4 életfilozófia a japánoktól, ami megtanít arra, hogyan hagyd abba a boldogság hajszolását

A japánok életfilozófiái tudatosságra és az apró örömök megbecsülésére tanítanak. 

Mi lenne, ha a boldogság nem cél lenne, hanem következmény? A japánok életfilozófiái szerint nem attól leszünk kiegyensúlyozottabbak, hogy mindent kontrollálni próbálunk, hanem attól, hogy megtanuljuk, mit érdemes elengedni. Ez a hét japán életlecke nem gyors megoldásokat ígér, hanem egy nyugodtabb, elfogadóbb szemléletet, amelyben a boldogság nem üldözendő, hanem magától érkezik meg.

Wabi-sabi – a tökéletlenség szépsége

A wabi-sabi a hibák elfogadásáról szól. A japán gondolkodás szerint egy repedés nem ront el egy tárgyat, hanem történetet ad hozzá. Persze a modern világ velejárója, hogy mindent megpróbálunk megjavítani: magunkat, a kapcsolatainkat, az egész életünket, a wabi-sabi viszont arra tanít, hogy a folyamatos javítás helyett az elfogadás hoz megnyugvást. Amikor végre képesek vagyunk elengedni a tökéletesség hajszolását, akkor egyszer csak minden lecsendesedik körülöttünk, ez pedig hihetetlenül megnyugtató érzés tud lenni. 

Ikigai – az ok, amiért reggel felkelünk

Az ikigai is egy japán életfilozófia, amely az élet értelmét, a „létezés okát” jelenti, amiért érdemes reggel felkelni. Négy alapterület – a szenvedély, a hivatás, a küldetés és a tehetség – egyensúlyára épül, megtalálása pedig segíti a hosszú, boldog és elégedett életet. Sokszor félreértelmezik, mert egyfajta nagy életcélként jelenik meg, de az igazság az, hogy egészen apró dolgokban rejtőzik. Egy reggeli rituáléban, egy gondoskodó gesztusban, egy alkotó folyamatban, amelyet senki nem lát. Nem egyetlen nagy felismeréshez köthető, hanem mindennapi döntésekből épül fel. Amikor elengedjük azt az elképzelést, hogy az életnek mindig látványosnak kell lennie, az ikigai csendesen megmutatja magát, és ettől hirtelen minden értelmét kezdi nyerni. 

Shikata ga nai – vannak dolgok, amik egyszerűen vannak

Ez a kifejezés azt jelenti: vannak helyzetek, amelyeken nem lehet változtatni. Nem beletörődést tanít, csupán realitásérzéket ad. Amikor már nem pazaroljuk az energiánkat arra, hogy harcoljunk az elkerülhetetlennel, akkor felszabadul bennünk egy erő, amit valóban képesek lehetünk befolyásolni. A „miért történt?” helyett a „hogyan tovább?” válik fontossá, ez pedig felszabadító erővel hathat ránk. 

Kintsugi – az arannyal javított törések

A kintsugi a törött tárgyak arannyal való javításának művészete. A kintsugi alapelve, hogy ne eltüntetni akarjuk a repedéseket, hanem kiemelni őket. Mindez arra próbál tanítani, hogy a törések az élet részét képezik, de azért, mert valami megrepedt még nem biztos, hogy végleg tönkre is ment. A hibák, veszteségek és csalódások formálnak minket, amikor pedig nem rejtegetjük a sebeket, hanem elfogadjuk őket, akkor elkezdődik a valódi gyógyulás...és a repedésekből gyakran valami erősebb és őszintébb születik.

A fenti remekül kirajzolódik egy közös gondolat: a boldogság nem feltétlenül egy elérendő állapot, sokkal inkább annak a mellékhatása, hogy nem akarjuk görcsösen utolérni. Nem akkor érkezik meg az életünkben, amikor mindent tökéletesre „csiszolunk”, hanem jellemzően inkább akkor, amikor már el tudjuk fogadni az életünk természetes ritmusát. A törésekkel, bizonytalanságokkal, és átmeneti nehézségekkel együtt. Amikor már nem erőből próbálunk jobbak lenni, hanem egyszerűen csak teret adunk annak, ami van, akkor a boldogság is utolér minket, anélkül, hogy üldöznénk. 

(via)