Hogyan kezeld azt, hogy a koronavírus keresztülhúzta a számításaidat?

Legfontosabb: Légy kedves, önmagadhoz!

Mondhatjuk, hogy az élet, ahogy eddig ismertük, teljesen megváltozott, és ez szörnyű érzés. A Covid-19 végigsöpört az országban és a világon, kijárási tilalmak és korlátozások vannak mindenhol, hogy segítsenek megállítani a vírus terjedését. Valószínűleg úgy érezzük, mintha az életünk került volna tilalmak és korlátozások alá.

De világos, hogy az új koronavírus nem vicc. Még ha nincs is hivatalosan Covid-19 fertőzött a környékünkön, valószínű, hogy a vírus akkor is jelen van, mondja Rajeev Fernando infektológus szakorvos, a New York állambeli Southamptonból. „A legtöbb környéken, ahol „nincs” koronavírus, nagyon is van – csak a tesztelés hiánya miatt tűnik úgy, hogy nincs” teszi hozzá. Valamilyen szinten mindenkinek el kell fogadni ezt a helyzetet, mint az új norma, még akkor is, ha nehezen megy.

Miközben a vírus elleni küzdelem szigorú óvintézkedéseket követel, az érzés, hogy csapdában vagyunk, és elszigetelve mindentől egyáltalán nem jelentéktelen.

Lehet, hogy el kellett halasztani egy családi összejövetelt vagy egy esküvőt. Vagy ha gyerekeink vannak, újra kellett gondolni a gyerekfelügyeletet, az iskolát és a gyerekek iskolán kívüli foglalkozásait. Szabadúszó újságíróként otthonról dolgozni, három gyerek mellett, 11 hónapostól a 7 évesig, sokkal nehezebb, mint gondoltam – soha többet nem fogok panaszkodni, amikor a gyerekeket különórákra kell vinni, vagy bármi mást is kell csinálni, ami a normális élethez hozzátartozik. De leginkább amiatt aggódom, hogy biztosítani tudom-e a gyerekeknek a normalitás látszatát, amikor az élet minden, csak nem normális.

De én leszek az első, aki elismeri, hogy ezek a problémák, egészen úgy tűnhetnek, mint a fejlett világ problémái. Ettől függetlenül mindenféle akadály természetesen komoly csalódást, frusztrációt és bosszankodást okozhat… aztán meg bűntudatot érzünk, hogy egyáltalán így éreztünk, mert vannak emberek, akik sokkal rosszabb helyzetben vannak.

Nagyon sok ember őszintén beszél a social média felületeken a koronavírus miatti személyes csalódásokról:

dear coronavirus,
you can keep me in my house all day, you can cancel my social life. but. IF YOU INTERFERE WITH MY SUMMER SOFTBALL SCHEDULE, hands will be thrown (and many many many tears will be shed)

— amanda knutson (@AmandaKnutson10) March 17, 2020

Coronavirus @ my social life and mental health pic.twitter.com/myorCfMlRD

— Harriet Norcross (@hattie_jeann) March 15, 2020

Does the coronavirus make you resentful? Because, if so, I’m riddled with it. #caronavirusoutbreak #SocialDistance #uterus

— Jessica Kirson (@JessicaKirson) March 15, 2020

Vent: I know the corona virus is serious, but imma be hella bummed if Disney World closes since I have a trip next week. Literally was the only thing that has kept me going for the last two months and if it gets ruined idk how I would feel. I know it’s for safety I’m just sad.

— Helen @ P5R (@ChrysaliaSama) March 12, 2020

Corona virus has affected my spring break, my education, my income, my social life... you name it!!!

— Ashley Edwards (@ashley_e_12) March 18, 2020

Me awaiting lockdown giving up all hope of our May wedding #Coronavirus pic.twitter.com/7ESzfIvXvb

— Sophie Kate Bonham (@SophieKate87) March 12, 2020

This is a #FirstWorldProblem I know. I am thankful for the health and safety of myself and my loved ones, but I am still frustrated and sad and peeved and disappointed and resentful of the #coronavirus for stealing my university goodbyes.

— Sara(h) Griffi(n(s)/th(s)) (@dntcallmesurely) March 14, 2020

Tudjuk, hogy a korlátozások azért vannak, hogy segítsenek a helyzeten… de hogyan békéljünk meg ezzel érzelmileg? Emberek vagyunk, végül is. Úgy, hogy vegyünk egy nagy levegőt és helyezkedjünk el kényelmesen. Következzen pár tanács arról, hogyan birkózzunk meg az érzéseinkkel, miközben megismerkedünk ezzel az új helyzettel.

Nem, nem vagy szörnyű ember, amiért így érzel. „Minden érzés és reakció teljesen normális, ahogy ezek az érzések is” mondja Elena Welsh klinikai pszichológus, aki Los Angelesben dolgozik. „Mint terapeuta, az emberek szégyellik nekem elmondani a gondolataikat, amikor végül megteszik, aznap már vagy nyolcszor hallottam.”

Sajnálni magunkat a jelenlegi helyzetben sem kivétel, mondja. „Az embereknek alkalmazkodni kell a változáshoz, de emiatt dühösnek és mérgesnek érezhetjük magunkat” -  teszi hozzá. Emlékeztetni kell magunkat arra, hogy nem vagyunk egyedül ebben a helyzetben, az segíthet.

Kritizálni magunkat, amiért emberi érzéseink vannak, egyáltalán nem segít a mentális egészségünk megőrzésében. Welsh szerint: „Egyértelmű összefüggés van az egyik oldalon a kritizálás és a depresszió, a másik oldalon pedig az együttérzés és az életkedv között”. Alapvetően, ha magunk felett ítélkezünk, mert érzéseink vannak, csak rosszabbul fogjuk érezni magunkat tőle, és ez a fajta negatívum most nagyon nem hiányzik az életünkből.

Ha azon kapjuk magunkat, hogy ilyen szörnyű gondolatok járnak a fejünkben, Welsh az ajánlja, hogy jegyezzük le őket. „Írjuk le az eredeti gondolatot, majd változtassuk meg és tegyünk hozzá valami teljesen ésszerűt” magyarázza. Például: „Dühös vagyok, mert a barátnőm esküvőjét elhalasztották, de nagyon vártam, hogy én legyek a nyoszolyólány” (Fontos, hogy egyértelmű legyen, hogy a változás vagy az új körülmény miért elkeserítő számunkra így segít alátámasztani az érzéseinket).

Ha még mindig szenvedünk, gondoljunk arra, hogy mit mondanánk valakinek, akit szeretünk, ha ugyanezek a gondolatok foglalkoztatnák. Gondoljunk rá így: ha a legjobb barátunk odajön hozzánk és azt mondja, hogy nehezen tud megbirkózni a helyzettel, mert hiányzik neki a rendszeres heti edzés, akkor mi meghallgatjuk, és azt mondjuk neki, hogy természetes, hogy így érez, és tanácsot adunk, hogy milyen otthoni edzésformákat választhat, amitől ugyan olyan felszabadultnak érzi majd magát. Most mondjuk ezt saját magunknak.

„Hajlamosak vagyunk sokkal több együttérzést és megbocsátást mutatni mások iránt – mutassunk magunk iránt is.” mondja Welsh.

Néha elég egyszerű: dühösek vagyunk, mert törölték a tengerparti utat, pedig nehéz volt szabadságot kivenni és nem tehetünk semmit. De néha nem világos, hogy miért érezzük magunkat letörtnek.

Egy kevésbé világos példa? Ha dühösek vagyunk, mert most nem mehetünk el inni és szórakozni, Welsh azt javasolja, hogy keressük meg az érzés valódi okát. Talán azért van, mert egyedül érezzük magunkat és szükségünk van valakire. Akkor hívjuk fel a barátnőket és igyunk együtt FaceTime-on. Nem tökéletes, de legalább tudunk egyet beszélgetni.

Van olyan barátnőnk, aki terhes és iszonyúan fél? Hívjuk fel. Beszéljünk a nagyszüleinkkel is. „Ha másra koncentrálunk, akkor nem gondolunk arra, hogy mi hiányzik.” mondja Welsh. „Segít abban is, hogy kevésbé szorongjunk és szomorkodjunk.”

Kutatások bizonyítják ezeket a módszereket. A Journal of Clinical Psychology szaklapban megjelent tanulmány szerint - melyben a kutatók 47 embert vizsgáltak meg és rendszeres időközönként ellenőrizték a hangulatváltozásaikat - akik klinikai szorongásban és/vagy depresszióban szenvedtek, közülük kevesebb embernek voltak mentális egészséggel kapcsolatos tünetei, amikor másoknak segítettek és kerülték az önző magatartást.

Végtelen módja van annak, hogyan legyünk önzetlenek és segítsünk másoknak a jelenlegi helyzetben. Gondoljunk a következőkre (a közösségünk és az érzelmi jólétünk majd megköszöni):

• Támogassunk egy helyi vállalkozást, amit kedvelünk és érintett a jelenlegi körülményekben, ha anyagilag megtehetjük: adományozzunk, vegyünk ajándékkártyát, vagy rendeljünk házhoz szállítást, ha étterem.
• Ajánljuk fel a segítségünket élelmiszervásárlás és más ügyek intézésében az időseknek vagy az immunhiányban szenvedő társainknak a közösségben.
• Beszéljünk olyannal, akiről tudjuk, hogy szorongással küzd, biztosítsuk a támogatásunkról és ajánljuk fel a segítségünket.
• Hozzunk létre olyan social média csoportot, amihez a közösség csatlakozhat és megoszthatja a gondolatait, reményeit, félelmeit és örömeit.

Hiába a szemforgatás, a hála működik. „A hála kifejezése összefüggésben van a pozitív érzésekkel.” mondja Welsh. Azt tanácsolja, hogy írjunk listát arról, hogy miért vagyunk hálásak minden egyes nap. Olyat írhatunk például, hogy hálás vagyok, mert van állásom, amikor másnak már nincs, vagy csak apró dolgok, mint a gyerekünk kuncogása társasjáték közben.

„Minél összeszedettebbek vagyunk, annál jobban segít majd a hangulatunkat megváltoztatni.” állítja Welsh. Amúgy, ha a naplószerű írás túl sok munka lenne, azt is megtehetjük, hogy hangosan kimondjuk, miért vagyunk hálásak, vagy csak gondolunk rá. (ez remek elfoglaltság, hogy bevonjuk a gyerekeinket is)

Őszintén, senki sem tudja, meddig kell még otthon maradni. Jelenleg a Covid-19 megbetegedések drámaian csökkentek Kínában, ahol minden elkezdődött, és ez egyértelműen jó hír. Ugyanakkor az egész tavaly december végén indult el Kínából, amit az jelenti, hogy körülbelül három hónapon keresztül kellett megbirkózniuk a vírussal. Ez itt is megtörténhet, de nem tudjuk.

Nincs egyértelmű módja annak, hogyan kell feldolgozni a jelen helyzetet, hiszen egyikünk sem tapasztalt még ilyet. Ha szeretünk időt szakítani a dolgokra, lassítani és átgondolni a lehetőségeket (vagy sírni egy nagyot!), tegyük azt. De ha úgy jobban érezzük magunkat, hogy nem gondolkozunk a dolgokon és mindig csak egy nappal foglalkozunk, az is rendben van. „Tartsuk tiszteletben a saját módszerünket, ahogy feldolgozzuk a szituációt” mondja Welsh, ne érezzük úgy, hogy követni kell valaki másét az életben. „Ha így teszünk, kevésbé valószínű, hogy kitesszük magunkat szükségtelen stressznek.”

Úgy tűnhet, hogy sok fantasztikus élményből kimaradunk, és ezt nehéz lehet elviselni. De Welsh rámutat arra, hogy az élet végül vissza fog térni a normális kerékvágásban és nagyon fontos, hogy erre folyamatosan emlékeztessünk magunkat. Amúgy nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek szembe kell néznie az új helyzettel; az egész ország és a világ legnagyobb része érintett ebben. Miközben az események közepén vagyunk és dühösnek érezzük magunkat, mert bizonyos dolgok hiányoznak, kulcsfontosságú, hogy megengedjük, legyenek boldog, örömteli pillanataink is. „Engedjük meg magunknak, hogy örüljünk és nevessünk” mondja Welsh. „Így van jól – és még ajánlott is.”

Welsh szerint a legfontosabb, hogy legyünk elnézőek magunkkal szemben. „Ismerjük el, hogy ez egy új szituáció” mondja „és ha rendszeresen odafigyelünk az egészségünkre – edzés, elég alvás, megfelelő étkezés – akkor az segíteni fog, hogy kevésbé érezzük magunkat sebezhetőnek, amiért ilyen nehéz megbirkózni ezzel az egész helyzettel.”