Miért éppolyan egészséges és fontos a semmittevés, mint az edzés?

A kirakósdarab, ami majdnem mindenkinek hiányzik a jólléthez

Mit gondolsz, mi szükséges ahhoz, hogy jól érezd magad a mindennapokban? Alapvetően legalább nyolc óra alvás, mozgás minden nap és az egészséges ételek? Igaz, de van még valami, amivel nem árt, ha tisztában vagy.

Kulturálisan ugyan már tudatában vagyunk a „digitális túltengés” és a „milleneumi nemzedék kiégése” fogalmaknak, mégis, mindig ugyanabba a hibába esünk, és nem mozdulunk a képernyők elől. Még ha ott is hagyjuk a számítógépet, hogy fussunk, zuhanyozzunk, vagy együnk, akkor is hallgatunk vagy nézünk valamit, esetleg az Instát tekergetjük, belemerülve a totális digitális kakofóniába. Amit soha nem csinálunk, az épp a semmit nem csinálás, az álmodozás, a bámulás a semmibe.

„A éber pihenés” a szakemberek szerint „a negyedik kirakósdarab” az edzés-táplálkozás-alvás hármasához. „A csendes, gondolkodásra alkalmas idő, mely teret ad az agynak dolgozni és kidolgozni bármit, ami spontán jön” – mondja Amanda Lamp, PhD, a Sleep c. egyetemi újság főszerkesztője a Washington Állami Egyetemen. „Tudatosan kilépni magadból, a határidőkből, a to do listákból és mindenből, amiről azt hiszed, fontos, és engedni az agyat kidolgozni vagy átgondolni, vagy előkészíteni, amit kell”.

Míg az olyan témák, mint az alvás, az éber jelenlét, a minimalizmus, a lassúság és az öngondoskodás divatosak lettek, valójában egyikük sem érinti azt, milyen fontos lenne néha egyszerre ébernek lenni és semmit sem csinálni. Ezt úgy kell elképzelni, mondja Lamp, hogy közben nyugodtan hajtogathatunk ruhát vagy söpörhetünk, a lényeg, hogy az agyunkat semmivel ne foglaljuk le – még zenével se.

Egy másik fogalom a „célzott pihenés”, melyet Alex Soojung-Kim Pang, a „Rest: Why You Get More Done When You Work Less” (Miért tudsz több munkát végezni, ha kevesebbet dolgozol) c, könyv szerzője írt le. Ez azt jelenti, hogy mi választjuk, tervezzük a pihenést, és odafigyelünk, hogy beleférjen a napunkba. „Ami nagyon fontos a pihenéssel kapcsolatban, az az, hogy egyre jobbak lehetünk benne” – mondja Pang, aki szerint a leghasznosabb pihenésfajták néha megterhelők a testnek vagy az agynak. Lehet ez egy kör a biciklivel, egy Scrabble menet, vagy vita egy baráttal. Ami közös az éber pihenésben és a szándékolt pihenésben, az a szándék. „Szükségünk van időre a pihenéshez, mert ekkor tud a tudatalatti működni” – írja Pang. Ő azt javasolja, hogy rétegezzük a munkát és a pihenést. „Intenzív munka négy vagy öt órán át, melyeket azonnal pihenés követ (úgy, hogy nem bámuljuk a monitort). A váltás néhány perc alatt történik, hogy a tudatalatti át tudjon hatolni az információn, ítéleten és döntésen, mondja Pang. „Még ha az ember épp kertészkedik, vagy fut, vagy sétáltatja a kutyát, az agy egy része ebben a feldolgozásban van, sorra véve egy csomó gondolatot és lehetőséget” – mondja Pang. „Volt már nagy felismerésük a zuhanyzóban? Hát, ez az oka”.

Pang azt mondja, a kimagaslóan sikeres emberek, akiket tanulmányozott, legalább egy vagy két órát  pihentek naponta szándékosan. Malcolm Gladwell, a 10 000 órás szabály kitalálója (10 ezer órát kell gyakorolni, hogy valamit a csúcsra járassunk), azt mondja, ő igyekszik minden nap egy órát „tökéletes csendben” tölteni, gyakran séta vagy futás közben. „Nincs nálam a telefon, nincs zene a fülemben, csak én és a gondolataim” – mondta nemrég egy podcaston. Más szóval, a semmi gyakran ér valamit.

Lamp szerint az, hogy mennyi éber pihenésre van egy embernek szüksége, olyan faktorokon múlik, mint a képernyők előtt és a szabad ég alatt töltött idő, de napi fél óra „mint alap, valószínűleg mindenkinek jót tenne” – mondja. De a hosszabb szünetek is fontosak. Pang szerint az ideális vakációidő háromhavonta 7-10 nap. A boldogság a nyaralás 7. Napján tetőzik, és a pszichológiai előnyök két hónapig tartanak.

Tiffany Shlain új könyve, a 24/6: The Power of Unplugging One Day A Week, családjának régóta fennálló „technológiai shabbatjáról” számol be: 24 órán át nincs képernyő nézegetés péntek estétől szombat estig, mely a vallásban meghatározott shabbat szokásianak egyébként is megfelel. Shlain azt mondja, ezeknek a szombatoknak folyamatos hatásuk van a hétre, főleg, ha még naponta is van egy-egy offline óra, de, mint mondja, semmi sem váltja ki a teljes napos kihagyást. „Ha ott a telefon, az agyunkban folyamatos alkudozás zajlik. Ez pedig kimerítő és stresszt szül. Ez különösen érvényes a nőkre, akik gyakran érzik úgy, hogy ki kell tölteni hasznos munkával a pihenőidőt is, így fotóznak, posztolnak, követnek és like-olnak, ami a semmittevéshez képest bizony munkának számít.

A pihenés feminista kérdés is. A nőknek nagyon kevés jut belőle, hiszen, miközben megpróbálják a kognitív képességeikből a legjobbat kihozni a munkából, otthon ők végzik az érzelmi munka nagy részét. Ha a mentális energiádat teljes egészében felhasználod, egy lehetetlen nap végén inkább tekersz a végtelenségig a facebookon, mint hogy egy kis kurkumás kókusztejjel bebújj az ágyba.

Ottessa Moshfegh híres 2018-as regénye, a My Year of Rest and Relaxation (Egy év pihenés és lazítás) arról szól, hogy egy nő úgy dönt, altatókkal végigalussza az évet. A könyv egyrészt megdöbbentő, másrészt nagyon is fontos azoknak, akik a hosszabb idejű egyedüllétre és pihenésre már csak mint dekadens kihágásra mernek gondolni. A kihagyós kultúrát felülírta és lekódolta egy divattrend: a széldzsekik, a szép hátizsákok, a Birkenstockok és a batik. Marie Kondo módszere, hogy dobjunk ki mindent, ami nem okoz örömet, világdivat lett, és a szortírozás fonala húzódik végi kollektív vágyunkon, hogy megálljunk.

Végre! Az új üzleti és önismerete önsegítő könyvek már nem a dolgozó nők túl sok dolgának menedzselésére fókuszálnak, hanem a csökkentésükre. A nőközpontú médiumok, mint egy-egy podcast és magazin, már gyanúval közelít a mozgalomhoz, mely arra ösztökéli a nőket, hogy „főnök csajok” legyenek, és olyan karrierért küzdjenek, amelyben büntetés jár a gyerekért és kevesebbet fizet, csak mert nő az illető. A jelenlegi öngondoskodás-trend arra fókuszál, hogy nemet mondjunk, kevesebbet vállaljunk, és felállítsuk a határainkat.

Jenny Oddell 2019-es könyve, a How to Do Nothing: Resisting the Attention Economy (Hogy ne csináljaunk semmit: Ellenállás a figyelem gazdaságának) radikálisabb és filozófikusabb a visszautasítás trendjével szemben, amely a pihenést is magában foglalja. Azt írja, hogy a „semmi” csak a kapitalista produktivitás szemszögéből nézve semmi.

„Azon dolgozni, hogyan tudsz a legjobban pihenőt tartani, nagyon értékes tanulás” – mondja Pang. A pihenésnek egyáltalán nem kell olyasminek lennie, amit csak akkor csinálsz, amikor minden mással kész vagy. Ha pihenni akarsz, hát pihenj!”