Mit nyerünk a nőkkel a politikában?

Lehet más a nők és a politika viszonya? Szél Bernadett független országgyűlési képviselő erről a témáról írt véleménycikket.

Amikor felkérést kaptam ennek a cikknek a megírására, épp egy olyan nemzetközi fórumon vettem részt, ahol szinte kizárólag férfiak beszélgettek arról, mit gondolnak a világpolitika nagy kérdéseiről. Pont arra gondoltam, hogy hosszú még az út odáig, hogy a nők közéleti szerepvállalása a lehető legtermészetesebb dolog legyen.

Számomra a politika egy roppant egyszerű döntéssel indult.  Én azért kezdtem politizálni, mert zavart, amit láttam, és volt egy elképzelésem arról, hogyan tudna jobban működni Magyarország. A kezdet történetesen egybeesik az első gyermekem születésével: akkor döntöttem el, hogy ha nem egy kiégett sárgolyót akarunk magunk után hagyni a következő generációknak, akkor nekem is aktívan tennem kell a változásért. Így kezdődött az egész, és azóta sem bántam meg. 

Ott lenni, ahol a döntéseket hozzák

Sokszor kérdezik, milyen nőnek lenni a politikában, hogy élem meg, és miért ilyen kevés a női politikus. Igazából önmagában ezeknek a kérdéseknek a felvetése sokat mond arról a helyzetről, amiben vagyunk, és ez nem magyar sajátosság. Diplomata barátom mesélte, aki történetesen egy nagycsaládos anya, hogy a Fülöp-szigetektől Amerikáig a nők 80%-ban azt kérdezik tőle, hogyan tudja család mellett ezt a munkát végezni? Én úgy látom, azzal, hogy helyt állunk a közéletben, hogy vállaljuk magunkat úgy, ahogy vagyunk, a saját példánkon keresztül mutatjuk meg, hogy nem csak egyféle női szerep létezik, és ez önmagában inspiráló lehet és utat nyithat egyre több nő számára. Nemcsak a nemek közti igazságosság miatt fontos ez, de egy egészen prózai okból is: ha nem vagyunk ott elegen, ahol a döntéseket hozzák, akkor nem érvényesülnek a szempontjaink a döntéshozatalban. Ha nem szólunk bele, nem jelennek meg a sajátosan női problémák a politikában. Ez valójában egy kőkemény érdekérvényesítési harc is, amit magunkért vívunk. Meg akarjuk változtatni a status quót, ahol a politika eredendően a férfiak dolga, akik a saját képükre formálják a világot. 

Mondok egy konkrét példát arra, mi változik azzal, ha nők dolgoznak a politikában. Nemrég több mint 34 ezer aláírást gyűjtöttem össze az endometriózisban szenvedő nők közfinanszírozott ellátásáért. Bizottsági üléseken magyaráztam férfi kollégáimnak, mi ez a betegség és miféle fájdalommal jár. A küzdelem még tart, de legalább felkerült az ügy a „problématérképre”, ami az első lépés a sikerhez vezető úton. Az ilyen ügyeknek esélyük sincs a politika fókuszába kerülni, ha nincsenek női képviselők.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Endometriózis Magyarország (@endometriozismagyarorszag) által megosztott bejegyzés

De ott van az anyatejes szoptatás kérdése is, aminek kapcsán férfi államtitkárral leveleztem a szoptatási segédeszközök állami támogatásáról, és egész képviselői munkám egyik legtanulságosabb pillanata volt, amikor az államtitkár úr az anyatej kézi fejéséről értekezett. De a számtalan gyermekotthonban, ahol jártam, is sorra mondták: ünnepélyes átadásokon láttak politikust utoljára, és mennyire új nekik, hogy egy képviselő odamegy és érdeklődik az állami gondozásra szoruló gyerekek sorsa iránt.

Női élethelyzet, mint közügy

Mi, nők, nemcsak tudunk beszélni olyan dolgokról, amikről a férfi politikusok aligha beszélnének vagy érzékelnének problémaként, de kitartó, szívós munkával és aktív közösségszervezéssel el is tudjuk érni, amit akarunk. Mondok három példát. 2012-ben egy országos népi kezdeményezés keretében több mint 100 ezer aláírást gyűjtött össze Halász Pálma, amivel elérte: önálló büntetőjogi tényállás lett a családon belüli erőszak. 2015-ben Sándor Mária, a fekete ruhás nővérként ismertté vált ápolónő vállalta magára a küzdelmet a magyar egészségügyben dolgozókért, aminek nyomán napirendre került a kifizetetlen túlórapénzek kérdése. 2018-ban Csordás Anett egyedülálló, sérült gyermeket nevelő anyaként indított kampányt az otthonápolási díj emeléséért – és sikerrel járt. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Csordás Anett (@csordas.anett) által megosztott bejegyzés

Ezek a nők rengeteget tettek azért, hogy a sajátos női élethelyzetekre ne magánügyként, hanem közügyként tekintsen a társadalom. Közügy lett a nők elleni és családon belüli erőszak, a betegágyak mellett végzett fizetetlen túlmunka, a hozzátartozók „láthatatlan” otthonápolása. Ehhez pontosan olyan nőkre volt szükség, akik egész társadalmi csoportok problémáit vállalták fel, és tették fel ezeket az ügyeket a politika térképére. Úgyhogy ha az a kérdés, hogy mitől lesz más a politika, ha a nők nagyobb számban vesznek részt benne, akkor az a válaszom, hogy a nők ügyei végre közüggyé válnak, az őket érintő problémák végre megfogalmazódnak és megfelelő képviselet mellett megoldásra találnak a politika szintjén is.

Külföldön is számos inspiráló példát látok arra, ahogy női politikusok és aktivisták vezető közéleti szerepet vállalnak. Itt is három példát mutatok. Alexandria Ocasio-Cortez 2018-ban győzött az amerikai kongresszusi választásokon, és lett az alul lévő társadalmi csoportok érdekeinek és a Green New Dealnek az elszánt képviselője. Greta Thunberg, a svéd klímaaktivista lány 2019-ben 16 évesen szállt szembe a világ vezetőivel és minden, megkérdőjelezhetetlennek hitt dogmával.

A 70-es évektől hallgatjuk tudósoktól, hogy mekkora probléma a globális felmelegedés, de évtizedeken keresztül nem történt semmi. Greta és mozgalma, a Fridays for Future leadta a fiatalok „megrendelését” a politikának: azonnal lépni kell! A harmadik nagyon inspiráló személyiség számomra Zuzana Caputová szlovák elnökasszony, aki környezetvédelmi aktivista múlttal lett államfő 2019-ben. 

 Az egész ország sokat veszít

A nők politikai részvétele nem azzal kezdődik, hogy valaki hivatásos politikusnak áll, hanem azzal, ha véleményt formál közéleti kérdésekben, belép egy civil szervezetbe, vagy aktívan tesz a közösségéért. Ilyen értelemben nagyon optimista vagyok, mert azt látom, rengeteg nő aktív helyi szinten vagy szerveződik bizonyos ügyek mentén. Azt is gondolom ugyanakkor, hogy a nők hozzáállása továbbra is borzasztóan hiányzik a nagypolitikából: meggyőződésem, hogy ha több nő lenne nemcsak helyi, kisközösségi, de országos szinten is, sokkal inkább a lényegi, tartalmi problémákra tudnánk koncentrálni, és nem menne el minden energiánk a vég nélküli hatalmi harcokra. Ezt a praktikus, gyakorlatias, megoldásorientált szemléletet, a nők energiáját, tudását és gazdag gyakorlati tapasztalatát nélkülözi ma leginkább a politika, és ezzel sokat veszít az egész ország. 

Közös érdekünk, hogy a politika nők és férfiak kiegyensúlyozott részvételével zajló demokratikus verseny legyen. Ha ezt elérjük, remélem, nem kell majd egyedüli nőként beszélgetnem egy tucatnyi férfival a világpolitika nagy kérdéseiről egy konferencián.