Téged is kimerít a small talk? Egy pszichológus szerint ezt árulja el rólad

Nem minden beszélgetés tölti fel az embert, sőt a small talk néha kimondottan fárasztó tud lenni. 

Ismerős az érzés, amikor egy teljesen ártatlan, felszínes beszélgetés után úgy érzed, mintha lefutottál volna egy félmaratont? A small talk sokaknak nem „könnyed csevej”, hanem kőkemény mentális megterhelés. Egy pszichológus szerint ez nem ritka jelenség, és több oka is lehet. Nem feltétlenül arról van szó, hogy nem szereted az embereket, sokkal inkább arról, milyen helyzetben vagy, milyen az aktuális lelkiállapotod, és hogyan működik a figylemed. 

Mit jelezhet, ha a small talk kimerít?

Dr. Rebecca Ker pszichológus szerint sokan időről időre úgy érzik, a felszínes beszélgetés fárasztó. A „small talk-kedv” amúgy is ingadozik: függhet attól, mennyire vagy motivált, mennyire érzed magad biztonságban, mennyi mentális kapacitásod van épp. Ha szorongsz, sietsz, vagy eleve feszült napod van, egy rövid beszélgetés is olyan lehet, mintha plusz feladatot kapnál. Ráadásul a small talk gyakran olyanokkal történik, akiket nem ismersz jól, vagy akit régen láttál, ilyenkor pedig felerősödhet a megítéléstől való félelem, és ott motoszkálhat benned a gondolat, hogy „nehogy hülyeséget mondjak” vagy felmerülhet benned a kérdés, hogy most „túl sokat beszéltem?”. Ez a belső bizonytalanság az, ami nagyon fárasztó, a szakértő szerint pedig különösen azok élik meg drámaibban az ilyen szitukat, akik 

• kevésbé magabiztosak társas helyzetekben 
• szociális szorongással küzdenek 
• introvertáltak
• könnyen túlterhelődnek zajos, ingergazdag környezetben – ez azért fontos pont, mert a small talk gyakran zsúfolt folyosókon, boltban, rendezvényen történik, ahol az ember amúgy is figyel, kapkod, alkalmazkodik.

Miért lehet nehezebb neurodivergens embereknek?

A pszichológus azt mondja bizonyos neurotípusoknak a felszínes csevegés különösen nagy erőfeszítésbe kerülhet. ADHD esetén például a small talk egyszerűen lehet túl unalmas lehet, ezért nagyon nehéz lehet az ilyen embereknek ott maradni fejben, és nem elkalandozni, vagy arra figyelni, hogy ne vágjanak közbe. 

A szakirodalomban egyébként erre gyakran használják a „maszkolás” kifejezést: amikor valaki tudatosan próbál úgy viselkedni, ahogy szerinte „elvárják tőle” egy neurotipikus társas helyzetben. Ez kívülről talán nem látszik, belül viszont sokszor intenzív munka.

Hogyan teheted kényelmesebbé?

A jó hír: ha megérted, mi merít le, könnyebb úgy alakítani a helyzetet, hogy ne érezd magad rosszul miatta. Tudnod kell, nincs abban semmi rossz, ha udvariasan azt mondod egy small talk helyzetben, hogy neked most menned kell, vagy egyszerűen csak jelzed, most nincs időd beszélgetni. Ez teljesen oké, és nem is kell miatta elnézést kérned. 

(via)