A pszichológiai kutatások szerint meglepően gyorsan eldöntjük, kit érzünk szimpatikusnak. Van, akit szinte mindenki azonnal megkedvel – és nem feltétlenül azért, mert ő a legszebb vagy a legviccesebb a társaságban.
Van, akivel már az első találkozáskor könnyű megtalálni a közös hangot. Valahogy természetesen beszélgetünk vele, hamar feloldódunk mellette, és azt érezzük, mintha már régebb óta ismernénk. Mások lehetnek viccesek, csinosak vagy kifejezetten érdekesek, mégsem váltanak ki belőlünk ilyen gyorsan pozitív érzést.
És itt jön a történet talán legérdekesebb része: meglepően gyorsan alkotunk véleményt másokról. A Princeton Egyetem pszichológusai, Janine Willis és Alexander Todorov korábbi kutatásai szerint az emberek már rendkívül rövid idő alatt kialakítanak bizonyos benyomásokat egy másik ember arcáról. Mindössze egytized másodperc is elég lehet ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le például valakinek a megbízhatóságáról és vonzerejéről. Vagyis mire valakivel ténylegesen beszélgetni kezdünk, az agyunk már dolgozik azon, hogy „elhelyezze” őt valahol. Szimpatikus? Megbízható? Magabiztos? Érdekes? Vajon jól fogjuk érezni magunkat mellette? És mindezt sokszor még azelőtt eldöntjük, hogy egyáltalán megismertük volna.
A pszichológiai kutatások szerint fontos, hogy az illető hogyan van jelen egy társaságban. Hogyan mozog, hogyan beszél, mennyire magabiztos, és milyen érzés a közelében lenni. Ezt támasztja alá a British Journal of Social Psychology című folyóiratban megjelent tanulmány is. Martje Buss és munkatársai két csoportos kísérletben vizsgálták, milyen viselkedéses jelek kapcsolódnak ahhoz, hogy valakit mennyire tartanak népszerűnek.
Az egyik kísérlet személyesen, a másik online zajlott. A résztvevők egymás számára teljesen idegen emberek voltak, akik közös feladatokat oldottak meg, miközben videóra vették őket. A találkozások után értékelték egymást, többek között abból a szempontból is, hogy mennyire tartják szimpatikusnak és népszerűnek a másikat.
A kutatók összesen 22 különböző viselkedéses jelzést vizsgáltak, és az eredmény meglehetősen érdekes volt. A legnépszerűbbnek bizonyuló emberek magabiztosabbnak és társaságkedvelőbbnek tűntek.
Gondolj csak arra, mi történik, amikor valaki belép egy helyiségbe. Van, aki lesüti a szemét, összehúzza magát, gyorsan leül valahová, és reméli, hogy senki nem figyel rá. Más pedig egyszerűen csak felemeli a fejét, körbenéz, mosolyog, és természetesen kapcsolódik a többiekhez. Nem feltétlenül mond többet, nem feltétlenül érdekesebb – mégis sokkal inkább észrevesszük. Miért? Mert bizonyos jelekből azt olvashatjuk ki: az illető kényelmesen érzi magát a helyzetben, és magabiztosan van jelen.
A jelenség nem csak személyes találkozásoknál figyelhető meg. Az online kísérletben is fontos szerepet játszott az, ahogyan valaki jelen volt a beszélgetésben. Itt már nemcsak a testbeszéd számított, hanem a hang, a beszédtempó, a hangerő, a hanghordozás és maga a kommunikáció is. Vagyis az összhatás: hogyan beszélünk, hogyan reagálunk, mennyire vagyunk jelen, és milyen energiát viszünk magunkkal egy beszélgetésbe.
Ez talán azért is érdekes, mert hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az online térben kevésbé számít a személyes jelenlét. Pedig egy videóhívásban is hamar feltűnik, ha valaki bizonytalanul, nagyon halkan vagy kapkodva beszél – ahogy az is, ha valaki nyugodt, figyelmes és magabiztos.
Talán ez a kutatás egyik legjobb üzenete: nem kell más személyiséggé válnunk ahhoz, hogy jobb benyomást keltsünk. A testtartásunkon, a beszédünkön, a szemkontaktuson vagy azon, ahogyan belépünk egy társaságba, tudunk változtatni. Ezek apróságoknak tűnnek, mégis rengeteget számíthatnak.
Ha legközelebb egy fontos találkozóra mész, nem feltétlenül azzal érdemes foglalkoznod, hogy vajon elég vicces vagy elég érdekes leszel-e. Próbáld inkább megfigyelni, hogyan vagy jelen. Kihúzod magad? Ránézel arra, aki hozzád beszél? Nem hadarod el a mondandódat? Figyelsz arra, amit a másik mond? Már ezek az apró változtatások is egészen más benyomást kelthetnek. És talán ez a karizma egyik legfontosabb titka: nem az a cél, hogy mindenki rád figyeljen, hanem hogy amikor valakivel beszélsz, valóban jelen legyél. Mert lehet valaki gyönyörű, lehet remek humora, és lehet rengeteg érdekes története, de ha közben bizonytalanságot, feszültséget vagy távolságtartást sugároz, nehezebb hozzá kapcsolódnunk.
A jó hír viszont az, hogy a megnyerő jelenlét nem valamiféle mágikus képesség. Bizonyos részei igenis tanulhatók. Néha pedig már az is elég, ha egy kicsit kevésbé akarunk megfelelni, és egyszerűen komfortosabban merünk jelen lenni a saját bőrünkben. Talán éppen ez az igazi karizma: nem az, amikor minden tekintet rád szegeződik, hanem amikor a másik ember jól érzi magát melletted.
(via)
Az általad megtekinteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!