, eltávolodsz önmagadtól, és elfojtod az érzéseidet pusztán azért, hogy megfelelj egy adott társaságnak.
Az emberi interakció azonban segíthet abban, hogy elfogadd és érvényesnek lásd az érzéseidet, valamint felismerd a belső gondolataidat. Ha nehézséget okoz a szocializáció, az első lépés az lehet, hogy olyan emberekkel találkozol, akik mellett biztonságban és megértve érzed magad. Olyan környezeteket válassz, amelyek táplálnak, és ahol szabadon kifejezheted önmagad
– javasolja a pszichológus.
Amikor visszahúzódsz, a tested gyakran feszültséggel reagál – például az állkapocsban, a vállakban vagy a csípőben –, mintha elnyomnád azokat az érzelmeket, amelyekkel nem akarsz szembenézni. Ez nem tudatos döntés, sokkal inkább egy túlélési mechanizmus. Az első lépés ilyenkor az, hogy figyelsz magadra, és ha szükséges, felkeresel egy szakembert – ez lehet jóga, masszázs, vagy akár egy pszichológus is. Derítsd ki, mire van szükséged ahhoz, hogy a tested ellazuljon, és a mélyen eltemetett, feldolgozatlan érzések felszínre kerülhessenek. Fontos, hogy ne söpörd szőnyeg alá a problémákat, és merj segítséget kérni, ha arra van szükséged.
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!